Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 8. szám - Az erdélyi román bankjog

509 illetéket elvileg nem maga a vállalat viseli, hanem éppen úgy, mint a tőkeforgalmi adókat az ügyfelek. De az egyes ügyletek elemzése, az adókötelezettség megállapítása, az adónak a végrehajtása nagyon sok munkát ad, mert a vonatkozó jogszabályok nehéz áttekinthetó'sége folytán külön specialistákat kell kiképezni arra, hogy állapítsák meg, melyik ügylet után, mennyi illetéket kell fizetni. Sok esetben az okirati illeték rendkívül magas és ennek természetszerű folyománya az, hogy a felek iparkodnak oly megoldást találni, amely az illetékterhet lehetőleg csökkenti. A pénzintézetek egymásközti versenyében is hátrányos kihatása van az okirati illetéknek. Nem szokatlan, hogy ugyanazon ügylet után az egyik bank jogászi felfogása szerint le kell róni az illetéket, a másik bank felfogása szerint pedig van rá mód, hogy az ügyfél az illetéket megtakaríthassa. A felek ilyenkor mindig arra hivatkoznak, hogy a konkurrenciánál nincs ületékfizetési kötelezettség. A végeredmény versenyfutás az adózók s a pénzügyi hatóságok közt. Amazok kibúvókat találnak, az utóbbiak pedig új adóalapokat, s megindulnak az improduktív jogviták. Mindezt a németek akkor panaszolják, mikor csak pár évvel ezelőtt életbelépett törvényről van szó, amelynek még alig van novellája s amelyben az illeték alá eső ügyletek száma alig a tizedrésze annak, amit nálunk illetékteherrel sújtanak, maguk az illetéktételek pedig lényegesen alacsonyabbak, mint a mieink, azoknak csak töredékét képezik. # A védettség megszűnése a 6500/1939. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében f. é. október 31-én következik be, az egyes érdekcsoportok azonban továbbra is a védettség fenntartását kívánják és lehet, hogy a kormány részben politikai szempontok alapján, részben a rossz termés folytán a védettséget meghosszabbítja. A védettség kettőt jelent. Jelenti egyrészt a követelés be nem hajthatóságát, másrészt a mérsékeltebb kamat fizetését. Az ellentétes érdekcsoportok, nevezetesen a hitelintézetek egy része, a gazdasági cikkek és gépek gyártói és eladói azt vitatják, hogy nincs többé jogosultsága az immár hét év óta tartó kivételes állapot további fennmaradásának. Különösen nincs meg a jogosultsága annak, hogy az alacsony kamatozással az adós ösztönöztessék tartozásának meg nem fizetésére. Ezért ezek az érdekeltek azt kérik, hogy a kamatteher emeltessék, az legyen magasabb, mint a 9900/1939. M. E. sz. rendelet 1. §-ában a nem védett, 9. §-ában pedig a védett gazdákra megállapított kamattétel. (Az előbbi 5—QY2% a birtok nagysága szerint, az utóbbi 500 holdon alul 5%, azon felül 6%.) A hitelezői érdekeltségek kérik ezenkívül a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 25. §-ában létesített kamathozzájárulási alaphoz való hozzájárulási kötelezettségek megszüntetését. E szakasz alapján a pénzintézetek betétállományuk után %%-ot kötelesek a kamathozzájárulási alapba befizetni. Ha ellenkező intézkedés nem lát napvilágot, úgy ez a hozzájárulási kötelezettség is a 6500/1939. M. E. sz. rendelet 6. §-a értelmében f. é. október 31-én megszűnnék. Helyes is, ha ez a rendelkezés érvényesül, mert a kamatláb emelése esetén nincs szükség az alapra. Különben is úgy tudjuk, hogy az alapnak ma már lényegesen nagyobb a bevétele, mint a kiadása, s így legalább is jogosult volna a V2%-os kulcs leszállítása.