Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A társulati adóról szóló új törvényjavaslat

48 JOGALKOTÁS A társulati adóról szóló új törvényjavaslat. Minden, jogalkotásnak bennrejlő tragikuma, hogy a létrejötte korában fennállott társadalmi és gazdasági helyzet folytonos változása és állandó fejlődése következtében bizonyos idő eltelése után (alkalmatlanná válik eredeti céljának megvalósítására: az életviszonyok megfelelő és igazságos szabályozására. A végrehajtó hatalom és a bírói hatalom ideig-óráig megkísérelhetik a jogszabályoknak a változott viszonyokhoz való idomítását — s erre különösen akkor van lehetőség, hogyha a legfőbb közigazgatási szervek az alkotmány szerint is jogszerűen foglalkoznak jogalkotással — egy ponton túl azonban az élet és jog között olyan nagy lesz a távolság, hogy a jogszabályoknak az élet történéseire való alkalmazása nehézkesnek, eredménytelennek és igazságtalannak mutatkozhatik. Ezen a ponton szinte paranesolólag lép fel az illető jogalkotás reformjának szükségessége. A pénzügyi jogszabályok elavulása mind az államot, mind az adózó közönség egyetemét érinti. Az elavult pénzügyi jogszabályok alkalmazása a kincstárnak elég nagy összegű bevételi kiesést jelenthet, az adózó közönségre nézve pedig — az eljárási nehézségektől eltekintve — főképpen a lassankint bekövetkező igazságtalanság lesz sérelmes. A pénzügyi jogszabályok reformja tehát legtöbb esetben nemcsak financiális, hanem szociális érdek is — s ezért a pénzügyi kormányzaton kívül a szociális szempontokat követő szociálpolitikusok és politikusok is kívánják. A reformok azonban rendszerint csak akkor szoktak megvalósulni, ha a reform eszméjét a szellemi, társadalmi és politikai áramlatok a közérdeklődés központjába sodorják 9 így az a törvényhozás programmjába jut. Megállapításunkat jól illusztrálhatjuk a magyar pénzügyi jog legújabb történetével is. Szinte napipolitikai közhely az, hogy a magyar adórendszer nagymértékben elavult. Ennek hangoztatásakor azonban általában nem a mult századból megmaradt — sör, cukor, ásványolaj — fogyasztási adó jogszabályok elavulására, hanem elsősorban a jelen század húszas éveinek elején alkotott, s azóta rendeleti úton kiegészített és továbbfejlesztett egyenesadó jogszabályokra gondolnak. Minthogy az egyenesadók az adózó közönséget közvetlenül és közelről érintik, a gazdasági élet fejlődése következtében igazságtalanná és terhessé válásuk, jogszabályaiknak a rendeleti jogfoltozás miatt bekövetkezett bonyolultsága és áttekinthetetlensége az adózók nagy tömegére hátrányos és minthogy a kincstár az egyenes adókból — az 1939/40. számadási időszakra szóló költségvetés szerint — az állami bevételeknek több mint 32%-át kapja: természetes, hogy legelsősorban az egyenesadók reformját kívánja az adófizető közönség és a kincstár is. Az egyenesadók régóta sürgetett, sokszor megígért reformját a társulati adóról, a tantiémadóról és a társulati vagyonadóról szóló törvényjavaslatnak 1939 október hó 13-án történt benyújtásával kezdette meg a pénzügyi kormány zat. Hogy miért éppen a társulati adó került elsőnek reformálás alá: könnyen érthető. Az 1937. évi adóstatisztika szerint a társulati adó az összes egyenesadóbevételeknek csupán 9%-a. Ez a szám a többi egyenesadóhoz, de különösen a nem társulati fői-mában működő vállalkozások, valamint a nem társulati tulaj-