Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 46. szám - Jegyzetek az itélkezés lélektanához

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 46. számához. Kolozsvár, 1915. november 14. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 179. Adalék az Oplkv. §-ákoz. A btkv. 361. g-ára vonatkozó miniszteri indokolás szerint a meggyalázás fograimához nem kell feltétlenül az, hogy valaki erkölcsi értékében, tehát szorosabb értelemben vett becsületében támadtassék meg:, hanem elégséges az, ha lealacsonyítja emberi méltóságraban és jóhirnevében sérti meg, az Illető vagry hivatásához szükséges tulajdonságainak kicsinylése által megszegj eniti azt, akire a kifejezés vonatkozik. Erre tekintettel, ha nem is állapitható meg meggyalázó kifejezés, egymagában abból folyóan, hogy a szóban forgó zár alá vétel után a felperes tanuk előtt azt jelentette ki, mlkép jó, hogy az I. r. alperes a felperes javára átruházta vagyonát, most már viheti a kürtöt és tarisznyát és mehet koldulni, mert nulla, de az I. r. alperes azt Is bizonyítani kívánta, hogy a felperes az előbb említett kijelentésével egy időben a községi biró előtt a vagyon számbaadása körüli megbeszélések körében az I. r. alperest, aki neki mostoha apja s ajándékozója, szamárnak és nullának nevezte. Hogy a fenti kifejezések meggyalázást foglalnak-e magukban, vagyis a sértett lealaesonyltására alkalmasok-e, csak az összes körülmények mérlegelésével, tehát a családi összeköttetés figyelembevétele mellett Is döntheti el a bíróság és pedig miután a büntető eljárás folyamatba téve nem lett, a polgári biróság, melynek tehát feladata megállapítani, hogy a fenti kifejezéseket valóban a községi biró előtt használta-é a felperes és milyen előzmények és körülmények között? P. II. 385/13. 1915. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében feloldja. Indokok: Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoznak az előbb hozott felebbezési bírósági Ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben előadottakra is, melyeket azonban a S. E. 190. §. 2. pontjában foglalt rendelkezésből folyóan figyelembe venni nem lehetett. A helyesbítési eljárásban foglalt egyezségre azért nem hivatkozhatnak sikerrel az alperesek, mert a kir. Ítélőtábla 1914. G. 95/2. sz. alatti ítéletében az alpereseknek ezt a védelmét már méltatta s abban az ítéletben az irányadóul vett tényállás alapján már ki lett mondva, hogy a felperes a peres ingatlanjutalékokra nézve is tulajdonjogot szerzett és miután ezt a II. r. alperes tudva szerezte meg utóbb az I. r. alperestől, rosszhiszemű szerző. A felebbezési biróságnak előbb hozott ítéletét vonatkozó részeiben csak azért oldotta fel a kir. ítélőtábla, mert a kereset a viszontkeresettél oly összefüggésben van, hogy amennyiben ennek, vagyis ugyanazon ajándékozási szerződés hatálytalanítása iránti kérelemnek hely adatnék, akkor a felperes kereseti igénye megítélhető nem lenne. A felebbezési bíróság előbbi ítéletének a vonatkozó részeiben történt feloldása után az alperesek nem is adtak elő oly uj ténykörülményeket, melyekből folyólag a kereseti igényre vonatkozóan a kir. Ítélőtábla előbbi Ítéletében kiemelt jogi álláspont változást szenvedhetett volna. Ennek folytán ezúttal csak az a kérdés döntendő el, hogy az alperesi viszonkeresetnek van-e jogos alapja ? A sommás visszahelyezési perben az I. r. alperes jogerős Ítélettel marasztalva lévén, a felperes jogosítva volt abban a perben megállapított költségei erejéig kielégítési végrehajtást vezetni az I. r. alperes haszonélvezeti jogára. A büntető pernek csatolt iratai szerint a közcsend elleni kihágást nem a felperes megajándékozott, hanem édes anyja, az I. r. alperes neje követte el az ajándékozó I. r. alperessel szemben és igy az Optkv. 948. §-a értelmében az ajándékozás ebből az okból sem hatálytalanítható; következően mindazok a panaszok, melyek a sommás visszahelyezési s a büntető perre vonatkozással lettek előterjesztve, alaptalanok. Ámde nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy az Optkv. 948. §-ának rendelkezéséből folyik az, hogy amennyiben az ajándékozott az ajándékozó ellen becsületsértést követett el, habár a bűnvádi eljárást a sértett fél nem is indította meg, a megajándékozott durva hálátlanságot követ el és ennek folytán az ajándékozás visszavonható. A btkv. 261. §-ára vonatkozó miniszteri indokolás szerint a meggyalázás fogalmához nem kell feltétlenül az, hogy valaki erkölcsi értékében, tehát szorosabb értelemben vett becsületében támadtassék meg, hanem elégséges az, ha lealacsonyítja emberi méltóságában és jóhirnevében sérti meg az illető, vagy hivatásához szükséges tulajdonságainak kicsinylése által megszégyeníti azt, akire a kifejezés vonatkozik. Erre tekintettel, ha nem is állapitható meg meggyalázó kifejezés, egymagában abból folyóan, hogy a szóban forgó zár alá vétel után a felperes tanuk előtt azt jelentette ki, mikép jó, hogy az I. r. alperes a felperes javára átruházta vagyonát, most már viheti a kürtöt és tarisznyát és mehet koldulni, mert nulla, de az I. r. alperes azt is bizonyítani kívánta, hogy a felperes az előbb emiitett kijelentésével egy időben a községi biró előtt a vagyon számbaadása körüli megbeszélések körében az L. r. alperest, aki neki mostoha apja s ajándékozója, szamárnak és nullának nevezte. Hogy a fenti kifejezések meggyalázást foglalnak-e magukban, vagyis a sértett lealacsonyitására alkalmasok-é, csak az összes körülmények mérlegelésével, tehát a családi összeköttetés figyelembevétele mellett is döntheti el a biróság és pedig miután a büntető eljárás folyamatba téve nem lett, a polgári biróság, melynek tehát feladata megállapítani, hogy a fenti kifejezéseket valóban a községi biró előtt használta-é a felperes és milyen előzmények és körülmények között ? Ezek szerint a bizonyítás mellőzése e vonatkozásban indokoltnak nem tekinthető s e pontban alapos az alperes felülvizsgálati panasza. Az ítélet feloldása folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségnek csak mennyiségét kellett megállapítani, viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban lesz eldöntendő (S. E. 204. §. utótétele.) 1915. március hó 8. 180. A tkvi rts. 150. §-a értelmében olyan harmadik személy ellen, aki a 3 évet meghaladó idő óta már megtámadhatatlanul fennálló bekebelezésre szerzett jóhiszeműen további nyilvánkönyvi jogot, az alap bekebelezés eredeti érvénytelensége miatt törlési keret egyáltalában nem Is indítható s az ilyen harmadik jogszerzőnek az eredetileg netáni érvénytelenül bekebelezett jogra szerzett további nyilván* könyvi jogának kitörlése csak abban az esetben lenne itéletileg elrendelhető, ha a jog megszerzésénél a* Illető tehát jelen esetben a II. r. alperes rosszhiszeműen járt volna el. 1914. G. 233/2. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati birosag: A királyi Ítélőtábla felperesek felülvizsgálati kéréséi el utasítja. Indokok: Felperesek a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésükben alaki és anyagi ^szabálysértés miatt támadják meg a felebbezési biróság itéletét& A panaszok azonban az alább kifejtettek szerint'alaptalanok s illetve tárgytalanok. «"*pi«uanoK