Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 11. szám - A Ppé. (1912: LIV. t.-c.) köréből - Sommás visszahelyezés egy templomi székbe

11. szám. Erdélyrészi Jogi Közlőn* 51. oldal. az 1881: LX. t.-c. 72. § ban biztosított törvényes zálogjog nem terjed ki a bérelt belyiségben talált ingóságokra. Indokok : A Budapest fővárosi lakbérleti szabályok 25. §-a szerinti szabályozott föbérleti jogviszony esetében a tulajdonos, illetve haszonélvezetre jogosult a házat már azzal a célzattal adja bérbe, hogy a bérbevevő főbérlő a házban levő lakásokat és egyéb helyiségek* t nem saját használatára tartja bérben, hanem a bérelt helyiségeket további bérb adással hasznosítsa. Lényegileg ipari vállalkozásról van tehát szó, amely jogviszonynál a tulajdonos a saját kezeléssel és a részleges bérbeadással járó veszélyt a főbérlőre hárítja, — tudva azt, hogy főbérlő az általa is bérbeadandó helyiségekre ingó dolgokat nem hoz és a kikötött föbérösszeg fizetésének biztosítását is abban találja, hogy a főbérlő a bérletek utján oly kedvezményre tesz szert, mely a íőbér kifizetését lehetővé teszi. A törvényes zálogjog lényegét tevő tárgyi biztosíték tehát már a jogviszony természetén 1 fogva sem szolgál a sz rződésre iépett felek között a bérfizetés biztosítására. Ezen bérleti vis, onynak folyománya az is, hogy a íöbérlő mindazokat a jogokat gyakorolhatja, amelyeket a bérbeadó tulajdonos érvényesíteni jogosítva van, nevezetesen a végr. törv. (2. §-ában a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog, a bérlőkkel szemben a főbérlőt feltétlen megilleti. A jogviszonynak eme sajátságos természetéből és az abban foglalt jogátruházásból tehát az következik, hogy a tulajdonos a vele szerződési viszonyban nem álló bérlőkké szemben a bérbeadó jogait nem gyakorolhatja, nevezetesen a föbérösszeg nem fizetése esetére a bérkik ingóságaira törvényes zálogjogot nem érvényesíthet. Ez az álláspont nem ellenkezik a végr. tötvény 72. §-ával, mert a törvényhozó az e szakaszban foglalt altalános jogszabály megalkotásával — kétségtelenül a bérleti jogviszony általános jogtartamára, de nem a törvény alkotásánál mai jelentősegében ismeretlen jogviszonyra volt tekintettel és nem lehetett célja a fenti törvényszakaszban foglalt jogszabályt a főleg csakis városokban előforduló további bérbeadással kapcsolatos bérletekre kiterjeszteni, ami végeredményben a csupán a főbérlővel jogviszonyban álló bérbevevők a jogrenddel és igazsággal össze nem egyeztethető megkárosítására vezet e. Ez okokból — a biztosítási végrehajtásnak — az albérlőknek a föbérlet térülő én levő ingóságaira való elrendelése céljából beadott felfolyamodásnak helyt adni nem iehetett. Budapesten, a kir. Ítélőtáblának 1915. évi február hó 9. napján tartott ülésében. (A kir. Ítélőtábla 1915. évi febr. hó 17.) — Magánjogi határozatok. 1. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint árverésen, illetve árlejtésen meg nem jelenésért, illetve részt nem vételért pénzbeli előny kikötése a jó erkölcsökbe ütközik; ez a kifogás, ha nem is hozatott fel, hivatalból észlelendő. (M. kir. C. 484/915.) 2. Kisajátítást szenvedetteknek azt a kérelmét, hogy kimondassák, miszerint kisajátító a moratóriumra való tekintet nélkül kötelos a marasztalásnak eleget tenni, a m. kir. Curia figyelembe nem vehette, mert a kártalanítási összeg kétségtelenül készpénzbeli követelést képez, a moratóriumi rendeletnek a kétoldalú ügyletekre vonatkozó rendelkezései pedig akkor, midőn az 1881: XLI. t.-cz. 45. §-ának rendelkezése szerint, amelyet a moratóriumi rendelet hatályáb an nem éiintett, a kisajátítónak a birtokba vételt a kártalanítási eljárás befejezése előtt is engedély esetében jogában áll eszközölni, alkalmazást annál kevésbbé nyerhetnek, mert viszont a kisajátítást szenvedettek a kártalanítási összeg után járó kamatokban nverik az ellenértéket. (M. k. G. 1915. febr. 17. 6353.) 3. A harmadik moratóriumi eljárási rend. 20. §-a értelmében a birói kikül öttnek bir.ilag megállapított járandóságaira a moratóriummal kapcsolatos rend lkezések nem nyern- k alkalmazást. (B. K. T. 1915. febr. 9. 13956.) 4. A könyvkivonatból nemcsak hogy nem állapitható meg az, hogy az elkönyvelt követeles kereskedelmi ügyletből származik, hanem a könyvkivonatban foglalt bejegyzések, tekintettel arra is, hogy kérelmező építész, illetve építőmester, éppen arra engednek következtetést, hogy az előjegyzéssé! biztosíttatni kivánt követel s ingatlanon teljesített építkezésből származik, ilyen követelés tekintetében ped'g a kereskedelmi könyvkivonala bizonyítékul nem szolgál s ennélfogva a telekkönyvi rend. 87. § a rendelkezéseinél fogva a zálogjog előjegyzése alapjául sem fogadható el. (M. k. C. 1915. febr. 17. 3299.) 