Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 52. szám - A tömeggondnokok és ügygondnokok kirendelésének szabályozása

52. szám Erdél.yrészi Jo^i Közlöny. 259. oldal. reméljük, hogy a bölcs vezetése alatt álló bíróság tagjainak hasonló meggyőződése ezen kérdés gyors és megnyugtató megoldására fog vezetni. Budapest, 1915. december hó 13. A Budapesti Ügyvédi Kamara. II. Az iitfj gondnok ós gondnok kirendelésének intézményes szabályozása.* Nagyságos kir. itélöláblai bíró ur! Az ügygondnok- és gondnok-kirendeléseknek intézményes szabályozása régi törekvése a bíróságoknak, mint az ügyvédségnek egyaránt. A háboru különös aktualitást kölcsönöz ezen kérdésnek, mert egyrészt a háboru után rendezendő jogviszonyok, sokakhősi elhalálozása vagy föl nem találása miatt, az ügygondnokok kirendelésének számát gyarapítani fogják, másrészről pedig méltányossági tekintetek követelik, hogy a hadból hazatérő ügyvédek, akik életük és testi épségük kockáztatásán kivül megélhetésük bázisát is föláldoztak, egyik szerény kárpótlásul, majdan megállapítandó időre, kizárólagosan részesülhessenek a javadalmas ügygondnokságokban. Addig is, amig a hadbavonultak kirendelése esedékessé válik, szintén szükségesnek tarljuk a kirendelés kérdésének megoldását, mert szabályozás és irányítás nélkül egyesek kirendeléseinek halmozása, a nagy többség indokolatlan mellőzése, az ügyvédi karban érthető méltatlankodást vált ki. Természetesen a bevonult ügyvédség hazatérése idejéig, a be nem vonult ügyvédek kirendelését kérjük. A rendezés módjára nézve, a titkárunk által Nngy<ágoddal fcaár megbeszélt egyszerű megoldási módot ajánljuk. Eszerint: a) minden csoportfőnök a kirendelést az áttett ügyvédi kamarai jegyzék szerint pontos sorrendben azon kezdőbetűvel ellátott ügyvédek közül eszközli, akiknek mint felperesi képviselőknek keresetei hozzá kerülnek. Az zas hátrányosabb helyzetének elkerülése coljából még kívánatosnak tartjuk, hogy ügygondnokul — természetesen a sorrend betartásával — olyan betűs ügyvédek rendeltessenek, akiknek kezdőbetűje felperesi képviselő nevének kezdőbetűjével egyezik; b) a lakbérleti és ugyanazon csoporthoz tartozó ügyeknél, lelperesek kezdőbetűjének megfelelő ügyvédeket kérjük sorrendben kirendelni; c) a telekkönyvi ügyekben, a telekkönyvi tulajdonos, hagyatéki ügyekben az örökhagyó nevének kezdőbetűit kérjük irányadóul venni. Hogy az ugyanazon betűhöz tartozó ügyvédek kirendelési sorrendjében a hátul lévők időbeli hátrányt ne szenvedjenek, ajánljuk, hogy a b) és c) alatti kirendeléseknél a megfelelő betűhöz tartozók második fele kerüljön előbb sorra. d) A végrehajtási kirendeléseknél a végrehajtást szenvedők nevének kezdőbetűjével azonos kezdőbetüjü ügyvédek sorrend szerinti kirendnlését kérjük. A kirendelések ezen szabályozásának céljára 45 drb. kijelölt kamarai jegyzéket teszünk át. Ezek közül 15 jegyzékben a hadbavonultak nevei kék jelzéssel, azon ügyvédek nevei, akiknek kirendelését, kiemelkedő vagyoni helyzitük, vagy jövedelmük a háboru tartama alatt nem indokolja, vörös jelzéssel és végül azok nevei, akiknek kirendelésétől egyéb okok miatt eltekinteni kívánunk, kampós vörös jelzéssel vannak áthúzva. A végrehajtási ügygondnokságoknál ezt a megkülönböztetést nem kívánjuk és csakis a hadbavonultakat jegyezzük meg vörös jelzéssel. Kérjük, méltóztassék ezen átiratunkat bölcs megfontolás írgyává tenni és a gondnoki kirendelés ezen rendszerét 1916. Inuár 1-étől életbeléptetni. A hadbavonultak hazatérésekor azok (fégyzékét közölni fogjuk. Budapest, 1915. december 13. A Budapesti Ügyvédi Kamara. * A budapesti ügyvédi kamara beadványa a központi kir. járásbíróság vezetőjéhez. Zárgondnoki áruerés. (V. ö. 1913. 15. sz. 158. old. I. has. 29-32. ill. 10-13. sor, 17. sz. 178. old. fenti cim a.) A kolozsv. tábla 2067/1913. I. sz. végzése szerint: „Végrehajtató az árverés, helyesen értékesítés elrendelése iránti kérelmét az 1881. LX. t.