Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A vállalati vezetők büntetőjogi felelőssége az új társulati adótörvény alapján

641 A fizetéses szabadságra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket az 54.500/1940. Ip. M. sz. rendelet (Bp. K. 1940 nov. 16.) állapítja meg. Felmondás a zsidó alkalmazottaknak katonai szolgálatuk ideje alatt. A 8500/1940. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1940. nov. 28.) szerint az értelmiségi munkakörben alkalmazott személyeknek az 1939 : IV. t.-c. 17. §-ában foglalt rendelkezések végrehajtása céljából abban az esetben is fel lehet mondani, ha egyébként a felmondásnak a 7777/1938. M. E. sz. rendelet 2. §-ának 1. bekezdése, illetőleg a 8260/1939. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében nincs helye. Az elbocsátott alkalmazott a munkaviszonyt a katonai szolgálat megszűnése után nem folytathatja, de az egész felmondási időre járó illetményeit a rendszerinti esedékességnek megfelelően követelheti. Legkisebb munkabérek állapíttattak meg : a szeszgyártó, párlatkészítő (bor és gyümölcs szeszfőző), szeszfeldolgozó (likőr, rumkészítő), ecetgyártó, élesztőgyártó, valamint a növényi és gyümölcskonzervgyártó iparban (16.375— 1940. XIII. Ip. M. sz. (Bp. K. 1940. nov. 3.) ; a paprikahasító és készítő iparban (49.072/1940. XIII. Ip. M. sz. rendelet, u. o.) ; a fogadó (szálló, penzió), vendéglő, kifőző, kocsma, kávéházi és kávémérői iparokban foglalkoztatott alkalmazottak részére a kassai ker. és iparkamara területére kiterjedő hatállyal (98.490/1940. I/a. K. K. M. sz., u. o. és Bp. K. 1940. nov. 9.) ; a Budapesti Közlöny 1940. évi november 19-i számában közzétett iparügyi miniszteri rendeletek (51.853/1940. V. Ip. M., 54.599/1940. V. Ip. M., 54.771/1940. V. Ip. M. sz., 54.772/1940. V. Ip. M. sz.) a bánya munkások legkisebb munkabérét állapítja meg, és pedig a MÁK tatabányai, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi és tolnabaranyai és az Első Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki szénbányászatánál ; a csokoládékészítő, cukor ka gyártó, kakaókészítő, keksz- és ostyagyártó, valamint a tartós süteménykészítő iparban (54.689/1940. XIII. Ip. M. sz., Bp. K. 1940. nov. 24.) ; a baromfit és baromfitermékeket feldolgozó iparban és kereskedelemben, valamint az ezekkel közös helyen folytatott gyümölcsnagykereskedelemben (55.403/1940. XIII. Ip. M. sz., Bp. K. 1940. nov. 24.) ; az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. brenbergbányai szénbányászatánál foglalkoztatott bányamunkások részére (56.381/1940. V. Ip. M. sz., Bp. K. 1940. nov. 29.). Kereskedelmi és fizetési egyezmények, devizajog Felárak új megállapítása. A Magyar Nemzeti Bank 390. sz. körlevelében értesítette a megbízott pénzintézeteket, hogy a német birodalmi márka felára a magyar-német devízakompenzációban 1940 november 21-től kezdve az eddigi 18%, illetve 19i/2% helyett 21, illetve 22y2% lesz. Ezzel egyidejűleg a Bank a prágai kifizetés árfolyamát az 1.— márka = 10.— csehkorona értékarány alapján így állapította meg : pénzárfolyam K 100 = P 13.57 és áruárfolyam K 100 = P 13.67. Ugyancsak november 21. napjától kezdve a Bank a konvertibilis devizák és valuták (londoni, newyorki, stockholmi, zürichi kifizetések és a dollár, svájci frank, svédkorona bankjegyek és érmék) vételi felárát 47%-ban, eladási felárát pedig 50%-ban állapította meg (az eddigi 50, iUetőleg 53% helyett). 41