Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 43. szám - Adalékok a Házassági Törvény 81-103. §§. joggyakorlatához. Folytatás

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ITÉLŐTÁBL ÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyi észi .Jogi közlöny 43. számához. Kolozsvár, 1915. október 34. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 167. A perköltség mennyiségének, megállapítása a most hangsúlyozott összes körülmények mérlegelése mellett mindig a bírói belátás körébe tartozik, következésk^p tarthatatlan azon felebbezésl jogi álláspont, hogy jelen esetben, pusztán azért, mert az alperesek meg nem jelentek és ekként a mulasztásban a jogclösmerés ténye benne rejlik (Pp. 440. §.) alpereseket a felperesi felszámított összes költségben kellett volna marasztalni, annak vizsgálata nélkül tehát, hogy a felszámítás jogos és helyes alapon nyugszik-e vagy sem, P. I. 2167/4—1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla : Az elsőfokú bíróság ítéletének az alperesek terhére megállapított perköltség mennyiségére és ezzel kapcsolatban a 84 korona és 60 fillér zálogjogelőjegyzési költség meg nem állapítására vonatkozó felebbezéssel megtámadott rendelkezését az ítélet egyéb részének érintetlen hagyása mellett helyben hagyja azzal a helyesbítéssel, hogy az elsöfokulag megítélt perköltség dr. M. Ö. ügyvéd kezéhez fizetendő. Indokok: I. Felperes a kereseti váltó alapján fizetési meghagyást kért kibocsátani: A kir. törvényszék a váltófizetési meghagyás kibocsátását a Pp. 608. §-a alapján megtagadta, mert a váltó előjegyzésével felmerült költség erejéig a meghagyás nem mutatkozott kibocsáthatónak; a kitűzött perfelvételi tárgyalásra azonban az alperesek szabályszerű idézésük dacára nem jelentek meg. Felperes alperesekkel szemben a Pp. 440. §. értelmében mulasztási Ítélet meghozatalát kérte. II. A kir. törvényszék ítéletét a felperes három pontban felebbezte meg. Megfelebbezte I- ször azért, mert keresetét a 84 K 60 fillér tkvi előjegyzési és kapcsolatos költség iránti részével elutasította; II- szor, mert a perköltséget csak 168 koronában és 20 fillérben, tehát nem megfelelő összegben állapította meg; III- szor, mert nem mondotta ki, hogy a költség a felperesi ügyvéd kezéhez lesz fizetendő. Kérte az Ítéletet sérelmezett részében megváltoztatni, az alpereseket a 84 korona 60 fillér költségben is marasztalni, a perköltség összegét felemelni és az Ítéletben kimondani, hogy a költségek az ügyvéd kezéhez fizetendők. Kérte végül az alpere seknek a 113 koronában és 40 fillérben felszámított felebbezési költségben való marasztalását is. Alperesek a felebbezésre észrevételeket nem adtak be. II. Felperes felebbezése annak I. és II. pontját illetőleg lényegében a perköltség mennyisége kérdése körül forog. Ebből a szempontból a kir. tábla által eldöntendő kérdés az, hogy vájjon az elsőfokú bíróság az alperesek terhére a perköltséget a pertárgy értékével, a teljesített ügyvédi munkával, a viselt felelősséggel és a tett készkiadásokkal összhangban állapította- e meg és ennek a keretén belől az irányadó Pp. 425. §. rendelkezésére való tekintettel megvizsgálandó, hogy az elsőfokú bíróság által meg nem állapított 84 korona és 60 fillér előjegyzési és kapcsolatos költség a Pp. 425. §-a értelmében a vesztes fél által viselendő perköltség fogalma alá esik. Felperes ellenkező érvelésével szemben kiemeli a kir. Ítélőtábla, hogy a perköltség mennyiségének megállapítása a most hangsúlyozott összes körülmények mérlegelése mellett mindig a bírói belátás körébe tartozik, következéskép tarthatatlan azon felebbezési jogi álláspont, hogy jelen esetben, pusztán azért, mert az alperesek meg nem jelentek és ekként a mulasztásban a jogelösmerés ténye benne