Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Jövőbeli jogok biztosítása. Opció és rokonformái

362 és az ennek nyomán kifejlődött bírói gyakorlatot, nem hallgathatjuk el azt az aggályunkat, hogy ez az álláspont nem minden esetben klasszikusan tökéletes.79 Képzeljük el, hogy a vevő gazdasági viszonyait, egész életberendezését a szóbanforgó ügylethez (opcióhoz) igazította, saját ingó, vagy ingatlan vagyonát, követeléseit pénzzé tette és így tovább s ezután képzeljük el, hogy a tárgyalt döntvény következtében minden kalkulációja, egész exisztenciája felborul. Viszont az is igaz, hogy pl. rohamos pénzromlás esetén a vevő hatalmas és ki nem érdemelt nyereséghez jut. Az ítélőbírónak mindkét fél érdekét és szempontját a lehető leggondosabban kell mérlegelnie és lelkiismeretének prizmáján keresztül kell vizsgálnia, hogy melyik fél szempontja érdemel nagyobb kíméletet, nagyobb méltányosságot és hogy nem még nagyobb-e a másik oldalon az elkövetendő méltánytalanság ?80 Nézetünk szerint a kérdés elbírálásánál egyik legdöntőbb szempont az kell, hogy legyen, mennyi időre szól az opció? Ha rövid időre, akkor sem a 26. sz. J. D.-t, sem a Mtj. 1150. §-át nem tartjuk alkalmazhatónak, hanem csakis hosszabb tartamú opció esetén. Hogy melyik időtartam tekintessék hosszabbnak és melyik rövidebbnek, azt a bírónak esetről-esetre kell eldöntenie; minden esetre más a mérték, béke és nyugodt gazdasági viszonyok között, mint zavaros, nehéz időkben. Némi támpontul szolgálhat a Mtj. 1421. §, mely mást megállapodás hiányában három havi időtartamot tart normálisnak az opció keretében.81 Feltétlenül el kell azonban vetnünk a szerződés megtámadását olyan labilis és egyben önkényes alapon, hogy pl. a viszonyok változtak, vagy hogy a szerződés egyik, vagy másik félre nézve érdekét vesztette és így tovább; az effajta kifogások és támadások éles ellentétben állanak a pacta sunt servanda elvével, a szerződés szentségével és az abba vetett hittel és bizonyos respektálandó mértéken túl veszedelmes jogbizonytalanságot, egyben alaptalan perek áradatát idézik elő.82 79 Jogirodalmunkban ez a döntvény többirányú erös bírálatban részesült. 80 Ezért tartjuk hasonlíthatatlanul jobbnak és mindenek fölött igazságosabbnak a Mtj. 1150. §-át, amely a gazdasági lehetetlenülés eseteit a legszabatosabban írja körül és lehetővé teszi a bírónak, hogy mindkét fél jogi és gazdasági helyzetét a legtágabb körben mérlegelje és hogy a méltányosság és a méltánytalanság mérvét minuciózusán szembe állítsa egymással, sőt, hogy a mindkét félre jelentkező kárt méltányosan megossza a felek között. 81 Miből következik, hogy csak ennél hosszabb időtartamú opció esetén hivatkozhatik a kötelezett fél akár a 26. sz. J. D.-re akár az Mtj. 1150 §-ára. Mindkettőnek alkalmazását kizártnak kell tekintenünk, pl. 15—30 napos opció esetén, mert egyrészt ilyen rövid idő alatt olyan nagyon „mélyreható" változások nem szoktak bekövetkezni, vagy legalább is bizonyos jeleknél fogva előreláthatok, másrészt bizonyos mértékű kockázatot mindenkinek kell vállalni és viselnie, aki kötelmi ügyletet köt későbbi teljesítés, illetve viszontteljesítés kikötésével. 82 Ugyanide sorozható az a támadási alap is, hogy egyik félnek a másikba és a vele kötött szerződésbe vetett bizalma „megrendült" (K. 7084/1930. Jogesetlex. 65. old.) Gyakorlati példa a következő: A 60 napos opciót biztosít B részére, mely szerint utóbbinak joga van megvenni az ö házát 100.000 pen-