Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 9. szám - A részvényjogi reform erkölcsi elvei
558 igazságnak, hogy azokat hozzuk ki a napfényre, akik az ügyeket valóban intézik és ezekkel szemben állítsunk fel kötelezettségeket és kötelességeket. És amikor megszabadítjuk őket az ügyintézés területén a közgyűlés felesleges gyámkodásától, egyben helyre kell állítani a harmóniát a cselekvési szabadság és a cselekvésért való felelősség között. 4. A kisrészvényes védelmét politikai jelszóvá tette a világháború utáni gazdasági válság. Az egyik véglet feleslegesnek tartotta a védelmet abból az egyszerű okból, hogy a kisrészvényes, ha nem érzi magát jól, bármikor kiléphet a részvénytársaságból ; a másik véglet a legszigorúbb beavatkozást és a kisrészvényes ellenőrző jogainak szaporítását tartotta szükségesnek. Mindkét véglet figyelmen kívül hagyta, hogy a kisrészvényes hatékony oltalma szociálpolitikai feladat. Mert ha az állam védi a munkát, akkor kötelessége megvédelmezni azt a kistőkét is, amely verejtékes munkának a gyümölcse. * Az eddigi fejtegetésekből is megállapíthatjuk, hogy a részvényjog komoly reformjáról csak akkor beszélhetünk, ha az új törvény minden parancsát erkölcsi elvek fogják átszőni. Az erkölcsi parancs követeli a szociális igazság érvényesülését, nemcsak a vállalat alkalmazottainak, hanem azoknak a kisrészvényeseknek a javára is, akik megtakarított tőkéjüket fektették be a részvénytársaságba. De ugyancsak az erkölcs követel hatékony védelmet a szédelgő részvénytársaságokkal és a játékszenvedély elfajulásával szemben is. Az erkölcs követeli meg, hogy a részvénytársaság struktúrájában az igazságosság érvényesüljön. Tehát azé legyen a hatalom, aki a kockázatot viseli és azt terhelje a felelősség, aki az ügyeket intézi. Az igazság nagyobb őszinteséget követel a számadásokban, a konszern és kartellösszeköttetések feltárásában. Végezetül erkölcsi követelmény az is, ha a vállalat érdekvédelmét állítjuk be tengelynek. Mert a „vállalat érdeke" minden jogos érdek szerencsés szintézise. Hogy azonban ezek az erkölcsi elvek a valóságban is érvényesüljenek, ahhoz bizonyos tárgyi és személyi előfeltételek megteremtésére van szükség. A tárgyi előfeltételek közül legfontosabb az államhatósági ellenőrzés, a hites könyvvizsgálat és a helyes cselekvés irányelveit megszabó törvény. A személyi előfeltétel nem lehet más, mint az, hogy mindent el kell követni annak érdekében, hogy a gazdasági életet, a nagyvállalatokat a legkiválóbb képzettségű és a legkifogástalanabb erkölcsű férfiak irányítsák. Mert a gazdasági problémákat megoldani, a nagy tömegeknek létért folytatott küzdelmét a helyes irányba terelni egyszerű eszélyességgel (spekulációval, organizációval és kalkulációval) nem lehet. Itt is múlhatatlanul szükség van az erkölcs magasbavivő szárnyalására. S hogy az erkölcsi törvény kategorikus imperatívusza a legmagasabbfokú gazdasági küzdelem hevében is jóté-