Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 44. szám - Ideiglenes nőtartás

218 oldal. Erdélyrészi Jogi Közlöny 44. szám. világot ezek lehetetlen voltára is. És pedig feleljen mindig jóakarattal, jóindulattal. Ne mutassa ki fölényét a kérdezővel szemben. Ismerje fel a helyzet signaturáját. Ha a kérdező mindent úgy tudna, mint a szakértő, akkor reá szüksége nem volna. Ismerje el és legyen abban a hitben, hogy a kérdező az igazság kiderítésére törekszik, lelkiismeretét akarja minden irányban megnyugtatni. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy bíróságaink a szakértőkkel szemben való viselkedésükben a helyzet magaslatán állanak. Feltétlen bizalommal, jóindulattal vannak irántuk. S ugyanazt tapasztaljuk a szakértők részéről is. A tiszteletet, a megbecsülést. Sajnos, vannak szórványosan disharmoniás esetek is. Ezek azonban nagyon ritkák. S törekedni kell arra, hogy ezek a ritka esetek is végleg kimaradjanak. Nincs visszataszitóbb látvány a veszekedő igazságszolgáltatásnál. Ilyenkor — már nem szentélyben vagyunk. A veszekedésnek mindig az igazság adja meg az árát. X Ideiglenes nőtaríss. A fennálló magánjogok szerint a férj köteles nejét állásához méltóan eltartani. E kötelezettséget a népies munkaállam jogrendje nem ismerheti. (Menger: A jövő állama.) Csakhogy távol állunk a népies munkaállamtól. A mai individualista kultúrállam ismeri a nőtartást és szabályozza. Fennálló jogunk is és pedig ugy az optkv., mint az 0. É. területén. Jogunk háromféle nőtartást ismer. Amely megilleti a nőt: 1. férje házában az együttélés alat ; 2. a házassági együttélés megszakitása, vagyis a különélés ideje alatt és 3. a házasság birói felbontása után. Az első a szorosabb értelemben vett nőtartás; a második az u. n. ideiglenes nőtartás, végül a harmadik a végleges nőtartás. Ez alkalommal csak az ideiglenes nőiartásról s ennek is csak az egyik fajáról lesz szó. Mert az ideiglenes nőtartás is kétféle. Amely iránt a házassági per birósága intézkedik a H. T. 102. §-a alapján és amely iránt a Pp. 1. §. h) pontja alapján a kir. járásbíróság hoz Ítéletet. Első esetben a vétkesség kérdése figyelembe nem jön (G. 5416/1904.), a második ellenben már elsőrendű szerepet játszik. Ez alkalommal az ideiglenes nőtartásnak csak az utóbbi fajáról lesz szó. Alapj i az optkv. területén az optkv. 91. §-a s az ezt részleteiben k'ibővitő birói gyakorlat. (1905. I. G. 200. G.) Célja, hogy addig is, mig a házastársak között az anyagi kérdések a házassági kötelék felbontása iránti perben véglege sen rendeztetnek, a nő megélhetése biztosittassék. (C. I. G. 355/1902.) A per birósága a Pp. előtt a S. E. 1. §. 5. c) pontja alapján a kir. járásbíróság volt. A Pp. változtatott már a helyzeten. Ugyanis a Pp. 674. §-a értelmében a házassági per tartama alatt a kereset beadása vagy az előzetes békéltetés kérése után ideiglenes nötartási követelések csakis a házassági per birósága előtt érvényesíthetők. Az ideiglenes nőtartás iránti per, a kir. járásbíróság hatáskörébe tehát csak akkor tartozik, ha a házassági per folyamatba téve nincs. Igényelheti az a nő, „aki a különélésre a férj által van kényszerítve, akár mert a férj hagyta el, aiíár mert a férj üldözi el magatói, hacsak nem az ő viselkedése volt ennek az oka." (C. 352/1899.) A férj jogosított volt nejét elhagyni, ha a nő róla azt híresztelte, hogy hivatalától elcsapják és hogy első nejét meggyilkolta. (C. 1902. G. 300.); ha azzal gyanúsította, hogy más nővel szerelmi viszonyt folytat és kurvafí-nak nevezte. (Í902. G. 522. Curia.); ha felesége unokaöcscsével férjes nőhöz nem illő módon ölelgetődzve és karban esténként sétálgatott és unokaöcscsét férje