rejlik, (Pp. 440. §.) alpereseket a felperesi felszámított összes költségeiben kellett volna marasztalni, annak vizsgálata nélkül tehát, hogy a felszámitás jogos és helyes alapon nyugszik-e vagy sem. A Pp. 425. §. irányadó jogszabálya értelmében ugyanis a vesztes fél a nyertes fél költségének megtérítésében elmarasztalandó, amennyiben ezt a költséget a bíróság a jog célirányos érvényesítésére vagy a védelemre szükségesnek ítéli, tekintet nélkül arra, hogy a költség a bíróság előtt, vagy a bíróságon kívül merült-e föl. E szempontok figyelembe vétele mellett a kir. Ítélőtábla az elcőfoku bíróság ítéletében az alperesek terhére megállapított perköltség összegét a maga részéről is helyesnek fogadta el, valamint a zálogjogi előjegyzés kérés költségei kérdésében az elsőfokú bíróság indokainak elfogadása mellett kifejlett jogi álláspontját is magáévá tette, mert a lejárt váltó alapján a követelésnek a telekkönyvi hatóságnál kérvény utján, tehát peren kivül, a tkvi rendt. 88. §. értelmében történt zálogjogi biztosítása csak a követelés kielégítési (fedezeti) alapjának megszerzését célzó ténykedés lévén, az a megindított perrel közvetlen benső kapcsolatban nem áll s igy az azzal felmerült költséget a mulasztó alperes terhére mint nem perköltséget megítélni nem lehet. Ezekből az okokból az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltség összegére és ezzel összefüggően a 84 korona 64 fillér előjegyzési kérés költsége meg nem állapitá-ára vonatkozólag fenn kellett tartani. Tekintettel az 1912. évi LIV. t.-c. 18. §. utolsó bekezdésének rendelkezésére, azonban helyesbítendő volt az Ítélet annyiban, hogy marasztalt alpereseknek a megítélt perköltséget a felperesi ügyvéd kezéhez kell fizetniök. 111. A lényegében sikertelen felebbezés költségét felperes a Pp. 5C8. § a értelmében viselni köteles. 1915. október 5-én. 168. AÍ 1876. évi XXYJ3. (cikk 93. §-a értelmében, felperessel szemben — ki a felpes-< s által hiteles másolatban bematatott váltók szerint forgatmány utján, tehát váltói utón jutott a váltó birtokába — mint nem a váltójogból eredő kifogás, csak azon esetben érvényesíthető, ha alperesek azt is bizonyították volna, hogy felperes váltóbirtokos ezen tényekről a váltó megszűnésekor tudomással bírt. Ezen jogilag egyedül döntő tényt azonban i<em bizonyították. P. I. 2022/8 — 1915. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla itélt : Az elsőfokú biróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: I. Az elsőfokú bíróságnak alpereseket marasztaló ítéletét alperesek támadták meg felebbezéssel. Kérték az elsőfokú biróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani és a per s felebbezési költségben marasztalni. Felperes az elsőbirói ítéletet helybenhagyni és alpereseket a felebbezési tárgyalásban felmerült költségben marasztalni kérte. Peresfelek előadták az elsőfokú biróság előtt lefolyt tárgyalás eredményét és a megtámadott Ítéletet indokolásával együtt. Alperesek felebbezési kérelmüket a 7. alszám alatt írásban beadott felebbezésük tartalmának előadásával indokolták. Felperes a 4. alszám alatti előkészítő iratának tartalmával egyező indokait adta elő. Peresfelek az ügy érdemében tárgyaltak. II. A királyi Ítélőtábla peresíelek egybehangzó nyilatkozatai alapján, amellyel az elsőbiróság előtt tett nyilatkozataikat, tényelőadásaikat fentartották, az elsőfokú biróság Ítéletében előadott tényállást akként egészíti ki, egyebekben azt a Pp. 507 §-a értelmében elfogadva, hogy alpereseknek a váltófizetési meghagyás ellen érvényesített kifogása, az ellenérték meg nem kapájára fektetett kifogáson kivül kettős volt: 1. az egyik egyfelől az alperes között, másfelől felperes jogelődei: K. O. és az „E. sz. á. f. gy. F. t.a között 1914. évi