Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1940 / 5. szám - Az egyenesadó reformja
315 alap 1%-ában megállapított pótlékot lesznek kötelesek a kincstár javára fizetni. Az általános kereseti adó, amely a községeket (városokat) illeti, eddig mentes volt a rendkívüli pótlékok és a községi adó alól. A javaslat az állami pótlékot azza indokolja, hogy ez a tény a kereseti adót fizetó'k jelentős csoportját olyan kivételes helyzetbe juttatta, amely már tovább nem tartható fenn. A jövedelem- és vagyonctdóxal foglalkozó részben találhatjuk meg az annyit emlegetett agglegény adó szakaszt. A javaslat 36. §-ának (3) bekezdése az adókulcsot a családi körülményekkel hozza összefüggésbe. Annál az adózónál, akinek háztartásában csak két vele együtt adózó családtag van, 5%-kal, egy ilyen családtag esetében 10%-kal, ilyen családtag hiányában 15%~kal, végül annál az adózónál, akinek háztartásához ilyen családtag egy sem tartozik, 30 éves elmúlt és házasságot egyáltalában nem kötött, 25%-kai magasabb összegben kell kiveni az adókulcs-táblázat szerint járó jövedelemadót. Ez az egész agglegényadó, amelynek társadalom- és nemzetpolitikai indokoltsága kétségtelen és amely a külföldi adójogokban már régebben meg volt. Kétségtelen az, hogy az egyedülálló adóalany adóteherviselő képessége nagyobb, mint a családosé vagy sokgyermekesé, mert jövedelmét csak magára fordítja és olyan szükségleteket is kielégíthet, amelyre a másik nem is gondol. A kincstár szempontjából a nagyobb adóerő fokozottabb igénybevehetősége, a társadalmi igazság szempontjából a családokra eső adótehek arányosítása, nemzetpolitikai szempontból pedig a népszaporodás fokozására irányuló törekvés kellőképpen indokolja az agglegényadói. Hogy- mennyire nem új adónemről van szó, az már abból is látszik, hogy az agglegényadó mindössze egyik változata a családi körülmények szűkebb körben eddig is fennálló és ezentúl szélesebb körű figyelembevételének. A kulcsa nem mondható túlzottnak; a külföldi jogszabályok általában sokkal súlyosabban terhelik az egyedülálló adózót, mint a magyar javaslat. Az agglegény adó a nőkre is kiterjed; a jövedelemadó-mentes személyeket viszont nem érinti. A 36. §. (1) bekezdése különben részben újra szabályozza a jövedelemadó tételeit, -— a 7.000 és 400.000 P évi jövedelem között, az adótétel felemelése mellett, az adókulcs görbéjének szabályosabbá tételével kiegyengeti a régi adógörbe töréseit — az (5) bekezdés pedig logikusan beállítja a létminimum adómentességét s 6.000 P-t meg nem haladó évi jövedelem mellett a jövedelemadóból 10 P levonását rendeli. A 36. §. (3) bekezdésére tekintettel megszűnik a rendes és felemelt adótétel, s a családi körülményeket százalékos emeléssel veheti figyelembe az adókivető. A javaslat pontos szabályozást ad az adóköteles jövedelem meghatározására, megszabja az erdőgazdasági üzem tiszta jövedelmének kiszámítási módját, szabályozza a kft.-bői származó jövedelem és vagyon adóztatását. Átmeneti jellegű, de az előbbieknél nagyobb horderejű rendelkezést tartalmaz a javaslat 37. §-a, amely a beruházási pótlóknak nevezett rendkívüli jövedelemadót, illetőleg adópótlékot kívánja behozni. E szerint azok, akiknek az 1940. évi adókivetésnél alapul vett adóköteles tisztajövedelmük a 10.000 P-t meghaladta, de az 1938:XX. tc. alapján beruházási hozzájárulás fizetésére nem voltak kötelezve, vagy fizettek ugyan beruházási hozzájárulást, de ennek összege a fenti jövedelem 10%-át sem érte el, öt éven keresztül 50%-os beruházási pótlékot kötelesek fizetni a jövedelemadó után.
