Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Az iparjogosítvány elnyerésének újabb szabályai

396 Az utóbbi időben tapasztalható na­gyobb mértékű betételvonások meg­akadályozása céljából a svájci pénz­intézetek elhatározták, hogy minden egyes számláról havonként legfeljebb 500 frankot fizetnek ki. * A cseh-morva protektorátus kor­mánya rendeletet bocsátott ki, amely­nek értelmében csak az ipari és kereskedelemügyi miniszter előze­tes engedélyével szabad új vál­lalatokat és üzemeket létesíteni, vala­mint meglévő vállalatokat és üzeme­ket kibővíteni. A miniszter egyidejű­leg felhatalmazást nyert arra, hogy meglévő üzemek termelő-kapacitását is szabályozhassa. Az említett rendelke­zések nem vonatkoznak a mező- és erdőgazdaságra. * Újabb jugoszláv törvényes rendel­kezés szerint a jövőben biztosítási üzlettel kizárólag részvénytársaságok és szövetkezetek, ill. szövetkezeti szö­vetségek foglalkozhatnak. A biztosító­társaságok alaptőkéjét teljesen be kell fizetni és az alaptőkének el kell érnie a 2 millió dinárt. A szövetkezeteknél a részjegyek névértéke nem lehet kisebb, mint 500 dinár. * A görög kormány felhatalmazta a gazdaság- és pénzügyminisztert, hogy külön biztosítóintézetet állítson fel a behozatali szövetkezetek, a mezőgazda­sági bank és más közjogi testületek szállításainak, valamint a gabona­szállításoknak a háborús károk elleni biztosítására. A szlovák parlament elfogadta a zsidó üzemekről és zsidó alkalmazot­takról szóló törvényjavaslatot. A tör­vény értelmében zsidók ipari és ke­reskedelmi vállalatokat nem alapíthat­nak és nem vehetnek át, iparjogosít­ványokat pedig nem szerezhetnek. A zsidókézben lévő ipar jogosítványokat meg lehet vonni, ha ezt a közérdek megkívánja. Zsidó vállalatokat az e minőséget feltüntető felírással kell el­látni. Abban az esetben, ha valamelyik zsidó üzem likvidál, a felszámolást három hónapon belül kell végrehaj­tani. Az ipari és kereskedelmi üzemek­ben foglalkoztatott zsidó alkalmazot­tak számarányát a többi alkalmazot­takhoz viszonyítva, valamint fizetésük arányát a többi alkalmazottak fizeté­séhez viszonyítva a következőképpen állapítja meg a törvény: 1940 decem­ber 31-ig 25%, 1941 április l-ig 20%, 1942 január l-ig 15%, ezután pedig 10%. Amennyiben valamelyik üzemben a zsidó alkalmazottak száma a fenti arányokat nem érné el, zsidó alkalma­zottat mégsem szabad felvenni. A tör­vény alapján elbocsátott zsidóknak nyugdíjra nincsen igényük. A Csen-Morva Protektorátus kor­mánya a mezőgazdasági termelés biz­tosítása céljából rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében mindennemű mezőgazdasági üzemi felszerelés (szer­számok, gépek, állatok stb.) tulaj­donosai kötelesek ezeket a kerületi ha­tóság által megállapítandó áron olyan személyeknek rendelkezésére bocsátani, akik ezeket az eszközöket sürgős szük­ség esetében idejében más módon nem tudják beszerezni. A fentemlített üzemi eszközök tulajdonosai továbbá köte­lesek a más személyek földbirtokán esedékes mezőgazdasági munkákat is elvégezni, ill. elvégeztetni, ha az ilyen segélynyújtás elmulasztása a termelés lényeges csökkenését vonná maga után. Az ellenszolgáltatást ugyancsak a ke­rületi hatóság állapítja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom