Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 50. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása. (Folytatás és vége.)

VIII. évfolyam. 50. szám. Kolozsvár, 1915. december 12. MLYRESZI30CI KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd. Dr. Hatiegán Emil kir, tszéki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-ntcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. \ Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása. Irta: Dr. Toll) György. — Az országos ügyvédszövetség közleményei. MELLÉKLET: Jogesetek táia. —Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól* KÜLÖNFÉLÉK. Enquéte. ^ A perbeli járulékok meghatározása. Irta : Dr. Tóth György. X, (Folytatás és vége.) E nézetek nyilvánvalóvá teszik, hogy az elmélet a perköltséget a pernek, vagy a perbe vitt jogviszonynak a járulékaként fogta föl. A részletekben külön vizsgálat tárgyát képezte azután az, hogy a perköltség: a) kötelmi igény, b) dologi jogból vagy c) delictumból származó igény érvényesüléséből állott-e elő.10 Ezeknek a vizsgálatánál mind jobban és jobban kidomboríthatták azt a felfogást, hogy a perköltség magánjogi természetű. Waldner reá mutat arra, hogy a magánjogi igény érvényesítésével felmerült költség az igénynek olyan járuléka, mint a kés delmi (per) kamat. A főigény és járulék a per által egybe olvadnak.11 Külsőleg ugyan különválva jelentkeznek, de jogilag (innerlich-juristisch) a járulék egy drb főigény: der Nebenanspruch ein Stück Hauptanspruch. Ezért mondja tovább a megítélt perköltségre nézve: accessorium cedit principali: der Kostenanspruch nimt die Natúr des Hauptanspruchs an. 10 Waldner: Die Lehre von den Processkesten. A 2—10. §§-ban foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. E tanulmány a kérdéssel foglalkozókat nem félrevezeti, hanem a kérdések tömkelegében irányt mutat. Aki ezeket nem ismeri, az lehet, hogy merészen vágtat előre, de sokszor csak a vak véletlen folytán haladhat helyes irányban. A helyes jogérzék is mindenesetre vezető sokaknál ! 11 Szerintem ez látszik a megoldás egyik elfogadható (de nem csalhatatlan s egyedül üdvözítő) módjának. Az alanyi jogom megsértése vagy a kötelem tsljesitésének az elmulasztása esetén a magánjogom érvényesítésének csupán egyik eszközét, módját láthatom a birói segélyben, amely kárral (köttséggel) jár. Ha jogos önsegélyt alkalmazok s ezzel költségem merül föl, erről nem lehet a per járulékaként beszélni, de mégis járulék. Magánjogi igényem járuléka, amit a bíróság megítél, ha a jogos önsegélyt megállapítja. A per beadása előtt felmerült váltóóvási költség szintén törvényből foly, a törvény által megjelölt igazságügyi szerv eljárása által előidézve. Még sem mondja erre senki, hogy közjogi jellegű költség. Ez is a magánjogi igény járuléka.* b) A pernek közjogi jellegű járulékai: az illetékek és a perbeli magatartásokra kiszabható bírságok és büntetések. Ezek az államot közjogi alapon illetik. Kovács Marcel ezekkel az okfejtésekkel szemben mondja : ! a perköltség egyáltalán nem tárgya a pernek, nem része a keresetbe, vagy viszont keresetbe vett jognak. A főtárgynak nem járuI léka. (Jogállam 9—10. füzet 699. lap.) Kovács Marcelnek ez a kijelentése nem megnyugtató, mert argumentumai nem meggyőzök. Elméleti szempontból az a kiemelendő, hogy álláspontja I szerint: a költségviselési kötelezettség lényegileg kártérítési terméI szetü. Rendszerint azon alapszik, hogy a fél olyasmit igényelj j vagy védelmez joga gyanánt, ami nem joga és ezzel a másik felet } a perviszonyba való belépésre kényszerűi. (699. I.) Ez az álláspont azt bizonyítja, hogy Kovács M. az Erzatztheorie hive vagyis Magyary követője. Az elméleti álláspont alkalmazásánál azonban a perköltséget nem fogadja el pertárgynak, hanem átcsap egy másik theoriába, a közigazgatási theoriába és azt mondja: a perköltség megtérítése iránti intézkedés regulái a Pp. ban adva vannak ? csupán eljárási törvényapplikatióról van szó minden magánjogi vonatkozás nélkül. (704. 1.)12 Itt tehát a legnyilvánvalóbb ellentmondás forog fenn. Lo~ gikai ugrást látok ott is, hogy az eddigi gyakorlatról elismerte,, hogy a perköltséget a járulék fogalma alá vonta, de a Pp. rendelkezései szempontjából már nem ismeri el. Miért? A perköltség jogi természetén minő változást idézett elő a Pp.? Semmiféle jogi minősítést nem tett, tehát a perköltség jogi természete 1915. jan. 1. után is ugyanaz, mint azelőtt. Magánjogi szempontból sem lett a perköltség átminősítve. Egyetlen változás az, hogy a Pp. a járulékok között a költségeket is felebbezési értékül fogadta el. A költség fogalma pedig 12 Plankot idézve (I. 385. 1.) mondja Magyary, hogy a perköltség megtérítése iránti kötelezettséget nevezett író a közigazgatási jog körébe tartozónak mondja, ami a közjogi természetű felfogásnak egy további árnyalata. Lényegileg ennek a közigazgatási elméletnek a folyománya a költségliquidationalis eljárás. Ezt követi a francia, A német perrend (Z. P. 0.) a facultativ liquidationalis rendszert választotta meg. Az általam idézett 99. §. megengedi, hogy a perköltség viselése kérdösében — ha a kereset főtárgyára nézve határozat nem keletkezett — a bíróság végzéssel határozzon s ez ellen felfolyamodást enged. Részletes kifejtés tárgyát képezhetné, hogy a magyar gyakorlat nem indulhatna-e el ezen az uton. Ez a kérdés gyakorlati megoldását nagyon megkönnyítené, A Z. P. 0. 103. §-a azt is megengedi, hogy az Amtsgericht előtt az ügy érdemében való határozással egyidejűleg a perköltségvisdés kérdése is eldöntessék. Ha a bíróság az ügy érdemében való kérdéssel egyidejűleg a költségviselés kérdését nem döntette el, akkor a Z. P. 0. 104—106. §-ai szerint kérvényi eljárás liquidationalis eljárás) rendén állapítja meg, hogy a perköltségeket ki és mily módon viseli. (Lásd a Pp. miniszteri indokolását is t K. VIII. kötet 370. lap.)