Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 2. szám - A külföldiek magyarországi érdekeltségeinek elidegenítése tárgyában kibocsátott 8290/1940. M. E. számú rendelet és a magyar devizajog

92 tekintet nélkül annak lakhelyére, míg a magyar devizajog korábbi rendelkezései külföldinek, kivétel nélkül, az állandó külföldi lakost tekintették, az állampolgárság kérdését teljesen figyelmen kívül hagyták s az állandó lakóhely szerinti megkülönböztetésre építették fel rendelkezéseiket. E lényeges elvi különbség folytán az összes külföldi állampolgárok (tehát az állandóan belföldön lakók is) a korlátozások hatálya alá kerültek és a m. kir. pénzügyminiszter engedélye nélkül a külföldön lakó külföldi állampolgárok sem köthetnek a rendelet 2. §-ában taxatíve felsorolt magyarországi érdekeltségeik elidegenítése vagy megterhelése tekintetében jogügyletet más külföldi állampolgárral, mert a rendeletben megjelölt büntetőjogi következményektől eltekintve az ilyen jogügylet, mint jogszabályba foglalt tilalomba ütköző, semmis, s így a bíróságok előtt semmiféle jogvédelemben nem részesül. Ezzel a jogügyleteknek e széles köre, mely ezideig túlnyomó részben minden korlátozás nélkül megköthető volt, devizajogi korlátozás alá került. Viszont a külföldiség fogalmának az állampolgárság szerinti meghatározása nem eredményezheti azt, hogy az argumentum a contrario elvének alkalmazásával az állandóan külföldön lakó magyar állampolgárok megfelelő jogügyletei a korábbi devizajogi rendelkezésekben foglalt korlátozások alól mentesülnének. A korábbi devizajogszabályokban foglalt korlátozások minden állandó külföldi lakosra továbbra is fennállanak állampolgárságra való tekintet nélkül. Hasonló elvi álláspontra kell helyezkednünk a rendelet 4. §-ával kapcsolatban is. A 4. § ugyanis kimondja, hogy a külföldi magyarországi érdekeltségének valamely belföldire történt átruházása esetén az ellenértéket a Magyar Nemzeti Banknál kell letétbe helyezni s azzal csak a m. kir. pénzügyminiszter engedélyével szabad rendelkezni. Míg tehát e rendelkezés folytán a korábbi rendeletektől eltérően az állandóan belföldi lakos külföldi állampolgár kezéhez sem szabad fizetést teljesíteni, az új jogszabály szövegezése könnyen azt a látszatot kelti, mintha magához az állandóan külföldön lakó külföldi vagy magyar állampolgár javára teljesítendő fizetéshez a Magyar Nemzeti Bank előzetes, a korábbi jogszabályok szerint megkívánt fizetési engedélye nem volna szükséges, illetőleg hogy az állandóan külföldön lakó magyar állampolgár javára a fizetés teljesítése nem is esnék korlátozás alá. Az új jogszabály ilyen értelmezése nyilván az egész magyar devizajog céljával és rendszerével ellentétes eredményre vezetne és ez az új jogszabály alapján sem védhető, hanem a helyesen értelmezett jogi helyzet itt is az, hogy az eddigi korlátozás (külföldi lakos javára Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül fizetést teljesíteni tilos !) a jövőben is változatlanul hatályban marad. Tehát a Magyar Nemzeti Bank fizetési engedélye az új jogszabály 4. §-ában foglaltakra való tekintet nélkül is beszerzendő, ha az a korábbi rendelkezések szerint szükséges és kizárólag a külföldi állam-