-c. 209. §-ára alapította. Az elsőbiróságnak a kiküldött kirendelését tartalmazó, felfolyamodással megtámadott végzése szintén ugyanezen § on alapszik. Minthogy pedig az ezen §-ban fölhívott s ebből iolyóan megíelelelően alkalmazandó 248. §. értelmében a zár alá vett tárgyak jövedelmét képező ingóságok értékesítése tárgyában hozott bírósági végzés ellen felfolyamodás nem használható, a felfolyamodást . . . hivatalból . . . visszautasítani . . . kellett." A 2795/1913. I. sz. végzése szerint: „Az 1881. LX. t.-c. 209. §-a értelmében a zárgondnoki kezelés alatt befolyt nem pénzbeli jövedelem értékesítése tárgyában kibocsátott árverési hirdetmény ellen az ezen §-ban felhívott 248. §. szerint előterjesztésnek helye nincs. Minthogy pedig az elsőbiróság az ily iranyu előterjesztést ezen jogszabály világos rendelkezése ellenére érdemileg bírálta el s ekép oly lényeges eljárási szabálysértést követett el, mely a feloldás keretében nem orvosolható, végzését . . , hivatalból megsemmisíteni . . . kellett." Az adott esetben a végr. t. 209. §. szerint árverést, helyesen árverés utján értékesítést rendelő, majd azt beállító elsőbiróság a V. (most már Pk.) bíróság és nem a végr. t. 208. §. szerint zár alá vételt foganatosító tkvi hatóság volt a 17. számban (17S. o.) foglalt észrevételtől eltérőleg és olyan szénaboglya kra kéretett az árverés a V. (most már Pk.) osztálynál, amelyek, mint később kiderült, a zárgondnoknak a tkvi hatóság által kiküldött végrehajtó áltaü bevezetésekor már ugyanazon végrehajtató által más ügyben biztositásilag lefoglaltattak. Ezek szerint, minthogy a romlandó tárgyak végr. t. 104. §. szerinti elárverezésének elrendelése tárgyában a bíróságok ujabban óvatosságra é^ szakértő meghallgatására lettek intve, az e-ként és egyéb-ként el nem árverezhető tárgyak elárverezésére a haszonélvezetre vezetett végrehajtás, illetve a végr. t. 209. §-a sikeresebben használható — nem tévén különbséget, hogy a zavarosban halászás feltehető indokaiból az árverést A\5\na az "gygyel foglalkozó telekkö^.^"^r^•^^»r^^, ' a járásbíróság polgári.^ szermt ilyen árverés képzelhető a végr. t. 70. §. *27"bek.-ben irt zárgondnokos esetnél, pl. zár alá vett élő állatok után befolyó ingójövedehm esetében; ám a gyakorlatban a zárgondnok az állatot kisebb értékű esetekben a Végr. szenv. birtokában hagyja; ilyenkor a zárgondnok mint őr szerepel, megakadályozására a sikkasztásnak, mely ellen a büntetőjogi védelem a szégyentelen közönségre kiszabott 8 — 14 napos büntetések alakjában nem eléggé hatályos. Különleges a gyakorlat által kifejlesztett az az eset, midőn ingó-végrehajtásnál a végrehajtó függő termést foglal le s bizza az általa kinevezett zárgondnokra azzal az utasítással, hogy a termést dobszó utján közzététel után a legtöbbet ígérőnek adja el s a vételárral a bíróság előtt számoljon el; mely elszámolás azonban szorgalmazás hiányában el is maradhat. Nem tudható, hogy másodfokon e kérdés felmerült-e, de ez nem is irányadó, épugy nem, mint a szállítható épületek, pl. csűrök lefoglalásának tiltó másodfokú gyakorlata, lévén mindegyiknek alap-oka a célszerűség, a mivel szemben áll az ingatlan árverés nehézkessége és az árverés és elszáliUs után ingóvá váló tárgyaknak tételes jogilag meg nem különböztetése. A büntetőjogban már nem ismeretlen az ingatlannak ingóvá válása pl. egy haz ellopása esetében (Bernolák: 13. jogsz. gyűjt. I. 1915. — 671. 1.), vagy pl. az erdei kihágásoknál és ha ezek tiltott cselekmények is, valami analógia észlelhető rajtuk. KÜLÖNFÉLÉK. Előfizetőinkhez ! E nehéz időkben, még harcba nem vonult előfizetőinkhez fordulunk azon kérésünkkel, szíveskedjenek előfizetésüket pontosan megújítani, mert nagy áldozatok árán fenntartott lapunkat csak ez esetben vagyunk képesek továbbra is megjelentetni. 1916. január 1-én lapunk immár a IX. évfolyamába lép s az egész hosszú idő alatt, még a kezdet kez-