Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A mezőgazdasági ipar termékeinek elnevezése a versenyjog szempontjából

140 megszerzése a versenytársak fölött, erre pedig minden eszköz jó, ha célravezet. Az áruk elnevezését tekintve, a teljesen szabad versenyben mindenki úgy nevezi az áruját, amint neki tetszik és ebben csak annyiban van korlátozva, hogy nem szabad olyan visszaélést elkövetnie, amely mindenki számára tilos, tehát például nem szabad beleütköznie a büntetőtörvénykönyvnek a csalást büntető rendelkezésébe. Ez a korlátozás márcsak azért sem kielégítő, mert nem a gazdasági forgalmat magát védi, nem a gazdasági élet tisztaságát igyekszik megvalósítani, hanem elsősorban a fogyasztóközönség érdekeit védi, ellenben oltalom nélkül hagyja a versenytársakat. A korlátlan verseny tarthatatlanságának felismerése az orvoslásra való törekvést ébreszti fel és megkezdődik a jog küzdelme a visszaélések ellen ezen a téren is. A személytelenné, absztrakttá, anonimmá vált gazdasági forgalomnak érdekévé vált, hogy az a sovány tájékoztatás, amelyet az áruk elnevezése jelent, a maga szűk körében minél reálisabb legyen. Megkezdődik az áruk elnevezéseinek jogi védelme, részint a törvényhozás, részint a bírói gyakorlat útján. Az áruk elnevezéseinek jogi védelme a modern gazdasági életben sokban hasonlatos ahhoz a jogi oltalomhoz, amiben a személyek neve részesül. Amíg a modern, absztrakt, személytelen gazdasági élet ki nem alakul, az egyes személyek nevének túlnyomó a jelentősége. A gazdasági életben is a személyi szempont a fontos, a személyek közvetlen kapcsolata, s a személyek nevével űzött visszaélés ellen nyújtott jogi oltalom általában kielégítő. A név mellett a gazdasági életben jelentkezik ugyan a szimbolikus megjelölés, a cégér is, de ennek is inkább személyi a jelentősége, nem olyan absztrakt, mint a piacra termelés későbbi korszakában a cégé, vagy még később az áruk elnevezéséé. Addig, amíg a gazdasági életben személy áll szemben személlyel, a név védelme van a középpontban. Amikor azonban az absztrakció uralomra jut és a személyek jelentősége háttérbe szorul, maguk az áruk jutnak középponti jelentőséghez, maguk az áruk kezdik kifejteni saját mozgásukat, dinamikusakká válnak gazdasági értelemben, a saját gazdasági útjukat teszik meg, amely a termelőtől a fogyasztóig visz, a két végpont azonban nem számít. Ilyen rendszerben, amikor az áru mintegy megszemélyesül, természetesen felmerül a szüksége annak, hogy az áruk jelzése olyanféle jelentőségűvé váljék, amilyen a személy neve vagy — a gazdasági élet haladottabb szakában — a vállalat megjelölése (cég, védőjegy). Ebben az összefüggésben csak a lényegről van szó, csak arról, ami hasonló a név és az áru elnevezése közt, vagyis az individualitás érvényre jutása, az ez ellen elkövethető visszaélések elleni védekezés szükségessége. A személy individualitását a név jelzi, az áru vagy árunem individualitását pedig az elnevezés. A kettő közti különbséget nem szükséges részletezni, annyira nyilvánvaló. És azt sem kell ismételnem, hogy a modern gazdasági forgalomban az áru elnevezése mellett mennyire háttérbe szorul azoknak a személyeknek a neve, akik között ez a forgalom lebonyolódik. A modern gazdasági forgalom eldologiasodásé-