Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 4. szám - A honvédelemről szóló törvény magánjogi vonatkozásai

210 A kivételek azután rohamosan szaporodtak, végül is a helyzet teljes átalakulására vezetve. Szállóigévé vált Moeller v. d. Bruck megállapítása: „Am Liberalizmus gehen die Völker zugrunde", a a jogállam eszméje pedig akként transzformálódott, hogy az egyén életébe való állami beavatkozásnak csupán a jog alapján és a jogi formában való jelentkezés a korlátja, a jogi forma kialakításában viszont az igazságosság főerényének kell továbbra is a vezérelvnek maradnia. Napjainkban bátran megállapíthatjuk, hogy az ú. n. demokrá­ciák és az ú. n. totalitárius államok jogában egyaránt a platóni gondolat az úr, potencialiter állami beavatkozástól mentes terület nincs, a különbség csak abban nyilatkozik meg, hogy egyes jogok­ban az állami beavatkozás lehetőségének valóságos kihasználása csak kivételes idők, háborúk és más krízisek idejére van fenntartva, míg másutt a beavatkozás minden lehetőségével való élés a normális élet kísérő jelensége, amellyel szemben csupán arra kell ügyelni, hogy az egyéni értékek érvényesülését el ne nyomja. Jellemző a két szem­pont összeegyeztetési kísérletei közül a Sauer véleménye, aki szerint az ember a szabadság-ideálból azért ábrándult ki, mert hamar rá­eszmélt a gyengeségére és támasztékot keresett, valamint del Vecchio­nak a fascista Itália eszmevilágát tükröző állásfogalása, amely szerint az új rend nem valamely az egyént elnyomó régi tan újraéledése, hanem az egyén kifejlődését éppen előmozdítja a maga természetes kötelékeinek keretében, sőt az önkéntes emberi egyesüléseknek is nagyobb erőt ad. Kétségtelen, hogy az államnak az egyén életébe való beavatko­zása minden államban- a honvédelem körében a legnagyobb és ezért abból a szempontból, hogy egy állam jogrendje milyen terjedelmű beavatkozásokat tesz lehetővé, igen tanulságosak azok a jogszabá­lyok, amelyek általában a honvédelemmel, de különösen a hadvise­léssel állanak kapcsolatban. II. Ha a honvédelemről szóló törvénynek a magánjogokat érintő rendelkezéseit ebből a szemszögből vesszük vizsgálat alá, nem fog bennünket meglepni, hogy a magánjogokba való állami beavatkozás jogunk egyéb szabályaiban is feltűnő minden típusának számos megnyilatkozásával, de ezeken felül még új típusokkal is talál­kozunk. A honvédelmi törvény rendelkezései természetszerűleg a szem előtt tartott szükségletek szerint vannak csoportosítva. A magánjogi vonatkozások áttekintése azonban más szempon­tokból kiindulva történhetik meg. A rendelkezések legnagyobb száma a tulajdon szabályai körébe vág. Ezekhez rokontermészetű rendel­kezések azok, amelyek az ú. n. szellemi tulajdon jogosultjának jog­körét korlátozzák. A rendelkezések harmadik nagy csoportja a szer­ződési szabadság érvényesülési körét szűkíti. Ezzel a csoporttal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom