Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A társulati adóról szóló új törvényjavaslat

51 fikcióját, hogy a részvénytársaság vállalkozója a részvényes, az élet már régen megdöntötte s a törvény alkotóját vélhetőleg az a meggondolás vezette, hogy a vállalati vezető közgazdasági szempontból a társaságnak nemcsak alkalmazottja, hanem maga a vállalkozó is és járandósága nemcsak fizetés, hanem nyereség is. A rendelkezés mellett a financiális érdeken kívül a szociálpolitikai érv is felhozható — természetes azonban, hogy az egyik érvényesülése bizonyos mértékben a másik meghiúsulását fogja okozni és viszont. A jogszabály alkalmazása előreláthatólag meglehetős tehertöbbletet ró majd különösen egyes vállalatokra és mindenképpen a magángazdasági szabadság elvének további korlátozását jelenti. A nyereség adózatlan elvezetésének megakadályozása céljából — a korábbiak mellett és többek között — a 14. pont a családi részvénytársaság saját részvényeseinek és a korlátolt felelősségű társaság jövedelemadó alá eső tagjainak és az együtt adózó családtagoknak, a 15. pont utóbbiaknak kamatok, illetőleg munkateljesítmény fejében fizetett összegeket, a 17. pont a vállalat természetével és terjedelmével arányban nem álló reprezentációs költségeket, a 18. pont az ilyen arányban nem álló nyugdíj- vagy segélyalapi juttatásokat, a 20. pont külföldi vállalatoknak, holding társaságoknak a belföldi vállalatra hárított aránytalan költségrészét, a 21. pont szabadalmi és vódjegyhasználati stb. jogosítvány fejében kifizetett összegeknek az átengedett jogosítvány révén elért forgalom 3%-át meghaladó részét rendeli a mérlegszerű nyereséghez hozzáadni. A 14. és 15. § egyes tételeknek a nyereséghez való hozzászámítását, vagy a veszteségből való levonását tiltó, illetőleg esetleg a nyereségből való levonást a veszteséghez való hozzáadást elrendelő intézkedést tartalmaz. Előbbi $ a különféle tartalékok dotálását mondja a nyereséghez hozzá nem számíthatónak és megegyezik a korábbi törvény vonatkozó rendelkezésével. Termeléspolitikai szempontból felbecsülhetetlen jelentősége van a § (4) bek.-nek, amely szerint a pénzügyminiszter a termelőeszközöknek — gépeknek, berendezéseknek — a technikai fejlődés következtében szükséges kicserélése esetén megengedheti a kiselejtezett gépek értékének adómentes leírását. A kincstárnak ebből folyó bevételcsökkenését sokszorosan túlhaladhatja az a közgazdasági haszon, amely a termelésnek korszerűsítéséből és célszerűbbé tételéből származna s így ezt a jogszabályt örömmel kell fogadnunk. A 15. $ a korábbi rendelkezéseken túlmenőleg a mérlegszerű nyereséghez hozzá nem számíthatónak, illetőleg a nyereségből levonandónak, vagy a veszteséghez hozzáadandónak mondja, a vállalat szanálása érdekében a vállalat tökéjéből vagy a tőketartalékból eszközölt rendkívüli leírásokat, valamint azokat az összegeket, melyeket fenti célra az állam, törvényhatóság vagy község kötelezettség nélkül juttat a vállalatnak. Az adóalap megállapítására vonatkozóan tehát a törvényjavaslat számos jelentős új rendelkezést tartalmaz. Változatlanul szabályozza a javaslat a társulati adó kötelezettséget2 és változatlanul tartja fenn az adó kulcsát is. A társulati adó kulcsa részvénytársaságoknál tehát az ismert rétegezéses progresszió 2 Társulati és tantiemadót kötelesek fizetni a belföldi részvénytársaságok, szövetkezetek, részvényekre alakult betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, bányatársulatok; az állami, törvényhatósági, községi vállalatok, ha nem is tartoznak a fenti társaságok közé; a belföldi közforgalmi vasutak, takarékpénztárak, pénzbetétek átvételére jogosított intézetek, bármiféle formában is; a külföldi társaságok és vállalatok, — az állami, stb. vállalatokat kivéve — amelyek üzletkörüket a magyar állam területén is folytatják. (Törvényjavaslat 1. §. (1) bek.).