Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Az iparjogosítvány elnyerésének újabb szabályai

383 sére fennálló jogszabályok hatályát rendelettel kiterjeszthesse olyan alkalmazottakra, akik szakképzettségüknél vagy egyéb körülményeknél fogra a közönséges munkát lényegesen meghaladó fontosságú munkakört töltenek be. E felhatalmazással élve a m. kir. minisztérium 37G0/1940. M. E. sz. rendeletével (Bp. K. 1940. 119. sz.) a közönséges munkát lényegesen meghaladó fontosságú munkakört betöltő ipari alkalmazottak felmondási jogviszonyát és végkielégítését szabályozta. E rendelet hatálya kiterjed az ipartörvény (1884:XVII. tc.) és az ezt kiegészítő törvények rendelkezései alá eső ipari üzletben, üzemben vagy vállalatban alkalmazott üzletvezetőre, vagy rendszerint legalább 10 alkalmazott munkáját irányító művezetőre, malomvezetöre (főmolnár), építési művezetőre, (főpallér) vagy rendszerint legalább 5 alkalmazott munkáját irányító gépészre (vezetögépész, főgépész). Ezek szolgálati szerződésének felmondási ideje hat hét, kétévi vagy ezt meghaladó szolgálati idő után három hónap. A felmondás csak a hónap utolsó napjára szólhat és csak írásbeli közlés esetén érvényes. Ha az említett ipari alkalmazottakat a munkaadója üzemének nagyobb terjedelménél vagy az alkalmazott munkakörének jelentőségét különösen kiemelő egyéb körülménynél fogva fontosabb teendőkkel megbízott iparossegédnek kell tekinteni (1884:XVH. tc. 92. §), akkor a felmondás ideje három hónap, kétévi vagy ezt meghaladó szolgálati idő után pedig Jiat hónap. Az említett ipari alkalmazottakat szolgálati viszonyuknak megszűnése esetében végkielégítés illeti meg, ha a munkaadójuknál legalább öt évig megszakítás nélkül állottak szolgálatban. Mind a felmondás, mind a végkielégítés tekintetében egyébként az 1910/1920. M.E. sz. rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A szolgálati szerződésnek, szolgálati szabályzatnak vagy gyári munkarendnek a rendelet, valamint az 1910/1920. M. E. sz. rendelet vonatkozó rendelkezéseitől az alkalmazott hátrányára eltérő kikötései érvénytelenek. Ipari közigazgatási jogszabályok a Kárpátalján. A visszatért kárpátaljai területre a 6200/1939. M. E sz. rendelet 19. $-ának (1) bekezdése terjesztette ' ki az ipar — ideértve a kereskedést is — gyakorlása tekintetében a magyar országos érvényű ipari közigazgatási jogszabályokat. A most megjelent 3570/1940. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1940. 112. sz.) megállapítja azokat az eltéréseket, amelyekkel az országos ipari közigazgatási jogszabályokat a kárpátaljai területen alkalmazni kell. Ennek kapcsán a rendelet a következő kérdésekben állapít meg az országos jogtól eltérő, átmeneti szabályokat: az iparjogosítványok hatálya, az ipari képesítés, a munkakönyv, az ipari tanintézetek végbizonyítványai, az üzletvezető alkalmazása, az iparnak bérlő útján való gyakorlása, az ipari reáljog, a magyar ipari jogszabályokban megállapított biztosíték letétele, a kéményseprőipar, az üzleti könyvek, a tanonctartási jog, a tanonc és a segéd iskolai végzettsége, a telepengedély, a kárpátaljai ipartársulatok, az ipartestületek és végül az iparegyesületek tekintetében. Ipar jogosítvány ok felülvizsgálása a Kárpátalján. A 3380/1940. M. E. sz. rendelet (Bp. K. 1940. 107. sz.) szabályozza a kárpátaljai iparjogosítváiivel: felülvizsgalatát. A felülvizsgálást a kárpátaljai kormányzói biztoshoz intézett és az illetékes elsőfokú iparhatóságnál két példányban benyújtott, a rendelethez mellékelt mintának megfelelő beadványban legkésőbb 1940 június SO-ig kell kérni. Aki a kérelmet e napig nem terjeszti elő, e határnap után az ipart