Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

155 képesség megnövekedjék. Ezért a mezőgazdasági ipartelepek általában közel szoktak keletkezni a feldolgozott mezőgazdasági termék termelésének helyéhez. Így a helyre való utalás a mezőgazdasági ipartermék elnevezésében rendszerint egyúttal a mezőgazdasági termelés helyére is utalást foglal magában arra a mezőgazdasági termékre nézve, amelynek mint nyersanyagnak felhasználásával a mezőgazdasági ipari terméket előállították. Ha tehát a mezőgazdasági ipartermék elnevezésében helyre van utalás, ez rendszerint a mezőgazdasági termelés helyét jelenti, legalább is az érdekelt közönség felfogása szerint. Ilyen módon azok a jogi megfontolások, amelyek azt mutatják indokoltnak, hogy a mezőgazdaságnak azok a termékei, amelyek tekintetében a talaj minőségének és az éghajlati viszonyoknak lényeges a jelentőségük, elnevezésükben csak olyan helyre utalhatnak, amely a származás helyének megfelel, közvetve irányadók a mezőgazdasági iparnak olyan termékeire is, amelyekre nézve a talaj és az éghajlat vagy egyikük jelentősége megvan azokat a mezőgazdasági termékeket illetően, amelyekből mint nyersanyagból a mezőgazdasági iparterméket előállítják. Ilyenek elsősorban azok a szeszesitalok, amelyek nem tekinthetők a szőlőművelés termékeinek, hanem előállításuk ipari úton történik, a mezőgazdasági iparok körében. Ezek részben már az említett nemzetközi jogvédelemben is részesülnek, de egyrészük, mint pl. a sör tekintetében is az a mindinkább erősödő közfelfogás, hogy elnevezésében a helyre való utalást csak a származási hely értelmében szabad használni, nem pedig árunévként, minőségjelző fajlagos megjelölésként (Gattungsbezeichnung). Van ezenkívül egy további árucsoport is, amel}7re nézve szintén van jelentősége az elnevezésben a származási helyre való utalásnak. Ez a csoport azokat az árukat foglalja magában, amelyekre vonatkozóan az érdekelt közönség azért helyez súlyt a származási helyre, mert tudja, hogy bizonyos területeken — vidéken, sőt országokban — az illető áru előállítása különösen ügyesen, régi hagyományos eljárási módok alkalmazásával folyik. Ahol a lakosság széles rétegei évszázadok óta ugyanazt a foglalkozást űzik hagyományosan kialakult, ösztönösen öröklődő, sokszor egészen hihetetlen mértékben kifinomodott módszerek szerint, ott az ily módon készülő áru minősége mindenesetre fölényben van egyéb területeken előállított ily árukkal szemben. Ilyen esetekben nem a talaj minősége, nem is az éghajlat az, ami a különleges minőséget létrehozza és erre nézve széles körökben értékítéletek keletkezését idézi elő. Ezekben az esetekben az emberi vonatkozás az, ami a kedvező értékítéleteknek alapja. Ilyen áruk különösen a szoros értelemben vett ipar, jórészt művészi jellegű ipar körében fordulnak elő. Úgy látszik, a mezőgazdasági iparok tekintetében ennek a most vázolt szempontnak alig lehet jelentősége. A mezőgazdasági iparágak ugyanis főleg tömegcikkeket termelnek, mégpedig igen sokszor olyan árukat, amelyeknek minőségi különbségei általában nem igen szoktak nagyok lenni. De azért mégsem lehet kategorikusan kijelenteni azt, hogy a mezőgazdasági ipar tekin-