Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 48. szám - A közvetlenség elve és a bizonyitásfelvétel. Folytatás

VIII. évfolyam. 48. szám. Kolozsvár, 1915. november 28, MLYRE5ZI JOGI KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd Dr. Hatiegán Emil kir, 1.széki biró, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Temesvári Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizete'si-dij: Egész érre 16 K. | Félévre .... 8 K. Kegyedévre .... 4 K. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A közvetlenség elve és a bizonvitásfelvétel. — A csödönkivüli egyességi eljárás. MELLÉKLET: Jogeselek tára. — Elvi jelentőségfi határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól KÜLÖNFÉLÉK. Xfl közvetlenség elve ÉS abizonyitásfelvétel. (Folytatás.) Értekezésem szűk kerete nem engedi, hogy a német kartársak részéről felhozott értékes adatok tüzetes ismertetésébe lógjak, csakis azt emelem ki, hogy a vita és az eszmecsere súlypontja a társasbiróságok előtti szóbeli tárgyalás mai formájának rendkívüli nehézkességén és a felsőbíróságok előtti bizonyítási eljárással egybekötött túlságos munkateher kérdésén nyugodott. Lobé, birodalmi törvényszéki biró, mint előadó felhozta, hogy a német Ítélőtáblákon, Oberlandesgerichteken csak egyetlen panasz hallható és ez az, hogy belefulladtak a ténybeli megállapítások és bizonyítások tengerébe, holott az értekezleten azt is megállapították, ami egyébként köztudomású, hogy a német társasbiróságok nem voltak képesek megvalósítani az itélőtanács előtti tanubizonyitás szabályát, hanem Pp.-tiknak e tárgyú rendelkezését hallgatagon hatályon kivül helyezve, a tanubizonyitást — ritka kivételektől eltekintve — kiküldött biró utján foganatosítják. A német perjog reformja szempontjából határozattá vált az előadónak az az indítványa, hogy a törvényszékeknél a szóbeli tárgyalást ne csak a számadási perekben, hanem általában minden arra alkalmas perben kiküldött egyes biró készítse elö akképen, hogy az itélőtanács a kellően eiőkészitett peranyaggal — a büntető főtárgyalás példája szerint — egy tárgyaláson végezhessen. Neukom, ugyancsak a német birodalmi törvényszék birája, a Deutsche Juristische Blátter mult éiri 16. és 17. számában ugyanezzel a kérdéssel foglalkozva, körülbelül a következőket mondja: Ami a bizonyitás közvetlenségét illeti, ezt a gyakorlat a tanubizonyitást illetőleg úgyszólván nyom nélkül kiirtotta. Hogy a megalkotandó uj nemet Pp. ezt az elvet a papiroson fentartsa, sőt szigorúbb szabályokkal kötelezően is biztositsa, azt a maga részéről azért nem ajánlja, mert a bíróságoknak olyan ^dandárszámra" való szaporítására, amelyet ez a munkatöbblet igényelne, gondolni sem lehet. Tehát vagy ismét papiroson maradna a kimondott szabály, vagy — ami még rosszabb volna — a tanubizonyitás az alaposság rovására fognatosittatnék. Ha a német birodalomban, ahol az általános szóbeliség három évtizednél is régibb múltra tekinthet vissza és ahol a bíróságok összeállítása és adminisztrációja minden tekintetben kiváló, a bíróságok még a kiküldött utján való bizonyitásfelvétel terhét sem képesek elviselni s a birák a törvényszéki perek tárgyalási anyagának kiküldött utján való teljesebb előkészítését tartják az itélőtanács munkájának gazdaságosabb felhasználása és az eljárás gyorsítása céljából szükségesnek: akkor rendkívül megfontolandó, hogy a budapesti bíróságok tetemes hátralékaikkal, ho.