Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Az átengedésre kötelezettek kártalanítása a kishaszonbérleti törvényjavaslatban

55 Az átengedésre kötelezettek kártalanítása a kishaszonbéiieti törvényjavaslatban. Európa egyes országaiban a birtokmegoszlás a különböző gazdasági, népesedési, társadalmi és politikai viszonyokhoz képest természetszerűen különbözőképpen alakult. Mindegyik állam igyekezett az államot és társadalmat alkotó két főtényezőnek, a földnek és a népnek összhangba hozására. Ahol a földnek és népnek ez az összhangja nem volt meg, ott az állam birtokpolitikájával igyekezett azt megteremteni, még pedig általában közvetve az ingatlanforgalom ellenőrzésével, korlátozásával, elidegenítési és terhelési tilalmakkal, közvetlenül pedig ingatlanoknak közhatalmi úton való megszerzése útján. A földbirtokpolitika célkitűzéseit, eszközeit és módszereit részletesen nem kívánom érinteni, csupán a földbirtokpolitikai célokra közhatalmi úton megszerzett ingatlanokért fizetendő, illetőleg fizetett kártérítés kérdését kívánom' röviden ismertetni. Az egyes államok törvényhozása — eltekintve a speciális célokra és főleg kisebb területekre vonatkozó kisajátítási jogtól — rendszerint csak bizonyos meghatározott területű nagybirtokok tulajdonosait kötelezi ingatlanaik egy részének átengedésére és az igénybevett ingatlanok ellenértékét a tulajdonosnak megtéríti. A földbirtokpolitikai célokra közhatalmi úton megszerzett ingatlanokért a kártalanítás összegét és fizetésének módját az egyes államok különbözőképpen állapítják meg. Jugoszlávia például a kártalanítás összegét a kataszteri tiszta jövedelem százhatvanszorosában állapította meg, — természetesen dinárban — ami meglehetősen alacsony ár. Ebből a IH. és IV. osztályú földeknél 20%-ot, az V—Vl. osztályú földeknél pedig 50%-ot levonnak. A kártalanítási ár megállapítása szempontjából legérdekesebb talán Lengyelország földreformja volt. Itt a kártalanítás névleg történt csak — teljes értékben, mert készpénzben csak az 1000 hektárt meg nem haladó területű ingatlanok kártalanítási árának felét fizették ki, a másik felét pedig 5%-os járadékkötvénnyel. Ezer hektáron felül a készpénzben kifizetett összeg progreszszív módon csökkent, úgyhogy négyezer hektáron felül készpénzben már csak 20%-ot fizettek ki. A kötvényekkel való fizetés ezer hektáron felül megint kétféleképpen történt. A kötvények egy részét névértékben, a másik részét pedig forgalmi értékben fizették ki úgy, hogy a birtok nagyságához képest a forgalmi értékben átadott kötvények mennyisége fokozatosan mindig emelkedett, a névértékben átadott kötvények mennyisége pedig fokozatosan csökkent. Ennek folytán négyezer hektáron felül a járadékkötvénynél már csak 20%-ot fizettek ki névértékben, 80%-ot pedig forgalmi értékben. Világos, hogy így a tulajdonosok érzékeny veszteséget szenvedtek, mert a vételárhátralékot 41 év alatt kellett törleszteni. Eomániában a kártalanítás kötvényekkel történt és pedig békeértékben számítva és leiben fizetve. A rendszer meglehetősen bonyolult és hosszadalmas vobaa azt itt ismertetnem, csupán annyit említek, hogy a sok korlátozó rendelkezés miatt a volt tulajdonosok — még kötvényekben is — ingatlanaik valóságos értékének csak 5—10%-át kapják kézhez. A magyar földbirtokpolitikai törvények a fölObivtokpolitikai célokra köz-