Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 6. szám - Városrendezés és építkezés
344 Az átalakítás utáni új telkek kiosztásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a lehetőség szerint mindenki azt a telket kapja, mely egészen vagy nagyobb részben eredetileg is az övé volt és hogy minél kevesebben legyenek azok a volt telektulajdonosok, akiknek a kiosztásnál új telek nem jut és így a telekkiosztásból egészen kimaradnak. T. i. ez az utóbbi eshetőség is előfordulhat, — és a volt telektulajdonos ilyenkor a várostól kap kártalanítást. Ugyancsak különbözeti kártalanítás illeti azokat a tulajdonosokat, akik a kiosztásnál a réginél kisebb értékű telket kaptak — amely szabálynak fordítottjaként azok, akiknek nagyobb értékű új telek jutott: a különbözetet a városnak tartoznak megfizetni. Bonyolulttá teszi a kiosztási eljárást a törvénynek az a megszorító előírása, hogy az átalakítás alá vont telkeknek az a része, melyen épület van, csak a korábbi tulajdonos beleegyezésével juttatható másnak (9. § 4-ik bekezdés utolsó mondata). Ez a szabály sok esetben nem lesz végrehajtható és a kiosztási műveletet lehetetlen akadályok elé állíthatja. A törvény 9. §-ának utolsó bekezdése is inkább azt az eshetőséget tartja szem előtt, hogy az átalakítás révén olyan telek fog új tulajdonoshoz jutni, melyen épület is van. Ilyenkor a korábbi tulajdonost az új tulajdonos kártalanítani köteles. Kártalanítás illeti meg azt a tulajdonost is, akinek épületét éppen a telekátalakítás miatt le kell bontani. A kártalanítást kérelemre megindított telekátalakításnál a kérelmezők, — a kérelem nélkül elrendeltnél a város fizeti. A kérelmezők a kártalanítás előlegezésére is kötelezhetők. A kártalanítás összegét a telekkönyvi hatóság állapítja meg. Hangsúlyozottan kiemelendő szabály végül az, hogy senkinek sincsen joga a telekátalakítás folytán neki juttatott telek visszautasítására s helyette pénzbeli kártalanítás követelésére (9. § 6. bek.). A telekátalakítás körül felmerülő különböző kérdéseket a 10. § szerint — így értékhányad megállapítása, új telkek mikénti kiosztása, kártalanítások, egyéb más magánjogi igények — lehetőleg egyesség útján kell megoldani, amire nézve az építésügyi hatóságnak kell kísérletet tennie. Ha sikerült az egyesség, ha nem: az ügy a telekkönyvi hatósághoz kerül, mely az egyesség megkötését tudomásul veszi; illetőleg ha egyesség nem jött létre, azt a maga részéről szintén megpróbálja — egyébként pedig az összes vitás kérdésekben végzéssel határoz. Az eljárás közelebbi szabályai mellőzhetők (költségek viselése) s a 10. § rendelkezései közül legföljebb az emelendő ki, hogy telekkönyvi jogok a telekátalakítást nem gátolják s ha az átalakítással nem szűnnének meg a kiosztott új telket és a telektulajdonos javára megállapított kártalanítási összegeket terhelik. A telekátalakításról mondottakat még egy oly rendelkezés ismertetésével kell kiegészítenünk, mely a telekadósság jobbadán holt intézményének juttat egy kis „Lebensraum"-ot. Ha t. i. a telekátalakítással kapcsolatban kártalanításra kötelezett telektulajdonos az