Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 1. szám - A budapesti cégbíróság szövetkezetjogi gyakorlata

35 teszi észrevételeit. Ha a fél nem nézi meg a bíróságon az észrevételeket, akkor a bíróság 30 nap leteltével adja ki végzését (30 napi késedelem!). Az iratok megtekintése esetén a félnek két választása van: vagy felfolyamodást ad be az észrevételek ellen, vagy eleget tesz a törvényszék felhívásának. A felfolyamodás azt jelenti, hogy a cégbejegyzés ügye a táblát történő' megjárás révén legalább 3—4 havi késedelmet szenved. Ezt követően beleszólhat az ügybe a eégbiztos, úgy hogy mindezek elintézése igen gyakran 1 évi késedelmet okoz. Ez tehát a fél érdekében a rosszabbik eset. A jobbik eset, ha az alakuló cég a gyorsaság elérése érdekében beletörődik az észrevételekben foglaltakba; azoknak megfelelően haladéktalanul módosítja az alapszabályokat és az ilyen módosított alapszabályok alapján elérheti, hogy a cég 1—2 hónapon belül bejegyeztessék. Igen ám, csakhogy ez az eljárás idézi elő a fentebb említett jogbizonytalanságot, mert mód adatik a törvényszéknek, hogy sokszor vitatható kifogásokat emeljen az alapszabályok ellen. Ennek következménye, hogy a budapesti cégbíróságnál egységes, de sőt még következetes joggyakorlatról sem lehet beszélni. 1. A szövetkezeti alapszabályok előírják, hogy a szövetkezetbe belépő tagok kötelesek az igazgatóság által megállapított belépési díjat is megfizetni. A rendelkezés célja nyilvánvaló. Általános emberi természeti tulajdonság, hogy az új alakulatok iránt nem nyilvánul meg bizalom. Ha az idők folyamán a vállalat prosperitása nyilvánvaló, az anyagi megerősödés bekövetkezik, szívesen vesznek részt a tagok a szövetkezetben, különös tekintettel a Ker. Törv. 252. §-ára, amely szerint a felosztott szövetkezet tiszta vagyonát a tagok között kell felosztani. Ami a részvényeknél a belső érték emelkedése folytán az árfolyamban jut kifejezésre, az a szövetkezetnél formailag nincs meg, de igénybevehető a 252. § alapján. Nem tehető ki a szövetkezet annak, hogy a kezdeti nehézségektől távolmaradó egyének a megerősödött és megvagyonosodott szövetkezetbe ugyanolyan jogokkal lépjenek bc, mint azok, akik a kezdeti kockázatokat vállalták és akiknek működése és tőkeszolgáltatása járult hozzá a szövetkezet megerősödéséhez, nem szólva arról, hogy a később belépett tagoknak módjuk van a felszámolás kimondásával provokálni a mások munkájával és tőkéjével előidézett vagyonnak a maguk részére való juttatását. Ezt hivatott absorbeálni a belépési díj, amikor is az igazgatóság az üzletrész benső értékének megfelelő különbözetet az újonnan belépőkkel befizetteti. E gazdasági természetességek ellenére a budapesti kir. törvényszék több határozatában, így Cg. 37.503., Cg. 37.499. stb. kifogásolta a beiratási díj megállapításának az igazgatóság hatáskörébe való utalását és ragaszkodott, hogy a beiratási díjat az alapszabályok fix összegben állapítsák meg. Hasztalanul mondta ki a Budapesti Tábla 11.654/928. sz. határozatában, hogy e részben törvényes korlátozás nincs, a cégbíróság ragaszkodott gyakorlatához (pl. Cg. 29.471/934.) annyira, hogy végül a Bp. Tábla P. VI. 4014/936. számú határozatában salamoni döntéssel a beiratási díjnak csupán maximális összegét tartotta megállapítandónak. A Kúria végül a Pk. IV. 4283/936., 4284/936., 4526/936. sz. végzéseivel nyugvópontra juttatta ezt a kérdést, kimondván: „a szövetkezeti tagok felvétele az alapszabályokban feltételekhez köthető és a felvétel az igazgatóság határozatától is függővé tehető. Amiként nem eshetik eszerint kifogás alá az, hogy az alapszabályok a tagul belépés feltételévé teszik azt, hogy a belépni szándéko-