Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - A semlegesek tengeri hajózása háború idején

301 A szövetkezeti tagnak a szövetkezet hitelezőivel szemben a K. T. 225. \. 14. pontja értelmében megállapított és a K. T. 232. §-a, valamint a Cst. 257—261. §-ai szerint csak a szövetkezet csődje esetében érvényesíthető felelősségétől független a szövetkezet és tagjai közötti belső viszonyra vonatkozó az a kérdés, hogy mikép oszthatja fel tagjai között a szövetkezet fennállása alatt az időnként mutatkozó veszteséget. Mivel ebben a tekintetben a törvény (K. T. 225. $. 7. p.) nem tartalmaz korlátozást, nincsen akadálya olyan alapszabályi intézkedésnek, hogy a tartalékalapot és az üzletrészeket is meghaladó veszteség fedezésére a szövetkezet közgyűlése bizonyos pótbefizetéseket kívánhat. A tagoknak pótbefizetési kötelezettségéről azonban csak akkor lehet szó, ha azt az alapszabályok határozottan és világosan megállapítják, a tag kötelezettség-ének terjedelmét is tüzetesen szabályozzák. (C. IV. 261/1940.) Valutakorlátozás. A 4100/1932. M. E. sz, rendelet 5. §-a 1. bekezdése szerint külföldi hitelezőnek belföldi adóssal szemben fennálló bármily pénzkövetelését élők közötti jogügylettel a MNB engedélye nélkül megszerezni tilos. Az ekként tartalmuknál fogva tüos jogügyletek — más rendelkezés hiányában — az általános jogszabályok szerint semmisek. (C. IV. 366/1940.) A 6900/1931. M. E. sz. rendelet 3. §-a szerint abban az esetben, ha az adós az 1. § alá eső kötvények és záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök után járó kamat és tőke törlesztése iránti kötelezettségének eleget tesz, ellene bírói eljárást indítani nem lehet. Ez a rendelkezés azonban nem érinti a hitelezőnek azt a jogát, hogy abban az esetben, ha a kölcsönszerződés felmondásának egyéb, a rendeletben nem említett, de az anyagi jog által elismert oka fennforog, ezt a felmondást megtehesse. A perbeb: esetben a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönkötelezvényben kiköttetett, hogy a jelzálogul lekötött ingatlant terhelő mindennemű adót vagy törvényes elsőbbséggel bíró közterhet az adósnak fizetni kell. E kötelezettségének az adós nem tett eleget és e köztartozásoknak ekként való felszaporodásával veszélyeztette azt, hogy a hitelező a szerzett rangsorban kellő kielégítést kapjon. Ilyen körülmények között a hitelezőnek kétségtelenül joga nyílt ahhoz, hogy az egész kölcsönkövetelést felmondja és annak a jelzálogból való kielégítését követelje. (C. VII. 241/1940.) A 6900/1931. M. E.> 1290/1930. M. E., 450/1933. P. M., 7600/1933. M. E. és 3100/1935. P. M. sz. rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely szerint tiltva volna az, hogy a 6900/1931. M E. sz. rendelet 3. §-a szerinti hitelező az e § szerinti adósától a tartozás egy részének egyességi rendezése keretében és jelzálogjogára vonatkozó rész törlési engedély adása ellenében a kölcsönszerződés kikötései értelmében elfogadja és megtartja a késedelmi kamatra és bírságra önként fizetett összeget. (C. VII. 269/1940.) A jelzálogos hitelezőkkel szemben a 7600/1933. M. E. sz. rendelet hatálybalépése napjáig (1933 július 16) esedékessé váló törlesztő részletek és illetve kamatok pengőre 5.7176-os árfolyamon átszámítva érvényesíthetők, ha a követelés aranydollárban van meghatározva, mert a 410/1932. M. E. sz. rendelet értelmében az aranyban vagy arany érmékben teljeátendŐleg meghatározott követel éseket pengőre az aranytartalom alapján kell átszámítani, az aran)7tartalom szerint pedig egy aranydollár egyenlő 5.7176 aranypengővel. A