Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Dr. Kuncz Ödön: Küzdelem a gazdasági jogért [könyvismertetés]

75 gyakorlati, hanem elméleti szempontokat is követ. Mindazonáltal irodalmi vitakérdésekben a szerzők nem igen foglalnak állást, s az irodalmi utalások is csupán meglehetősen szük körből származnak. (Az egyébként úttörő és alapvető Lotmar éppen a kollektív munkaszerződés elmélete tekintetében ma már meghaladott. A szolgálati szerződés definíciójára nézve sem szerencsés reá hivatkozni, — 1. az L köt. 147. oldalán — mert az ö „Arbeitsverháltnis"-e messze meghaladja a szóbanlévő szerződési típust, s felölel minden olyan szerződést, amelynek tárgya ellenszolgáltatásért munka.) A mü gyakorlati oldala domborodik ki abban, hogy az aránylag erőteljesebben kidolgozott fejezetek azok, amelyekbe kifejlettebb bírói gyakorlat jut. így a legterjedelmesebb a szolgálati jogviszony megszűnésének anyaga, aminek kérdései bíróságainkat leginkább foglalkoztatják. (A II. kötet 229—230. oldalain a szerzők azért mellőzik a munkaadó kárkövetelési igényének részletesebb megbeszélését, mert az „inkább elméleti jelentőségű.") Igen sikerült a felmondási jog tárgyalása. A rögtöni hatályú felbontásról szóló fejezet kitűnő kommentárja mindazoknak a jogszabályoknak, amelyek az ilyen felbontás okait határozzák meg. Általában szólva a szerzők munkájának kettős értéke, hogy egyrészt könnyen kezelhető módon összefoglalja a hatalmas és szétszórt joganyagot, másrészt lelkiismeretes adatszolgáltatásával alapul kínálkozik a magyar munkajog még meg nem írt kézikönyve számára. A munkát részletes jogszabály-, valamint tárgymutató teszi teljessé. dr. PernecsJcy Béla. Magyar Takarékpénztárak és Bankok Évkönyve. IV. évfolyam, 1939. Szerkesztette: dr. Malcai Ernő. Tébe kiadóvállalata m. sz. 411. o. — Valóban közérdekű feladatot teljesített a Tébe kiadóhivatala akkor is, amikor a Magyar Takarékpénztárak és Bankok Évkönyvének IV. évfolyamát közrebocsátotta. Dr. Makai Ernő szerkesztésében megjelent évkönyv az Irodalmi Szemlén kívül huszonhárom tanulmányt foglal magában, amelyeknek mindegyike a pénzszervezet és a hitelélet egy-egy közérdekű problémáját tárgyalja. Az 1939-es évkönyv az eddigi évkönyvekkel szemben nagyobb teret enged oly tárgyköröknek, amelyek gazdasági közvéleményünket különösképpen élénken foglalkoztatják. Az évkönyv kilenc részre oszlik. Az I. rész a „nemzeti beruházási politikával" kapcsolatban három tanulmányt közölt dr. Hegedűs Lóránttól, Kelemen Ferenctől és Eostás Lászlótól, a II. részben a „bankpolitika", a III. részben a „valuta- és árpolitika", a IV. részben a „mezőgazdasági hitel problémái", az V. fejezetben a „hitelélet jogi problémái", a VI. részben a „banktechnikai kérdések", a VII. részben „adó- és illetékügyi kérdések" kerülnek három-három, illetőleg két-két tanulmány keretében megbeszélésre. A VIII. rész „Külföld" cim alatt hat tanulmányban a nyugati pénzpiacok sajátságait, a német hitelgazdálkodást, a Balkán-államokban eszközölt külföldi tőkebefektetéseket és az erdélyi szász pénzintézetek időszerű problémáit ismerteti. A IX. rész dr. Makai Ernő tollából tartalmas irodalmi szemlét ad, amelynek keretében tárgyalja az index-valutaelmélet történetét, az újabb német valuta- és hitelelméleteket és a valutakiegyenlítő alapok szervezetét. A bankárportrék Hjalmar Schacht és Montagu Norman, korunk két legnagyobb pénzügyi zsenijének pályafutását, munkásságát és annak eredményeit ismertetik. A közölt tanulmányok közül a gazdasági jog szempontjából különösen figyelemreméltó dr. Kresz Károlynak „A magyar hitelélet szervezetéről" írt