-szu terminusaikkal vállalkozhatnak-e a Pp. megvalósítására azzal az elhatározással, hogy a tanubizonyitást ugy a járásbíróságoktól felebbvitt, mint a törvényszéknél elsöfokban folya matba lett perekben rendszeresen hármas tanácsban foganatosítsák ? A Pp. 289. §-ának 4. pontja szerint a bíróság a tanú kihallgatását abban az esetben bizhatja kiküldött biróra, ha a taríunak a perbíróság előtt való kihallgatása „tetemes nehézségbe" ütközik. Ez a rendelkezés betüszerint megegyezik a német perrendtartás 375. §-ának 2. pontjával. Abból a kényszerhelyzetből, amelyben a Pp. életbelépésekor és az átmenetnek néhány évig eltartó nehéz ideje alatt leszünk, nem látok más kivezető utat, mintha — kivételes esetektől eltekintve — a törvényszéki tanácsok kiküldött biró utján foganatosítják a tanubizonyitást mindaddig, amig a régi rendszer romjainak az eltakarítása s a birói létszámok végleges rendezése bekövetkezik s az ügyvitel terén a rend és a gyorsaság teljesen meghonosodik. A törvény nem határozza meg közelebbről annak a tetemes nehézségnek a fogalmi körét, amely a bíróságot a tanubizonyitásnak kiküldött utján való felvételére feljogosítja. Mint a jogszolgáltatás rendjéért teljes erőmmel küzdő biró, a társasbiróság előtti közvetlen tanubizonyitásnak nagyobb akadályát nem tudom elképzelni, mintha annak a legválságosabb időben való erőltetésével éppen itt, az ország szivében tennők kockára a Pp. érvényesülését minden üdvös rendelkezésével együtt. Tulsoká foglalkozom talán már ezzel a kérdéssel, de méltóztassanak elhinni, hogy megérdemli. Ez a fő ütköző pontja a budapesti bíróságoknál a kialakulásnak. Hálásabb dolog lett volna egyszerűen azt mondanom, amit a német Riehtertag egyik felszólalója — birótársainak élénk helyeslése között — kijelentett, hogy t. i. kiderített törvénykezési visszásságok csak abban az esetben fognak gyökeresen orvosoltatni, ha oly magasra emelik a birói létszámot, amely lehetővé teszi, hogy a biró a törvényekhez szigorúan alkalmazkodva nyugodtan, meggondoltan munkállcodhassék. A polgári per tárgya rendszerint nem birja meg a kivételnélküli közvetlen bizonyitás költségeit. A tanukat csak abban az esetben hallgatjuk ki közvetlenül s tehetnők meg ezt a jövőben is, ha véletlenül a bíróság székhelyén vagy annak közelében laknak. Nem birja meg a polgári per az elsőfokú bíróság előtt lefolyt tanubizonyitásnak — a ténykérdések érdemében véglegesen itélő — felebbezé^i bíróság előtt való rendszerinti ismétlését sem. Már most vagy ugy áll a dolog, hogy a tanubizonyitás közvetlensége nélkül Ítélkezésünk nem lehet alapos és ez esetben az államnak áldozatok áián, tehát a távolabb lakó tanuknak államköltségen való előállítása utján is gondoskodnia kellett arról, hogy a tanubizonyitás minden esetben és minden fokon az itélöbiróság előtt történjék, vagv nem érinti ez a közvetlenség olyan érzékenyen az Ítélkezés alaposságát és ez esetben a bíróság székhelvén lakó tanuknak, tehát a tanuk egy csoportjának közvetlen kihallgatása sem lehet oly3n elmaradhatatlan teltétele a jó ítélkezésnek, amely a vele egybekötött, talán mar túlságosan is kiemelt veszedelmekkel felérne. De az egyenlő elbánás látószögéből nézve is, megalkuvást enged a közvetlen tanubizonyitás szigorú szabálya. Mert hi a vidéken lakó, de Budapesten megperelt alperes kénytelen megelégedni azzal, hogy rendszerint szintén a vidéken lakó tanuina\ vallomása egy megkeresett biró vagy önálló hatáskörű je^zö