Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915 / 49. szám - Enquéte. A perbeli járulékok meghatározása
49. szám. Erdélyrésvi Jogi Közlöny kulcs szerint felosztassák. Indokolják kívánságukat azzal, hogy ily szabályozás hiányában a pereskedő felek számos esetben inkább mellőzik a pert, semmint a bíróilag megállapított mér téken felül viseljenek helyettesítési költség címén küiön terheket. Az Országos Ügyvédszövetség a Központhoz fordult kar társak kívánságát figyelmen kívül nem hagyhatja, mert megvalósítása az ügyvédi karra nézve nagy szociális jelentőséggel bir, különösen oly felek szempontjából, kik vidéki ügyvt deket tömegesen kénytelenek foglalkoztatni, de akik székhelyükön jogi tanácsadót szintén nem nélkülözhetnek. Az Országos Ügyvédszövetség elnöksége ennélfogva kérdést intéz az igazgatótanács tagjaihoz: 1. Helyesnek és szükségednek találja-e a helyettesítési költ égnek olyatén felosztását, hogy a vesztes fél terhére megállapított perköltség a helyettesítő és helyettesitett ügyvéd kö zött megosztassék V 2. Milyen természetű ügyekben véli az igazgatótanács ezen elvnek megvalósítását ? 3. Milyen kulcs szerint történjék a perköltségek megosztása ? 4. Amennyiben a közgyűlés az igazgatótanács által elfő gadandó javaslatokat magáévá teszi, kívánatosnak tartja-e a hozandó határozat kötelezővé tételét az Orsz. Ügyvédszövetség tagjaira? Kérjük az igazgatótanács tagjait, szíveskedj nek a körzetükbe eső kartársak véleményét kikérni s a tájékozódás eredményeképpen véleményüket az igazgatótanácsi ülésen leadni. Dr. Hajlik János, tigyv. titkár. II. Az ügyvédi kar helyzetének javítása. Tekintetes Igazgatótanács! Egyik társadalmi osztályt sem viselte meg a háború anynyira, mint az ügyvédit. A moratórium elrendelése a kar túlnyomó többségének kereseti forrását egy csapásra apasztotta. A moratórium fokozatos megszűnése sem változtatott lényegesen az ügyvédi kar keresetnélküliségén, mert a teljesen indokolt moratóriumi perjogi korlátozások az amúgy is erősen megcsappant peres igények érvényesítését megakadályozzák. Az ügyvédi kar munkanélküliségét fokozta az a tény, hogy a perenkivüli joggyakorlat úgyszólván teljesen megszűnt, mivel a háborús gazdasági viszonyok s a hiteléletnek teljes megszűnése a gazdasági életnek azt a perenkivüli részét, mely az ügyvédi karnak is keresetet nyújtott, megszüntette. Kevés szerencsés kivételtől eltekintve, az ügyvédi kar túlnyomó része régi ügyeinek egyre apadó roncsain tengődik s számos kartársunk kénytelen volt igen szerény javadalmazásu s s-akmájával össze nem függő állásokba menekülni nyomorának enyhítése és palástolása végett. Még inkább megviselte a háború azokat a kartársainkat, kiket katonai szolgálatuk választott el irodájuktól, melyet hosszú évek nehéz munkájával fejlesztettek annyira, hogy jövedelmük családjaik eltartására annyira-amennyire elegendő volt. Azok a kartársaink, kik tisztisorban szolgálják a hazát, vatamivel szerencsésebb helyzetben vannak azoknál, kik póttartalékosi, segédszolgálati vagy altiszti sorban küzdenek létünkért. Mindent összevéve szemeink előtt áll az ügyvédi kar katasztrofális jelene, még katasztrófálisabb jövőjével, ellentétben az összes egyéb társadalmi osztályokéval, melyek közül a legalacsonyabb js sokkkai szerencsésebb gazdasági helyzetbe jutott a hadi állapot folytán, mint amilyenről normális körülmények között álmodni mert. Azok a viszonyok, melyekben az ügyvédi kar jelenleg sínylődik, kötelességévé teszik a karnak, hogy létének fentartása végett minden követ megmozgasson. Súlyos teherként nehezedik az ügyvédi karra az adóteher. Adójogi szempontból nem igazságos kereseti adót követelni attól az adóalanytól, akinél a pénzügyi hatóságok meggyőződnek, hogy keresetük egészben elapadt. Ezeknek adóját teljes összegében törölni kell. A karnak polgári sorban élő igen nagy tömege hónapokon keresztül kliensét sem lát, ügyeket nem kap. Ezek a kartársak valósággal kegyelemkenyéren tengődnek, amiről a kamarai segélyakció és a budapesti kamarának nyújtott inség-kölcsön mértéke csak halvány képet nyújt, mert a hírnevükre féltékeny szerényebb sorsú kartársak mkabb éheznek, semmint segélyért kamarai hatóságokhoz fordulnának. Ezektol a kartársaktól az az állam, mely a moratórium életbeléptetésével az ügyvédi foglalkozást túlnyomó részben megszüntette, a normális5 viszonyokra szabott adót az igazságosság elvének