Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés

347 ha az építkező terve a városrendezésnek (vagy megváltoztatásának) még jóvá nem hagyott tervével ellenkeznék, avagy a tervezett rendezés végrehajtását később megdrágítaná vagy egyébként nehezítené: az; építési engedély megtagadandó vagy az építkezés későbbi átalakítása előre is kötelezővé tehető (19. § 5. bekezdés). A hatóság az eredetileg szabály- vagy engedélyellenesen emelt épületek közérdekből indokolt átalakítását, sőt szükség esetén azok lebontását is a használatbavétel tekintetében kiadott engedély jogerőre emelkedésétől számított 5 éven belül elrendelheti. Engedélynélküli használatbavétel esetén az 5 év 10 évre bővül. Amennyiben pedig valamely épület állapota a városképet rontja, a tulajdonost az építésügyi hatóság tatarozásra, átalakításra vagy lebontásra is kötelezheti. Mindezért az érdekelt telek (ház) tulajdonos sem költség, sem kártérítés címén mit sem követelhet. Minden építkezésnél az utcaszinthez kell alkalmazkodni. Ha ez a valóságban a városrendezési tervben megállapított utcaszinttől eltér: az építésügyi hatóság megengedheti ugyan a tényleges szinthez alkalmazkodó építkezést, de csak azzal a kötelezettséggel, hogy az építkező, az úttest megfelelő szintre helyezésekor az épületen e miatt szükségessé váló átalakítást saját költségén és méltányosan megszabandó határidőn belül elvégezze. Átalakítást rendelhet el az építésügyi hatóság a korábban már megállapított utcaszint utólagos megváltoztatása esetén is. A költségek ilyenkor a várost, illetőleg a községet terhelik. Ha a hatóság azt, aki az épület felett a magánjog szerint rendelkezni jogosult tatarozásra, átalakításra vagy lebontásra kötelezi és a kötelezett ennek a rendelkezésnek nem tesz eleget: a munkálatot az ő költségére a hatóság végezteti el. A törvénynek a szomszédságra vonatkozó, valamint ú. n. „vegyes rendelkezései" közelebbről most nem érdekelnek. Szemlélődésünk végeredményeit pedig a következőkben foglaljuk össze. VII. Összefoglalás. Tegyük mérlegre az 1937:VI. t.-cikket, még pedig úgy, hogy az egyik serpenyőbe az a közérdek kerüljön, mely a törvényhozót nagyszabású jogalkotásánál vezette. A másik serpenyőbe pedig helyezzük el a városi telek- illetőleg városi háztulajdont, amely a közérdek érvényesülésének a terhét viseli vagy fogja viselni. Tulajdonképpen a mérlegnek ez az utóbb említett serpenyője az, mely tartalmánál fogva érdekel. Mit kell tűrni, mit kell abbahagyni, mit kell szolgáltatni a város- és községrendezés érdekében a magántulajdonnak? Ezekre a kérdésekre próbálunk az előrebocsátottak alapján egyszerű felsorolással felelni. Tehát: 1. A városi telek (ház) tulajdonos tűrni tartozik a) saját telkén a városrendezési tervek elkészítésével járó munkálatokat és az e végből szükséges berendezéseknek telkén való elhelyezését (3. és 4. bekezdés);