Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 5. szám - A stempli - processualis - jurisprudentiáról

Erdélyrészi Jogi Közlöny 5. szám. nyiben hosszabb felmondási idő kikötve nincs — legalább nyoic nappal előbb írásban bejelenti. Hitelszövetkezeteknél a jelen §. szerint követelhető összeg a betét felét egyik esetben sem haladhatja meg. Az 1914. évi augusztus hó 1. napján fennállott betétből e napon vagy később kifizetett összegek a 2. bekezdés alapján utóbb követelt összegekbe beszámíthatók. 7. g. A betéti üzlettel foglalkozó intézet vagy más ily cég az e rendelettel engedett halasztásra való hivatkozással nem tagadhatja meg a betevő olyan rendelkezésének a foganatosítását, amelynél fogva betétéből valamely összeg ugyanazon intézetnél vagy cégnél más folyószámlának javára Írassék vagy az átutalásra vonatkozó záradékkal ellátott betéti könyvre vitessék át. Az így más személy javára átutalt összeg felett ez a személy a halasztás ideje alatt csak a közte és a betevő között létrejött és az intézettel vagy céggel közölt megállapodás korlátain belül és csak annyiban rendelkezhetik, amennyiben arról a betevő átutalás nélkül rendelkezhetett volna; a betevő ebben az esetben megmaradó betéte felett a megfelelő összeg erejéig nem rendelkezhetik. A betevő a saját folyószámlájára vagy betéti könyvére átutalt összeg kifizetését szintén csak ugyanabban a mértékben követelheti, amelyben ezt az átutalás nélkül követelhette volna. Betéti könyvekre elhelyezett tízezer koronánál nem kisebb összeget a betevő ugyanazon intézetnél vagy cégnél meglevő vagy újonnan nyitandó folyószámlára utalhat át és e folyószámlái követelése felett úgy rendelkezhetik, mintha az összeg eredetileg is folyószámlán lett volna elhelyezve. 8. g. Közalapoknak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betétei a felmerült szükséghez képest, melyet a felügyeletre hivatott kormány hatóság állapit meg — a kikötött felmondási idő épségben tartása, de legalább nyolc nappal előbb történt írásbeli bejelentés mellett — korlátlanul kifizetendők. A szükséglet mértékét a rendezett tanácsú városok, a nagy- és kisközségek alapjaira vonatkozólag ötezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszter, ötezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a vármegye alispánja állapítja meg. Ugyanez áll a munkásbiztosító pénztáraknak és bányaíársládáknak betéteire nézve. A munkásbiztositó pénztárak tekintetében a szükséglet mértékét az állami munkásbiztosítási hivatal állapítja meg. Városok és községek, valamint a gyámpénztárak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betéteikről folyó szüki) stempli—processüfllis—iuri.prudBntiáról. — Irta: Dr. Fischer Róbert kolozsvári ügyved. — Mottó: Kern találtatott, mert a házasság jog csak a törvényes viszonyt szabályozza. A köztudomás, hivatalos tudomás és valószínűség mindenkoron igazolják, hogy mégis csak legajánlatosabb — csak úury mint a hőskorban — a íel-őbb hatalmakhoz fordulni holmi inspiratioért, mielőtt földi halandó a maga mondókáját elzengené. E jo«eimen, jogalapon, jogon, jogallitáson fordulok én is a szellemi világ két hatalmasságához, névszerint Hozzád, Te — annyiszor lemosolygott — Optk. és Hozzád, Te — ki- és elcsapott — Régi Prtds. Tehát: segítsetek! a megfelelők alkalmazásában s illetve az új bálvány, az új Prtds. alázatos méltatásában. Immáron megjött az inspiratio ; érzem ; tehát már irhatok! Az Úrnak 1868-ik esztendőjében megszületett régi perrendtartás 64. §-a meglehetős együgyűséggel így ^zól: „Felperes tartozik keresetében a jogalapot és tényeket teljesen és világosan előadni stb.ft Tehát „jogalapot" elő kellett adni. Hogy azián mi az a jogalap, arról az Optk. igazán az unalmasságig menő aprolékossaggal motyog, mondván: „..érvényes ámen, vagyis alkalmatos jogalapon nyugszik" (316. §.) „..még nincsen joqalapja ezen dolgok birtokbavételére*' (318. §.) „..s ez által magának cimet tulajdonítani (319. §.) „..az érvényes cim jogszerű vélelme áll* (323. §.) stb. stb. Summa summarum : azok, a kik már 40-szer, vagy 50-szer megérték a krumplikapálást, ilyes ósdi — mondhatjuk úrbéri s rokon szagú — fogalmakon táplálkozva, valahogyan arra jártatták reá a szájukat, hogy jogalap, annyi, mint cim, jogcim. Ezt aztán használták is ügyvédek, birák perben, azonkívül, szóval, mindig. — Tehát volt jogcim, vagyis jogalap; de mindenesetre az egyik volt. Nyilvánvaló az is, hogy a régi Optk. volt az inspirálója a régi Prtdsnek, midőn ez a 61 §-ában „jogalap" előadását kívánja. Megállapítható azonban az is, hogy idők folyamán ez a fogalom egyrészt megosztva, másrészt eJ-el hagyogatva is