Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A magyar árellenőrzés rendszere

111 hatja és kormánybiztost nevezhet ki a szövetkezet élére. Ezen felül, ha a szövetkezetet nagyobb veszteség érte, amelynek folytán — a miniszter megítélése szerint — feladatát már nem tudja ellátni, a miniszter a csődnyitást, vagy a felszámolást is elrendelheti. A szövetkezeti tagok felelősségéről e törvényt kiegészítő 1931 jan. 25-i törvény rendelkezik. E törvény szerint minden szövetkezet korlátlan felelősségű szövetkezetté köteles átalakulni (Art. 1. 15). A tag felelőssége természetesen nem azt jelenti, hogy a tag a hitelezővel jogviszonyba kerül, hanem esak azt, hogy a tag a szövetkezet tartozásait a szövetkezet felszámolása, vagy csődbejutása esetében megtéríteni köteles. A szövetkezeti tag korlátlan felelőssége azonban nem azonos a magyar kereskedelmi törvényben szabályozott korlátlan felelősséggel. Csőd vagy felszámolás esetén ugyanis az olasz szövetkezeti tag felelőssége a következő szabályok szerint érvényesül: Ha a szövetkezet elvesztette vagyonának Vs-át, &z igazgatóság köteles a közgyűlést összehívni, hogy a szövetkezet felszámolása kérdésében határozzon. Ha a közgyűlés a hiányt nem a tagokra — az üzletrészek arányában — kivetendő pótbefizetéssel kívánja fedezni, a csődnyitást kell elhatároznia. A csődbíróság gondnokot rendel ki, aki gondoskodik a mérleg elkészítéséről és a leltár felvételéről. A bíróság a mérleg megvizsgálása után utasítja a gondnokot, hogy a mutatkozó hiányt a tagokon hajtsa be. A gondnok a hiányt — az üzletrészek arányában — a tagok között felosztja. E felosztásnál a fizetésképtelen tagokat figyelmen kívül kell hagyni. A fizetésképtelenség megállapítása úgy történik, hogy minden egyes tag vagyonára — az üzletrész arányában reá eső összeg erejéig — biztosítási végrehajtást kell vezetni. Ha a végrehajtás eredménytelen, a gondnok a tagot fizetésképtelenné nyilvánítja és a tagra eső szövetkezeti tartozást a többi tag között — ismét az üzletrészek arányában — felosztja s ezt az összeget a tag által az első felosztás alapján fizetendő összeghez hozzászámítja. E pótlólag felosztott tartozás erejéig azonban már nem kell biztosítási végrehajtást vezetni. E szabályokból kitűnik, hogy csak egy kivetési eljárást ismer a törvény. Az ilymódon elkészült kimutatás alapján a tagoktól a szövetkezet hiányának rájuk eső részét behajtják. Ha a behajtás eredménytelen maradna, újabb kivetésnek nincsen helye, hanem a be nem hajtott követelések behajtását csak annál a tagnál lehet ismét megkísérelni, akire azok kivettettek. Az egyik tagon be nem hajtott követelés a többi taggal szemben csak naturális obligácóként érvényesíthető. Ez a szabályozás nem érinti a szövetkezet hitelképességét, mert a tagok felelőssége elvileg korlátlan. Előfordulhat ugyanis az az eset, hogy a többi tag fizetésképtelensége esetében a szövetkezet egész tartozását egy tagon hajtják be, mert az alapszabályokban a felelősség mértéke nincsen meghatározva. A tagok jogi helyzete azonban az eddiginél lényegesen kedvezőbb. Eddig ugyanis a tagok felelőssége korlátlan és egyetemleges volt, azaz min-den tagtól a szövetkezet egész tartozását lehetett követelni abban az esetben, ha a második kivetési eljárás után is maradt még ki nem egyenlített szövetkezeti tartozás. Az új szabályok szerint a tag felelőssége elvileg és esetleg korlátlan, azaz az egész szövetkezeti tartozás összegéig terjedhet, a