távollétében fogadta. (Curia 1905. L G. 362.) A nemi közösülés egy izbeni megtagadása azonban nem elég indok arra, hogy a férj nejét elhagyja. (C. 1904. I. G. 534.) A nő jogosan szakította meg férjével az együttélést, ha férje más nőkkel nemileg közösült, ha férje vele, habár erre képes, nemi életet nem lolytat. (C. 1904. G. 25.); ha velők közös háztartásban lakó szülei tűrhetetlen viselkedése ellen nem védi. (C. 1902. G. 23.); ha nem ápolta, a meleg ételt is elvonva tőle, gyakran állandóan száraz kenyerén és szalonnán tartotta. (C. 1905. G. 503.); ha bántalmazta s a sértés után férjét nyomban elhagyta. (C. 661/1906.) Nem jár a nőnek tartásdíj, ha a különválást részben vagy egészben a nő magaviselete okozta. így habár a férje elK n a féltékenykedésre alapos oka volt, ebből kifolyólag egy alkalommal férjének fejéhez egy könyvet vágott, más alkalommal arcába ütött és szembe köpte. (C. 1904. G. 92.) Nem jár tartás a nőnek, ha a házassági kötelék fennállása alatt a házassági hűséget megszegi és a közerkölcsiséggel ineg nem egyező életmódot folytat. (C. 1904. G. 349.); pl. ha idegen férfit fogad, ki nála hált éjszaka. (C. 1904. G. 10.) Nem jár akkor sem, ha a házassági együttélés megszakítására elegendő oka nem volt. A nőnek a férjével való különélésre a birói gyakorlat szerint nem fogadható el jogos indokul, hogy férje „te kis vipera", „te kis fúria" kifejezésekkel illette, hogy a cselédet csupán pajzánságból — anélkül, hogy vele bármily szánd ka lett volna — megcsipkedte, mert ezek csupán apróbb összetűzések. (C. 1904. I. 274.); hogy a 71 éves növel 78 éves férje nemileg közösülni nem tud. (C. 679/1905. X. (Folytatjuk.) Háborús rendeletek. i. A m. Mr. minisztériumnak 3336 -1915. M. E, számú rendelete, a haszonbérlőtől inívelés nélkül hagyott mezőgazdasági ingatlanok tárgyában kiadott 1019—1915. M. E. szánra rendelet hatályának meghosszabbításáról. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott. 1912. LXIII. tc. 16. § ában, valamint az idézett törvénycikket és az 1912. LXVÍII. törvénycikket kiegészítő 1914. L. tc. 14. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. A m. kir. minisztérium a haszonbérlőtől mívelés nélkül hagyott mezőgazdasági ingatlanok tárgyában 1915. évi március hó 24. napján 1019—1915. M. E. szám alatt kibocsátott rendeletnek (a Budapesti Közlöny 1915. évi márc us hó 25-én megjelent 71. számában) hatályát az 1915. év őszével kezdődő gazdasági évre kiterjeszti. 3. §. Ha a haszonbérbeadó az 1019—1915. M. E. számú rendelet alapján a bérleményt már aa 1914—1915. gazdasági év folyamán birtokába visszavette, ő az 1915—1916. gazdasági évben is az idézett rendelet szabályainak megfelelően a bérlemény birtokában marad. Ha azonban az idézett rendelet 1. §-ában megjelölt körülmények már nen állanak íenn, a haszonbérbeadó a haszonbérlő kívánságára a bérleményt a haszonbérlő birtokába visszabocsátani köteles. A haszonbérlő ezt csak ugy kívánhatja, ha a haszonbérbeadónak megtéríti azokat a költségeket, amelyeket az az 1915—1916. gazdasági évi termelés céljából a bérleményre fordított. A haszonbérlő a bérleménynek birtokába bocsátása iránti igényét az idézett rendelet 2. §-ának megfelelően az ott megjelölt közigazgatási hatóság előtt 1915. évi november hó 15. napjáig érvényesítheti. Az a körülmény, hogy a haszonbérlő az előbbi bekezdés alapján a bérleményt birtokába visszavette, nem zárja ki, hogy a haszonbérbeadó az ingatlant újból visszavegye, ha az a haszonbérlő kezén újból kellő megmivelás nélkül maradna. 3. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. Budapest, 1915. évi október hó 20. napján. Gróf Tisza István s. k., m. kir. miniszterelnök.