Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Külföldi részvénytársaságok cégvezetői

578 pontjából „arany"-on a színaranyat, az arany ötvözeteket, — ideértve mindenfajta aranyérmét is — az aranyvegyületeket, továbbá a bánya- és hordalékaranyat (aranyport, aranyfoncsort, ciánaranyat stb.) kell érteni. A rendelet bejelentési kötelezettséget állapít meg a bánya- és hordalékaranyra és általában mindarra az aranyra vonatkozólag, amely a 2360/1935. M. E. sz. rendelet 1, §-a értelmében még nem esett bejelentés alá. Be kell jelenteni a még be nem jelentett mindenfajta aranyérmét is. A bejelentést pótolja a Pénzintézeti Központnak történő eladás. — Az aranykitermeléssel vagy feldolgozással foglalkozó vállalatok a kitermelt aranyat minden hó 15. és utolsó napján kötelesek a Nemzeti Banknál bejelenteni. — A 2360/1935. M. E. sz. rendeletnek a folytatólagos bejelentésre vonatkozó rendelkezései kiegészíttetnek azzal, hogy nemcsak az öröklés, hagyomány vagy halál esetére szóló ajándékozás útján szerzett aranyat kell a szerzést követő 8 napon belül bejelenteni, hanem minden olyan aranyat, amelyet a Nemzeti Bank engedélyezése alá nem eső bármily jogcímen szereznek. A bejelentés elmulasztása kihágás ; az aranyat, amelyre nézve a kihágást elkövették, el kell kobozni. Áruforgalom Magyarország és a Protektorátus között. Azzal kapcsolatban, hogy a Német Birodalom és a Cseh-Morva Protektorátus közti vámhatár 1940 október 1-én megszűnt, a Magyar Nemzeti Bank 386. sz. körlevelében értesítette a megbízott pénzintézeteket, hogy az említett időponttól kezdve Magyarország és a Protektorátus között az áruforgalomból eredő fizetések a magyar-német devizakompenzáció keretében kerülnek átutalásra. Koronában számlázni az említett időponttól kezdve nem szabad. Az 1940 október 1. előtt létrejött kötéseken alapuló ügyleteket 1941 április l-ig még a régi rendszer szerint a Magyar Általános Árucsereforgalmi Kft., illetőleg a Magyar Árucsereforgalmi Intézet Rt. útján kell lebonyolítani. (A 342. sz. körlevél I. fejezetének 1. és 2. pontjaiban foglalt rendelkezések szerint.) A Magyarország és a Protektorátus közötti, nem áruszállítással kapcsolatos fizetésekre továbbra is a 342. sz. körlevél II. fejezetében, valamint a 380. és 385. sz. körlevelekben foglalt rendelkezések irányadók. — A Protektorátussal való utazási forgalomra vonatkozólag a magyar-német utasforgalomról szóló 276. sz. körlevélben foglalt rendelkezések alkalmazandók (a 282., 294. és 343. sz. körlevelek hatályukat vesztili). A magyar-szlovák árucsereforgalmi fizetési egyezmény érvénye 1940. évi szeptember hó 14-i hatállyal kiterjesztetett a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészekre. Ennélfogva a Szlovákia és a visszacsatolt területek közti áruforgalomból eredő fizetéseket a Magyar Nemzeti Banknak a magyarszlovák árucsereforgalomról szóló 352. sz. körlevelében foglalt rendelkezések szerint kell lebonyolítani. Erről a Bank 387. sz. körlevelében értesítette a megbízott pénzintézeteket. Romániai hitelezők függőszámlája (conto sospeso) a megbízott pénzintézetek — a 388. sz. körlevél értelmében — a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészeken lakóhellyel (telephellyel) bíró adósoktól pengőlefizetést további intézkedésig csak a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyével fogadhatnak el. (Ilyen lefizetést egyébként a 279. sz. körlevél értelmében engedély nélkül szabad elfogadni akkor, ha az adós írásban kijelenti, hogy a fizetést árutartozás fejében teljesíti.)