Gazdasági jog, 1941 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Miért maradt meg Erdélyben az osztrák jog?

23 SZEMLE Miért maradt meg Erdélyben az osztrák jog ? Ezzel a címmel tartott nagy érdeklődéssel fogadott kitűnő előadást december hó 7-én a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályában dr. Sándorfy Kamill kir. kúriai bíró, egyetemi magántanár. Az illusztris előadó, aki különösen „Törvényalkotásunk hőskora" című szép munkájában is tanúságot tett az érdeklődésre leginkább méltó történeti adalékok összeválogatásában való rendkívüli ügyességéről, az előadása során is a magyar jogfejlődés ismert mozzanatainak keretei közé minden ponton be tudott illeszteni olyan érdekes, de feledésbe merült adatokat, amelyeknek a homályból való kiemelése nemcsak érdemes, de szükséges volt. A nagyértékű előadás lényeges részét lapunk e számában közöljük, a Jogászegyletben elhangzott előadás azonban még egy kérdéssel foglalkozott, nevezetesen megvilágította a magánjogi kodifikációs törekvések sikertelenségének okait. Ebben az utoljára említett vonatkozásban szeretném a feltárt adatokat valamivel kiegészíteni. Véleményem szerint Sándorfy Kamill, amikor a kodifikáció munkásai előtt, tehát a jogászok előtt az elismerés zászlaját fenntartás nélkül meghajtotta és az eredménytelenség okát egyedül a politikai élet változásaiban látta meg, talán kissé szigorú volt a politikával és túlságosan elnéző a jogászokkal szemben. Sőt talán azt mondhatnám, hogy az ítélete a jogászok közül is súlyos azokra nézve, akik a kodifikációnak ellenzői voltak. Mert ilyenek is voltak és pedig a magyar jogászság örök büszkeségei sorából kikerülve és a Sándorfy Kamill adatait éppen néhány erre vonatkozó adalékkal szeretném kiegészíteni. A kiegyezés utáni kort a felületes szemlélő könnyen minősíthetné a kodifikáció fénykorának, hiszen ebben az időben született meg a kereskedelmi törvény, a váltótörvény, a végrehajtási törvény és a csődtörvény, jogrendszerünk állományának azóta is szilárd alapjai. Közel volt a megvalósuláshoz az új magyar öröklési jogi törvény is, amelynek javaslata a parlament elé is került. Az, aki a kodifikációnak feltétlen híve és aki ma sajnálkozással látja, hogy a magyar jogban még mindig érvényesülő rendi különbségek milyen nehézséget okoznak az ország magánjogának egységesítése kérdésében, talán hajlandó arra, hogy a törvényjavaslat törvénnyé válásának elmaradása felett siránkozzék. Nyomban más megvilágításba kerül azonban a dolog, amint emlékezetünkbe idézzük, hogy éppen Groschmid Béni volt az, aki a javaslattal szembefordult és aki azután, hogy a koinmer-