megsértése nélkül be nem hajthatja. A most vázolt ügyvédi gazdasági állapotok komoly gondot okoznak az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet vezetőségének is, amennyiben a kamarák régebben is gyenge teherviselési képessége az idestova 2 éves háború tartama alatt megroppant. A keresetnélküli ügyvédek a borzalmas megélhetési viszonyok mellett a legnagyobb erőfeszítés árán a legszükségesebb létfeltételeket sem tudják maguknak megszerezni Amelyik kartársnál a teherviselési képesség oly alacsonyra csökkent, hogy adóját sem képes megfizetni, attól kívánni sem lehet, hogy kamarai járulékát viselje. Ha pedig a kamarai tagok túlnyomó többsége kamarai járulékát meg nem fizeti, nem az a veszély fenyeget, hogy a kamarák a nyugdíjintézettel szemben csődbe jutnak, hanem fenyeget az a veszély, hogy a nemfizetők számának nagymértékű szaporodása következtében a kamarai járulék oly magasra fog hirtelen szökni, hogy a ma még épen hogy fizetésképes kartársak sem lesznek képesek a jelentékenyen felemelt kamarai tagsági terhet elviselni. Az ügyvédi kar nem ringatja magát illúzióban egy szerencsésebb jövőt illetőleg. Tudjuk, hogy a háború szerencsés befejezése után még súlyosabb napok, sőt évek virradnak az ügyvédi karra, mert a hosszú háború alatt gazdaságilag teljesen kimerült társadalom még kevésbé lesz képes azt az óriási ügyvédi kart kielégítő mértékben foglalkoztatni, mely tulnépessége miatt már a háború kitörése előtt is élet-halálharcot vivott létéért. Nem ringathatjuk tehát illúziókban magunkat, hogy a háborús állapot alatt felszaporodott közterheket az ügyvédi kar a háború végeztével s a normális viszonyok beálltával pótlólag viselni képes lesz. Ezért a kir. kormányhoz vagyunk kénytelenek intézményes segítségért fordulni. Az ügyvédi kamarák hatósági jelleggel vannak felruházva; e minőségben véleményező jogkörrel is. A kir. kormány ennélfogva a kamarák segítségével az ügyvédi kar fenn panaszol állapotáról különösebb nehézség nélkül is meggyőződhetik. A kamarák hivatottak tagjaik teherviselési képességéről a viszonyok ismerete folytán véleményt nyilvánítani. A kir. kormányhoz intézett kérelmünk tehát abból állana, hogy az illetékes kamarák közreműködésével vegye vizsgálat alá jelen előterjesztésben foglalt irányban a kartársak teherviselési képességét s e vizsgálat eredményeképpen tegyen javaslatot az egyes kamarai tagok adójának teljes vagy részleges törlése tárgyában. Számosan vannak kai-társak, kik a harmadosztályú kereseti adó alá eső foglalkozásukkal teljesen felhagyván, gyérfizetésü hivatalokban keresik sovány kenyerüket. Adójogi szempontból e kartársaktól a harmadik osztályú kereseti adó törlése mellett csak negyedik osztályú kereseti adó követelhető igazságosan. A kamarai hatóságok tehát ez irányban is véleményező joggal volnának felruházandók. Semmiféle szempontból sem igazságos azoktól a kartársainktól, akar most, akár a jövőben adót követelni, akiknek egyedüli jövedelmi forrása az ügyvédi gyakorlat, melyet azonban katonáskodásuk miatt nem folytathatnak; ezeknek a kartársaknak az adóját katonáskodásuk idejére feltétlenül el kell engedni. Az ügyvédi kamarák lesznek hivatottak ily adók elengedése tárgyában is hatósági véleményüket nyilvánítani. Javaslatunk tehát lényegileg véve, hogy & kir. kormány jelen előterjesztésben foglalt keretek között az ügyvédi adók törlése iránt kérvényileg megkerestessék. Ami a kamarai járulékokat illeti, e tekintetben a kamarák közgyűlését illeti ugyan meg az elengedési jog, amely azonban gyakorlatban abból áll, hogy a kamarai közgyűlésen a nemfizető tagok járulék-tartozásait a fizetőképesekre áthárítják. A kamaráknak ez az autonóm joga gyakorlatilag tehát a jövőben előreláthatólag az anyagilag teljesen letört kar méltánytalan és súlyos megterhelésére fog vezetni. Ez éppenséggel nem kívánatos állapot, miért is indokoltnak mutatkozik a háború alatt felszaporodott kamarai deficiteket a kir. kormány támogatásával más uton pótolni. Az Ügyvédszövetség felveti az eszmét, hogy a háborús kamarai deficitek átmenetileg illetékjogi uton téríttessenek meg. Az ügyvédi meghatalmazások bélyegilletékének 50 fillérrel való felemelése utján a kir. kincstár akkora ílleték-töbletet hajthatna be, amelynek árán az ügyvédi kamarák háborús deficitje rövid idő alatt megtérülne anélkül hogy az anyagilag megviselt kart a kamarai járulékok fokozásá-