Gazdasági jog, 1940 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1940 / 2. szám - A biztosítással foglalkozó egyesületekről. 2. [r.]

98 alakuljanak biztosítással foglalkozó egyesületek és habár ezt a jogi lehetőséget kizártnak a jövőben sem lehet tekinteni abban a formában, hogy a F. H. engedélyt adjon ily egyesület megalakulására, a fejlődésnek a törvény szellemében haladó iránya meggyőződésem szerint csak az lehet, hogy a biztosítással való rendszeres tevékenység az egyesületektől eltereltessék és az arra voltaképpen elhivatott rtg.-ok és szövetkezetek számára tartassék fenn. Ennek az — ismétlem, nem a törvény szóhangzatából, de célkitűzéseiből és szelleméből folyó — elvi állásfoglalásnak két következménye van: a) Az egyik az, hogy új biztosító egyesületek létrejövetelének lehető távoltartása érdekében az engedélyezésnek az 1923: VIII. tcben megállapított attól a rendszerétől, amely elvileg függetleníti az engedély megadását a hatóság diszkréciójától, taxatíve sorolván fel a megtagadásra jogosító okokat (6. §) — a jövőben alakulni kívánó egyesületek tekintetében szakítanunk kell. Ehhez képest a 196/1923. M. E. sz. rendelet 36. §-ában kilátásba helyezett kormányrendeletnek nézetem szerint ki kellene mondania azt, hogy a F. H.-nak a jövőben megalakulni kívánó egyesületekkel kapcsolatban joga van vizsgálni a célszerűség és a szükségesség kérdését, vagyis azt, hogy közérdek fűződik-e a megalakulni kívánó egyesület létre jöveteléhez. b) A másik követelmény pedig az, hogy a felügyeleti rendünk életbeléptetésekor már fennálló, avagy netán azután keletkezett és még működő egyesületek ebbeli állapotát és minőségét is csak int erimisztikusnak szabad tekintenünk, nevezetesen csupán addig az időpontig fennállónak, amíg a jelenleg már működő egyesületek viszonyai tekintetében éppen jórészt a 196/1923. M. E. sz. rendelet 36. §-a értelmében kibocsátandó rendelet álapján kiépíthető tüzetesebb felügyelet révén majdan megszerzendő adatok birtokában végleges álláspontot lehet foglalni abban a kérdésben, hogy mi legyen a sorsa ezeknek a már létező egyesületeknek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy avégett, hogy a jelenleg működő mintegy 800—900 ily egyesület sorsa felett véglegesen lehessen állást foglalni, mindenekelőtt részletes helyzetismeretre van szükség, kiváltképpen az ily egyesületek szervezetét és a tagsági minőségnek a biztosítási viszonnyal való kapcsolatát illetően. 2. Főként az utóbbi említett vonatkozás az, amelyre tekintettel úgy vélem, hogy a szóbanlévő biztosító egyesületeket annakidején szövetkezetté kellene átszervezni.