Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A társulati adóról szóló új törvényjavaslat

53 alapjába lennének számítandók: a javaslat — általános feltételezésből kiindulva — inkább a tantiémadó alapját vélte velük növelendönek. Az adó kulcsa változatlanul 16—20—25%, a bizalmas kiadásokra vonatkozólag 25%. Fentiekben vázlatosan ismertettük a társulati adó törvényjavaslat anyagi jogi rendelkezéseit. Megemlíthetjük még, hogy- a javaslat a társulati adó alól való állandó mentességre vonatkozóan kibővített felsorolást ad, az elévül* kérdésének eddigi látszatrendezése megváltoztatásával érdemben és megfelelően megoldja ezt a problémát, újból szabályozza a felszámolás alatt álló vállalatok adóztatását s még néhány kisebb jelentőségű újítást hoz. Az eljárási szabályokban nincsen lényeges változás, igen fontos újítás azonban a jogorvoslati rendszerben a döntőbizottság meghonosítása. A pénzügyigazgatóságnak a társulati adó jogosságára és összegére vonatkozó másodfokú határozata ellen általában a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye: a képviseleti kiadások, a vállalat természetével és terjedelmével arányban nem állónak látszó nyugdíj- és segélyalap juttatások, a fentebb már említett külföldi igazgatási és ellenőrzési költségek, a szabadalmi és védjegyhasználati jog, gyártási titok és más, ezzel rokon természetű jogosítvány használata fejében kifizetett vagy jóváírt összegek megadóztatása, a saját tőkével arányban nem állónak látszó kamatok és esetleges jutalékok megadóztatása, végül bizonyos intern számlázások megvizsgálása során eszközölt árkiigazítások kérdésében azonban a Budapesten alakított Országos Döntőbizottsághoz fellebbezésnek van helye. A bizottságban a pénzügyminiszter által kinevezett tagokon kívül a Magyar Xemzeti Bank, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a TÉBE é? a GyOSz van képviselve. A törvényjavaslat -— tekintve, hogy bírói jellegű szervről van szó — elég behatóan szabályozza a döntőbizottság szervezetét, a kincstár képviseletét, a fellebbezések tárgyalásba vételét és letárgyalását, a határozathozatalt, stb.. a további szabályozás a végrehajtási utasítás feladata. A döntőbizottság rendszeresítését a javaslat azzal indokolja, hogy az eléje utalt esetekben nem annyira jogkérdésről, mint inkább gyakorlati gazdasági szakismeretet kívánó ténykedésekről van szó, amelyek esetében az említett érdekeltségi szakértőkből álló Országos Bizottságot alkalmasabb jogorvoslati fórumnak tartja a javaslat, mint a közigazgatási bíróságot. Az 1938 :XX. tc. LL $-a által létesített, s az egyszeri beruházási hozzájárulás végsőfokú elbírálására hivatott Országos Döntőbizottságok működése kellő tapasztalati anyagot és alapot nyújtott erre a törvényjavaslat megalkotójának; kétségtelen azonban, hogy a fentemlített vitás kérdéseknek a Közigazgatási Bíróság hatásköréből való kivétele a jogfejlődés eddigi irányától való határozott eltérést jelent. Ami a büntető rendelkezéseket illeti, itt meglehetősen erős szigorítás állapítható meg. A javaslat adócsalásnak minősít olyan cselekményeket, amelyek eddig csak jövedéki kihágásnak minősültek, az adócsalás miatt kiszabható pénzbüntetés alsó határát a pótlólag előírt adó és járulékai eddigi kétszereséről háromszorosra emeli fel, a szabálytalansági pénzbírság maximumát az eddigi 100 P-vel szemben az adó és összes járulékai egyszeresében állapítja meg. A közvélemény-büntetés egyik fajtáját, a kipellengérezés modern megnyilvánulását teszi lehetővé az a rendelkezés, hogy a bíróság az ítéletnek vagy rendelkező részének az elítélt költségén leendő hírlapi közzétételét rendelheti el.