5. Nincs oly jogszabály, amely sze int i bíróság köteles volna az ügyvédjének lemondásáról szabályszerűen értesített felet arra is figyelmeztetni, hogy az ügyvéd képviseleti kötelezettségének megszűntével, az uj perbeli képviselő vallásának elmulasztása mily jogkövetkezményekkel jár és hogy a perben legutóbb mily pertári határnap tűzetett ki. (B. K. T. 1915. jan. 12. 7940.) 6. A tartás, életjáradék és hasonló természetű követelések természetüknél fogva a jogosult megélhetésének biztosítására szolgálnak és ebből a szempontból a jogosultra nézve rendszerint nélkülözhetetlen és a végrehajtásra jogosult létfenntartását veszélyeztetné, ha az ily követelés behajtása céljából kért végrehajtás elrendelése a jogosult részéről nyújtandó biztosítástól tétetnék függővé, minthogy erre a jogosult rendszerint nem is képes és hogyha ilyen biztosítás nem nyújtása esetében a kötelezett fél a fizetés helyett a végrehajtási összeget a bíróságnál tehetné le és mert a munkaképesség csökkenése vagy az elvesztett tartás fejében, kártérítésül megítélt járadék, él tjáradék és az enemü követelésekre a kir. Curia XVI. számú döntvénye kiterjed. (B. K. T. 1915. jan. 27. 14318/1914.) = Az nj illetéktörvény 77. §. utolsó bekezdéséről sz. 1. a ,Kereskedelmi Jog" f. é. 5—6. számában azt mondja, hogy egyenesen revolvert ad a szegényjogos felperesnek kezébe, ezzel fognak zsarolni s a nagyipar vagy a kereskedjem tehetetlen lesz velük szemben. = A m. Kúria hátraléka 1915. február hó végén. Polgári ügyhátralék: 3511, büntető ügyhátralék: 507, fegyelmi és ügyvédi tanácsi ügy: 29. - Az 1881. évi XVII. t.-c. 106. §. 3. bekezdésének rendelkezése szerint a csődválasztmány megalakítása kérdésében a csődbíróság véglegesen határoz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: A felfolyamodast hivatalból visszautasítja. Indokok: Az 1881. évi XVII. t.-c. 106. §. 2. bekezdésének rendelkezése szerint a csődválasztmány megalakítása kérdésében a csődbíróság véglegesen határoz. Felfolyamodó hitelezőknek felfolyamodása tehát, mellyel azt sérelmezik, hogy a csődbíróság szabálytalanul járt el akkor a midőn a választmányi tagságukról lemondott, de utóbb a lemondási visszavonó dr. K. M. és dr. R. J. ügyvédeknek a lemondást visszavonó bejelentését elfogadta s őket választmányi tagsági minőségben újból alkalmazta, törvény által kizárt jogorvoslat lévén, azt a kir. tábla az elsőfokú bíróság mulasztásának pótlásaként az 1881. t.-c. 27. §-a értelmében hivatalból visszautasította. (1915. jan. 11. 4769/1914.) « A csődbíróságnak a kezelési visszaélések tárgyában hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. A kolozsvári Hr. ítélőtábla végzett: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja. Indokok: Panaszló csődhitelező az első birói végzés indokaiban részletesen megjelölt tömegkezelési visszaélések cimén emelt panaszt a tömeggondnok ellen s kérte annak elmozdítását. A csődbíróság a panaszt alaptalannak találta. Panaszló a végzés ellen felfolyamodással élt. Az 1881. évi XVII. törvénycikknek itt irányadó 157. §-a értelmében a csődhitelezők a csődtömeg kezelésénél előfordulható visszaélések miatt a csődbíróságnál panaszt emelhetnek, amely aztán a panaszolt vi-szaélések tekintetében a körülményeknek megfehlőleg belátása szerint intézkedik, de a törvény kifejezett rendelkezése szerint az 1881. évi XVII. t.-c. 104. §-ának itt szóba nem jövő attól az esetétől eltekintve, ha a kir. törvényszék a panaszolt k zelési visszaélések megtorlása végett a tömi ggondnokot megbírságolja, vagy elmozdítja, a bíróságnak a kezelési visszaélések tárgyában hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Csődhitelezőnek a törvény által kizárt jogorvoslatát ennélfogva, az elsőfokú bíróság ezirányu mulasztását is pótolva, az 1881. évi LIX. t.-c, 27. §-a értelmében hivatalból vissza kellett utasítani. (1915. január 11. 4768/914.) = Az árverési költségeket megállapító végzés kézbesítésére minden egyes jelzálogos hitelezőnek igénye és ebből folyóan az 1881. évi LiX. t.-c. 34. §-a alapján a sérelmesnek vélt megállapítás miatt felfolyamodási joga van. .4 kolozsvári kir. ítélőtábla végzett : A kir. Ítélőtábla mint tkvi hatóságnak végzését megváltoztatja. Indokok: Miután az árverési költségek megállapítása által a jelzálogos hitelezők ér iekéi minden kétséget kizáróan érintve vannak, amennyiben a tulmagas megállapítás esetében jelzálogilag biztosított követeléseiknek fedezésétől eleshetnek: nyilvánvaló, hogy az árverési költségeket megállapító végzés kézbesítésére minden egyes jelzálogos hitelezőnek idénye és ebből folyóan az 1881. évi LX. t.-c. 34. §-a alapján a sérelmesnek vélt megállapítás mi itt hlfolyamodási joga van. Erre való tekintettel, minthogy a felfolyamodással élö az árveré-: alá bocsátott ingatlanokra vonatkozóan jelzálogos hitelezőként jelentkezik, az 1332/tk. 1914. sz. végzés ellen be-