Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 5. szám - Az ú. n. valutakötelmek magánjoga

278 déses viszonyban álló másik félnek a joga érvényesítése útján megszerezhető előnnyel arányban nem álló veszteséget ne okozzon, stb. A IV. 1884/1936. számú ítélettel eldöntött (a Jogi Hirlap 1936 augusztus 9-i számában közölt) hasonló tényállású ügyben az adós a hitelezőnek lejáratkor felajánlotta a hivatalos árfolyamon pengőben való teljesítést, de a hitelező ezt csak közel három óv múlva fogadta el. Az időközben eltelt időre járó kamatot az adós a hitelezőnek ugyancsak megfizette, de annak 5%-on felüli részét visszaperelte és a Kúria ennek a keresetnek helyt adott. Kérdés, hogy az a hitelező, akinek effektív valuta jár, bármikor követelheti-e adósától a pengőben való teljesítést, feltéve természetesen, hogy a követelés már lejárt ? Igen. Az effektivitási záradék a hitelező javára szóló kikötés, amelyről bármikor le lehet mondani. Ha a hitelező kifejezi hajlandóságát arra, hogy pengőt fogad el, utóbb ezelől nem zárkózhatik el, fordítva azonban a dolog nem áll, vagyis azzal, hogy a hitelező ragaszkodik az effektivitáshoz, még nem merítette ki választási jogát és utóbb még mindig áttérhet a pengőre. A hitelező csak akkor nem térhet át tetszése szerinti időpontban a pengőben való teljesítés igénylésére, ha ezt a jogot tételes jogszabály korlátozza. Ilyen korlátozásra példát találunk nem ugyan az egyszerű valutakötelmek, hanem az effektív aranyban, vagy aranyérmében teljesítendő kötelmek körében. Az ilyen pénzkötelmek tárgyában 410/1932. M. E. szám alatt kibocsátott kormányrendelet szerint az adós az effektív aranytartozásnak pengőben való teljesítését felajánlhatja, de a hitelező ennek elfogadása helyett a fizetés elhalasztását kívánhatja. Utóbbi esetben a rendelet hatályának megszűnéséig fizetést nem követelhet. Az alaprendelet hatálya 1932. évi december hó 23. napjáig terjedt, de évről-évre meghosszabbíttatott akként, hogy az a hitelező, aki előzőleg a teljesítés elhalasztását választotta, az új meghosszabbító rendelet hatálybalépésétől számított 30 nap alatt közölhette adósával, hogy pengőben való fizetést követel. Ha a hitelező a 30 nap alatt ezzel a joggal nem él, az adós a rendelet hatályának lejártáig halasztást élvez. Ma is ez a helyzet az effektív aranykötelmek tekintetében, amennyiben nem esnek az ú. n. transzfermoratórium-rendeletek hatálya alá. Kérdés, jogában áll-e a hitelezőnek effektív valutakövetelés esetében az adóstól azt követelni, hogy a tartozás pengőellenértékét nem teljesítésül, hanem biztosítékképpen fizesse meg akként, hogy a valutakötelem továbbra is érintetlen maradjon? Ilyen joga a hitelezőnek nincs, hacsak a felek ebben meg nem állapodnak, vagy különleges jogszabály az adóst ilyen biztosíték nyújtására nem kötelezi. A külföldi pénznemre szóló és rendszerint effektivitási záradékkal is ellátott pénzkötelmek két igen jelentős csoportjára nézve valóban történt ilyen szabályozás. Az ú. n. transzfermoratórium-rendeletekre célzok, vagyis a 6900/1931. M. E. számú és a kiegészítő rendeletekre, amelyek egyfelől a záloglevél vagy más kötvény kibocsátásának alap jául szolgáló hosszúlejáratú kölcsönök adósait a belföldi kibocsátó