Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A magyar árellenőrzés rendszere

108 árakat és a szolgáltatások díjait* és a rendelet idevonatkozó megállapításait meglehetősen súlyos szankciókkal is ellátta. Ettó'l kezdve, ha az árelemzo vizsgálat végén tartott árleszállítási tárgyalások nem vezettek eredményre, a kormánybiztos a kötelező árak megállapításának eszközéhez nyúlhatott es nem kellett megelégednie a miniszternek tett és különböző kedvezménymegvonásokat javasló jelentéssel. Maguk a kedvezménymegvonások ezután is a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartoztak, úgyszintén mindazon áruk és szolgáltatások jegyzékének megállapítása, amelyek árának és díjának emelését az emelés napján az árkormánybiztoshoz be kell jelenteni, hogy ő — ha szükségét látja — az árelemző vizsgálatot lefolytathassa. Ezen cikkek közé tartoznak többek közt mindazok az áruk, amelyekre kartellmegállapodás van érvényben (2221/1938. M. E. sz, rendelet). Hivatalból be kell szolgáltatni továbbá az árelemzés kormánybiztosához árelemzés céljából mindazokat az adatokat, amelyek 100.000 pengőn felüli álllami közszállítások árkalkulációjára vonatkoznak. A kormánybiztos a rendeletben kapott felhatalmazás alapján 1938 május 20-án Véleményező Bizottságot szervezett, amely 15 alcsoportban működik. Az újjászervezett, széles hatáskörű kormánybiztosságra kezdettől fogva nagy feladatok várnak. A beruházási programm végrehajtásával kapcsolatban az árellenőrzés rendszere volt hivatva megakadályozni, hogy a kiadott nagyarányú megrendelések következtében megindult kedvező gazdasági folyamatot jogosulatlan áremelések meg ne zavarják s a fizetett hozzájárulás aránya így az ország gazdaságilag gyengébb rétegeinek rovására fel ne boruljon. Ezt célozta pl. a kartelláraknak a kormánybiztos ellenőrzése alá rendelése. Különös jelentőséget nyert az árkormánybiztos működése az 1938 őszén bekövetkezett vásárlási láz idején, majd a visszacsatolt területek eltérő árviszonyainak a hazai állapotokhoz történt idomítása folyamán. E mellett az árellenőrzés új szociálpolitikai feladatokat is nyert. Így az árellenőrző szervezet vállára nehezedett az a kötelesség, hogy az 1937. és 1938. év szociálpolitikai törvényhozásának eredményeit az árszínvonal változatlanul tartásával az ipari munkásság számára tényleg biztosítsa és ne engedje a reálbéreket az árak aránytalan emelkedése folytán leszállani. Feladatait az intézmény, nem kis részben a kormánybiztos személyi képességeinél fogva, aránylag rövid tapasztalatai ellenére is közmegnyugvást keltő módon oldotta meg. Ezzel magyarázható, hogy hatáskörét a később kiadott rendeletek állandóan szélesítették. Így a 2930/1938. M. E. sz. r. módot ad a kormánybiztosnak arra, hogy egyes vállalatokhoz, az árkalkuláció huzamosabb ideig történő ellenőrzésére, a vállalat költségére állandó ellenőr kirendelését javasolja a minisztériumnak, a 12.000/1938. M. E. sz. r. pedig általános árhatósági jellegét hangsúlyozta ki azáltal, hogy az állami közigazgatás összes szerveit a kormánybiztos, illetőleg kerületi szerveinek meghallgatására utasította minden hivatalos megállapítás előtt, amely árucikkek árára, ipari vagy más hasonló munka, illetőleg szolgáltatás díjára vonatkozik. Az Imrédy-kormány megalakulása után a miniszter* A legmagasabb ár megszabása az 1920 iXV. tc.-re is utal, melynek 1. §-a értelmében árdrágító visszaélést követ el az, aki közszükségleti cikkért a törvény értei mében erre jogosult hatóság részéről megszabott vagy megengedett legmagasabb árnál magasabb árat követel, köt ki, vagy fogad el, vagy aki közszükségleti cikket nyereséget célzó továbbadás végett a legmagasabb árnál magasabb áron vásárol