Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az egyenesadó reformja

313 A földadóra vonatkozó részben a javaslat a régitől eltérő rendszerben csoportosítja a földadóelengedésre igényt adó elemi csapásokat, s kétségtelenül értelmesebb, szabatosabb és áttekinthetőbb szövegezést ad. Az elemi csapás mérvét eddig harmadrészekben állapították meg; a javaslat a negyedrészekben való kármegállapítást és negyedrészekben való földadóelengedést kívánja behozni, ami a tényleges kárt az azzal arányban álló földadó-összeget jobban közelíti meg. Ez és az elemi károk egyes részletkérdéseinek megfelelőbb szabályozása a földadó-jogszabályok jelentősebb módosítása. Szélesebb körű és jelentősebb változások vannak a hózadón&L így: Bizonyos, eddig kedvezményijén nem részesült, törvény alapján szervezett intézmények — kamarák, anya- és esecsemővédő szervezetek, levente egyesületek — tulajdonában álló s az alapcélt szolgáló helyiségekre állandó házadómentességet ad a javaslat; meghatározott közhasznú célokra ingyenesen átengedett helyiségekre pedig1 az átengedés tartamára ideiglenes házadómentességet nyújt. Ebben a részben legjelentősebb a 12. §, amely kisközségekben és maximum 10.000 lakosú nagyközségekben a legfeljebb két szobából és mellékhelyiségekből álló, a tényleges birtokosok által használt lakóházakra a tételes adóztatást vezeti be. Az adótételnek három komponense van: a község lélekszáma, a szobák száma és az építési anyag. Az adótételeket az I. alatti táblázat mutatja. Ez a szabályozás eltér attól a régebbi alapelvtől, hogy a saját tulajdonban álló s a tulajdonos által lakott házak adóalapját a bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján nyert haszonérték teszi. Községekben a haszonérték megállapítása összehasonlítási alap hiányában sok esetben csak ötletszerű becsléssé] történhetett; a becslés feleslegesnek mondható munkát okozott az elsőfokú kivetést végző községi elöljáróságnak, a megállapított haszonértéket pedig az adófizetők meg nem felelőnek találtak. Minthogy a kis- és legtöbb nagyközségben az 1—2 szobás házak rendszerint a szerényebb életviszonyok között élő mezőgazdasági népesség birtokában vannak, akiknek adóerejük egymástól nem nagyon különböző, célszerűnek látszott ezekre a házakra a tételes adóztatást behozni, amelynél a község nagysága, az épület anyaga és a lakrészek száma határozza meg- az alkalmazandó adótételt. Az épület fekvése — amely a városokban a bér- és haszonérték alakulásában olyan nagy szerepet játszik — a községekben teljesen elhanyagolható volt. A tételes adóztatás általában csökkenti az adóterhet, a házbirtokosnak előrelátható és fixösszegő kiadást jelent, könnyítést okoz a kivetésnél s így mindenképpen helyes intézkedésnek mondható. A házadóra vonatkozó egy másik fontos rendelkezésnek családvédelmi intenciója van. Annak a jelenségnek megszüntetése céljából, hogy egyes háztulajdonosok a sokgyermekes családoknak nem voltak hajlandók lakást bérbeadni, a pénzügyminiszter adókedvezményt helyez kilátásba azoknak a háztulajdonosoknak, akik bérházában lakó családok gyermekeinek száma az összes lakók lélekszámának legalább a felét teszi ki. Ha pedig a házbirtokos előzetesen bejelenti azt a szándékát, hogy a bérházában levő lakásokat kizárólag többgyermekes családoknak adja bérbe, úgy a házadóból lakásonként .1—1 gyermek után 5—5% adótörlés illeti meg. Hogy ennek az intézkedésnek milyen hatása lesz, azt majd csak a törvény életbelépte után lehet megállapítani. Egyes háztulajdonosok társadalom- és nemzetellenes