lett; nevezeségleteik fedezése végett — a kikötött felmondási idő épségben tartása, de legalább nyolc nappal előbb történt írásbeli bejelentés mellett — a 6. és a 7. §-ban megszabott korlátokra való tekintet nélkül rendelkezhetnek. A folyó szükséglet mértékét Budapest székesfővárosra nézve húszezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszter, húszezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a tanács, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokra nézve a belügyminiszter, a nagy- és kisközségekre nézve ötezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszter, ötezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a vármegye alispánja állapiíja meg. A gyámpénztárakra nézve a folyó szükséglet megállapítására az árvaszék van hivatva. A gyámpénztárban kezelt és a gyámsági vagy gondnoksági viszony megszűnése következtében esedékessé vált készpénzt csak kivételesen és csak olyan mértékben szabad kifizetni, amily mértékben azt a belügyminiszter esetről-esetre megállapítja. A vízrendező társulatok az általuk az 1885: XXÍ1Í. t.-c. 148. §-a értelmében alakított és valamely pénzintézetnél folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett árvédelmi tartalékalapokról a felmerült szükséghez képest, melyet a felügyeletre hivatott kormányhatóság állapít meg, a 6. és 7. §-ban foglalt korlátokra tekintet nélkül rendelkezhetnek. 9. §. Ha a moratórium alá nem eső pénztartozásra kötelezett adóssal szemben tartozását vállalás alapján vagy más alapon más valaki van kötelezve a tartozás megfizetésére vagy a kifizetett összeg megtérítésére, ez az utóbbi tartozás sem esik moratórium alá. ÍO. §. A budapesti árú- és értéktőzsdén érvényben álló árú- és értéküzleti leszámoló rend határozmányai alá tartozó ügyletek alapján a leszámolásban résztvevő tőzsdetagokat egymással szemben, úgyszintén az ilyen ügyletre megbízást adott tőzsdetagot a megbízott tőzsdetaggal és viszont ez utóbbit a megbízó tőzsdetaggal szemben a leszámolás eredményekép terhelő pénztartozások nem esnek moratórium alá. A 9. §. szabálya ide ki nem terjed. A megbízott tőzsdetag és a tőzsdén kívül álló megbízó közötti viszonyban, ha az utóbbi kereskedő, az 1. bekezdésben meghatározott ügyletek alapján fennálló tartozásokat havi tíz százalékos részletekben kell törleszteni; az első részlet 1915. évi sebruár hó 15. napján fizetendő. 11. §. Az 1881 : XIV. t.-c.-ben emiitett kézizálogkölcsöntesen (Dt. r. f. XVIII.) felsőbirósági határozat így szól: „....a kereseti követelés jogcímét és jogalapját." Tehát ez már kétféle valami. A legmodernebb rövidség és gyorsaság egyesitöi, — kiinduló helyökről talán „budapesti keresetnek" nevezhető — keresetek, már elhagyogattak hébe-hóba a jogcímet, jogalapot, körülbelül ekként, vagy legalább is ebben az értelemben szólván, hogy: „Kérem az A '/• alatti alapj in B '/A marasztalni; G '/. alatti — később megnevezendő tanuk s okmányok igazolnak mindent. Költség." Láthatjuk tehát, hogy «z a két ir.myzat az ósdi jogalap, jogcim fogalmát már kik zdte. Nagy jogtörténeti esemény, de a mint alább látni fogjuk, ennél még nagyobb dolgok is történnek. Előbb azonban, megköszönem Nektek fentidézett ósdi szellemek az eddigi fagygyu világítást, de mar tovább hasznotokat nem veszem, mert a hova most bodorgok ott a legmodernebb világítással is vajmi nehéz eligazodni ; ez az ut kalandos, de m dernül ; s nem olyan ósdi, a mi csak a régi, már nyugalomba ment, vagy arra váró curiai, táblai s más birak, valamint különböző szinü táskákkal tárgyalásra már nem járó ügyvédeknek volt rögös utja. Segíts meg tehát Te! mindentéle előkészítő, hátultöltő, s másféle irato-kal megcifrázott, egyébhként pedig a tisztitottan tiszta szóbeliségre fektetett uj perrendtartás, rövidesen Te nagy P. Várom inspiratiodat. Ez is megjött. Érzem. Tehát folytathatom. A nagy P. 129. §-a. afféléről szól, mint az emiitett azelőtti 64. §. t. i. a keresetről, azaz Pardon! a keresetlevélről; eszerit ebben elő kell fordulnia a perfelvételi határnapo í előadandó keresetnek, „vagyis a jog előadását, a melyet felperes érvényesíteni akar. A jo.r alakszerű megnevezése nem szükséges, hanem a jogállitást a keresetnek egész tartalmából kell megállapítani." Nehéz sor biz' ez; épen azért némi összehasonlítás nem árt. Látni való, hogy a régi „teljesen és világosan" kifejezések — talán mert mindez összeférhetetlen a nagy P.-vel. — itt nem fordul elő; sőt világosan az van megmondva, hogy a jog alakszerű megnevezése nem szüksé es. Nota bene! rossz nyelvek azt mondják, hogy elégséges, ha az ember egy nagy darab bélyeget ad be, sőt ez a fődolog, s már meg van a keresetlevél.