Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 51. szám - Döntvény-birálat. Jelzálog jog törlése

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. E2S Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 51. számához. Kolozsvár, 1915. december 19. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitái Jenő kir. járásbirósagi albiró. 194. Az u. n. osztott tulajdonnak c«ak egy egész telekkönyvi j<Wzágtestre, nem pedig annak egyes részeire nézve lehet helye s ezért nincs megengedve valamel.r birtokon emelt egyes épületek külön tulajdonosainak telekkönyvi kitüntetése. P. II. 993/13—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja s a felperest leszállított keresetének 100 korona tőke s kamataira vonatkozó részével elutasítja; az alperesi felülvizsgálati kérelmet egyebekben elutasítja. Indokok'. A kir. ítélőtábla előre bocsátja azt, hogy ebben az ügyben az eljárt kir. járásbíróság az 1911 : I. t.-c. életbelépése előtti időben fejezte be az Ítélethozatalt megelőző tárgyalást és így az 1912: LIV. t.-c. 60. §a értelmében a S. E. (1893: XVIII. t.-c.) szabályai szerint kellett ebben az ügyben eljárni. Ennek folytán a felülvizsgálati kérelemben az uj ptrs. 288. és 273. §-okra való hivatkozás tévesen történt. A felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel elbírált panaszok, a 100 korona istálló érték megítélése miatt felhozott panasztól eltekintve, alaptalanok. A felebbezési bíróság ítéletében foglaltak szerint nem vitás, hogy az alperes az ítéletben kiemelt ingatlan felerésze vételárának hátraléka fejében a felperesnek 500 koronával adósa, aa ely összeg akkor fizetendő, amikor az alperes ennek az ingatlannak birtokába lép. Ennek a feltételnek ^Optkv. 897., 704. § ok) tehát nem időhatározásnak bekövetkeztét a felebbezési bíróság nemcsak a G. A. és Z. M. vallomásait megfelelően, vagyis iratszerűen méltatott tényekből, hanem abból a tényből folyóan is állapította meg, hogy az alperes az ingatlan vételárából már 3100 koronát kiegyenlített, amit a megállapodásra tekintettel, az ingatlan birtokbavétele nélkül nyilván nem telt volna. Ezekből folyóan a S. E. 64. §-ának rendelkezésére tekintettel, mellőzhette a további bizonyítást arra nézve, vájjon a birtokbavétel, mint a vételár fizetés feltétele, megtörtént-é ? Alaptalan tehát a bizonyítás mellőzése miatt felhozott panasz. Az istálló 100 korona vételárát illetően a felebbezési bíróság azért marasztalta az alperest, mert védelmet látott fennforogni arra nézve, hogy az istálló vásárlója is az alperes volt, miután fel nem tehetőnek találta, hogy az ingatlant az alperes és annak tartozékait képező felülépitményt a férje vette volna meg. Igaz ugyan, hogy az u. n. osztott tulajdonnak csak egy egész felekkönyvi jószágtestre, nem pedig annak egyes részeire nézve lehet helye s ezért nincs megengedve valamely birtokon emelt egyes épületek külön tulajdonosainak telekkönyvi kitüntetése s kétségtelen az is, hogy a nem muló célra emelt épület annak a teleknek, amelyen emeltetett olyan tartozékává (alkotrészévé) lesz, mely a telkétől eltérő tulajdoni vagy más dologjogi viszonyban nem állhat, de a fenti vélelem, tehát az egyik tényből a másikra való következtetés, a jelen esetben már azért sem állhat meg, mert az alperesnek a felebbezésben előadott nyilatkozataiból arra is lehet következtetni, hogy a szóban forgó istállónak a telekkel való kapcsolata nem volt állandó jellegű s igy tartozékról sem lehet szó. (Optkv. 294. §.) Másfelől nem lehet figyelmen kivül hagyni azt, hogy az 1913. április 6-án kelt „elismervény" cimü okirat tanúságaként a szóban forgó istállóra nézve vevőként K. L., az alperes férje van kitüntetve s az ugyanazon napon 2 7. alatt kiállított „nyilatkozat" cimü okiratban is az istálló ki van véve az alperes részéről a felperestől megvásárolt ingatlan dolgokból. Az a körülmény, hogy a per irataihoz csatolt telekkönyvi iratok között feltalálható s a tulajdonjognak az alperes javára történt telekkönyvi bekebelezésére alapul szolgált adás-vételi szerződés szerint a szóbanforgó ingatlanok „minden rajtuk lévő fő- s melléképületekkel együtt'' lettek az alperesnek eladva, a dolgon mit sem változtat, mert a vételárhátralék megfizetése iránt indított ebben a perben az a dör'ő, hogy a vételár megfizetésére ki kötelezte magát. A 2 '/. alatti „nyilatkozat" tanúságaként pedig az alperes kötelezettségét a szóban forgó vételi ügyletből folyóan maga a felperes már csak' 500 koronára terjedőnek jelentette ki s az „elismervény" szerint maga a felperes jelentette ki azt is, hogy a külön 100 korona fizetésére az alperes férje, K. L. köteles. Minthogy pedig nincsenek oly tények megállapítva, melyekből arra lehetne következtetni, hogy a felperesnek a fent kiemelt akarata menthető tévedésen alapulna ; minthogy a vonatkozó megfelelő tényállás hiánya miatt az ítéletet a felperes felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadta: a felebbezési bíróság anyagi jogszabálysértést követelt el akkor, amikor az alperest 100 korona tőke s kamatai megfizetéséra is kötelezte. Annak dacára azonban, hogy a felperes keresetét csak több tárgyalás után szállította le az elsőbiróság előtti eljárásban és hogy 100 korona iránti igényével a kir. ítélőtábla a felperest elutasította, a per. felebbezési költségeket rnégis az alperes terhére egészben találta megállapitandónak, mert a költségek lényegileg az alaptalannak talált időelőttiségi kifogás kérdésével összefüggően merültek fel. (S. E. 204 , 168., 110. §-ok.) Alaptalan tehát a perköltségre vonatkozóan előterjesztett panasz is. 1915. évi május hó 3. 195. A birtokrendezési ügyekben a földmérői munkálatok teljesítésére felfogadott mérnök az úrbéri bíróság által jóváhagyott vállalati szerződés- alapján izényelt munkadíjának érvényesítése iránt, ugy peren ki V üli. mint peres utón annál az úrbéri bíróságnál köteles fellépni, amely a birtokrendezési ügyben eljárt. P. 6569—1914. szám. Mindkét alsóbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt a 10142/1910. és 10143/1910. sz. perfelvételt tűző végzésekre is kiterjedőleg hivatalból megsemmisíti s a kir törvényszéket arra utasítja, hogy a felperes keresetei felett mint úrbéri birosag tovább szabályszerűen eljárva hozzon uj Ítéletet. Indokok: A felperes a kir. törvényszéknek 14251/1913 sz végzésével egyesitett kereseteiben közte és az alperes birtokosáé 1 kozott létrejött, a kir. törvényszék, mint úrbéri bíróság részéről