Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Jövőbeli jogok biztosítása. Opció és rokonformái

369 vántartott tartozásra történtek, a számlán minden közelebbi meghatározás nélkül a felperes javára Írattak és ennek eredményében az alperes a felperesnek időnként elküldött elszámolásokban csak a különbözetet mutatta ki követelésként. Felperes viszont az elszámolás e módja ellen nem tett kifogást. Ilyenkor a folyószámlára irányadó anyagi jogszabályok alkalmazandók. (C. IV. 1349/1940.) Kamat. Az 5610/1931. M. E. sz. rendelet 5. §-ának 3. bek. értelmében az adós a 8%-ot meghaladó, a folyószámlán a hitelező' javára írt kamatot a tőkekövetelésbe nem tudhatja be akkor, ha a jóváírást a rendelet életbelépése előtt (1931 október hó 17.) helyesnek elismerte. Az adott esetben az elismerés az adós részéről még a rendelet életbelépése előtt joghatályosan megtörtént annak ellenére, hogy az adós a folyószámlakivonatok időszakos közlése alkalmával megküldött, egyenleg elismerését tartalmazó leveleket az alperesnek vissza nem küldötte és szóbelileg sem tett a rendelet életbe^ lépése előtt elismerő nyilatkozatot. A folyószámla elismerés ugyanis — jogszabályban meghatározott és ezúttal fenn nem álló kivételektől eltekintve — meghatározott alakhoz kötve nincs, és hallgatólagos akaratnyilvánítással ráutaló tényekkel is történhetik. A kifogásolás elmulasztása nem kereskedő részéről önmagában véve nem jelent ugyan minden esetben hallgatólagos elismerést, de üyennek kell tekinteni az adott esetben, amidőn évtizedet meghaladó összeköttetésről van szó, amidőn tehát a forgalomban megkívánt hűség ós bizalom követeli az esetleges kifogásoknak ha nem is azonnal, de a körülményeknek megfelelő idő alatt való közlését. A folyószámla kivonatoknak az 1934. és 1935. évi adóvallomások céljára a hitelezőtől való megszerzése és azoknak erre a célra való felhasználása is mind a rendelet életbelépése előtt megtörtént elismerés bizonyítéka esik adott esetben a mérlegelés körébe. (C. IV. 1349/1940.) Dollárbetét. A betétkönyv első oldalára az intézet a következő záradékot vezette: „Ezen betétkönyvben elhelyezett összeget dollár kifizetésben, illetőleg New Yorkra szóló csekkben fizetjük vissza". A betevő azzal a tényével, hogy a betétként elhelyezett pengőösszeget a változhatlan értékűnek tartott dollár értékéhez rögzítette, nyilván az akkori szokásnak megfelelőleg az elhelyezett pengőösszeg értékének biztosítását, vagyis a betét idején fennállott érték állandóságának megóvását célozta és ezt a szándékát eljárásával egyszersmind kifejezésre is juttatta. Az alperes pénzintézet az akkori közfelfogással kétségtelenül tisztában volt, az említett szándékot minden bizonnyal felismerte és a dollárbetétkönyv fenti módon való kiállításával a betevő célzatához és kívánságához hozzájárult. Ellentétben állónak látszik ugyan ezzel a betétkönyvre vezetett fent közölt záradék. A kir. Kúria azonban a felek között az értékállandóságra nézve létrejött megállapodás és a záradékban foglalt kikötés jelentőségét egymással való kapcsolatokban is mérlegelve arra az eredményre jutott, hogy ha a felek között a betétösszeg értékállandóságát biztosító oly megállapodás létesült, amelynél a dollár csupán az értéket rögzítő pénznem gyanánt szolgált, a telj estés mértékét meghatározó szabálynak elsősorban ezt kell tekinteni és az effektív dollárban való fizetésre vonatkozó kikötést csak oly értelmezéssel lehet alkalmazni, hogy az ily módon való teljesítés csak akkor mentesíti 24