Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 9. szám - A részvényjogi reform erkölcsi elvei

556 nézni, tisztán kell látnunk a részvénytársaság lényegét és mai hivatását ; azt a struktúraváltozást, amelyen a részvénytársaságok a XX. században átmentek ; a részvénytársaság szervezeti problémáit; a kisrészvényes jogi és gazdasági helyzetét, végezetül az erkölcsi elvek konkretizálódásának tárgyi és személyi előfeltételeit. 1. A rt. lényegéhez, éppen úgy, mint gazdasági jelentőségéhez, a forgalomképes részvény vezet el. Ez a differentia speeifica. A forgalomképes részvény logikus következménye : a korlátolt felelősség, „a tőkeegyesületi jelleg" és a benne lévő chance miatt, a játékszenvedély fellobbanása és esetleges romboló következményei. Ha a tőke haszonrészesedése önmagában nem erkölcstelen, akkor nem lehet erkölcstelennek minősíteni azt a lehetőséget sem, hogy a rt. esetleg nagy nyereséget biztosító értékpapírt állíthasson ki és hozhasson forgalomba. Ha a részvényt erkölcstelennek minősítjük, ezzel meghúztuk a lélekharangot a rt. felett is. Mert részvény nélkül nincs részvénytársaság és nyereség-chance nélkül nincs részvény. Ennélfogva magának a rt.-nak a létére tör minden olyan reform, amely a részvény forgalomképességét csökkenteni, a bemutatóra szóló részvény kibocsátását megtiltani, vagy az osztalékot limitálni akarja. Az irreális részvénytársaságok megalakulását lehetetlenné kell tenni, a részvényszédelgéseket a legszigorúbban büntetni kell. De lemetszeni a részvénytársaságról azt a szárnyat, amelynek segítségével valamennyi más vállalkozóforma fölé emelkedett és olyan gazdasági és politikai feladatokat oldott meg, amelyekre más vállalkozóforma egyszerűen képtelen, — nem lehet és nem szabad. A reform tehát nem érintheti sem jogi, sem erkölcsi megfontolások alapján a részvénytársaság differentia specifica-ját : a forgalomképes részvényt. Azok, akik szükségesnek tartják a névre szóló részvényekre áttérést, elfelejtenek két dolgot. Először, hogy a névre szóló részvény is „értékpapír" ; tehát üres forgatmány esetén épp annyira forgalomképes, mint a bemutatóra szóló részvény. Másrészről pedig, ha az a szándék, hogy a névre szóló részvényt vinkulMjuk (tehát rekta papírrá tegyük), akkor nem az a probléma, hogy megengedjük-e a forgalomképes (bemutatóra szóló vagy forgatható) részvényt, vagy sem, hanem hogy legyen-e részvénytársaság vagy sem ? így állította be igen helyesen a kérdést az Akademie für Deutsckes Recht is (1934 júniusi szám). És minthogy a kérdés egyhangúlag igenlő választ kapott (Die moderné Wirtschaft kann ohne die Aktiengesellschaft nicht bestehen), a Harmadik Birodalom nemzeti szocialista részvénytörvénye sem nyúlt hozzá a forgalomképes részvényhez (az 1937 január 30-i törvény 10 .§-a kimondja : „Die Aktién können auf den Inhaber oder auf Namen lauten"). Schlegelberger, a német nemzeti szocialista részvénjtörvény kiváló alkotója, azokkal szemben, akik ki akarták küszöbölni az anonymitást és ezzel a bemutatóra szóló részvényt, nyomatékosan hangoztatta : „Der Aktiengesellschaft die Anonymitát