Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 36. szám - A jó ítélkezés feltételeiről - A gyorsított bűnvádi eljárás rendes szabályai. A m. kir. igazságügyminiszternek 9550/1915. I. M. E. számu rendelete, a gyorsított bűnvádi eljárás módosított és kiegészített szabályainak megállapítása tárgyában. Folytatás

84. oldal. Jogesetek Tára 35. szám. bizók a felperesnek, mint megbízott ügyvédnek adtak át és a kinek utóbb adott információk, a vele való értekezések után a felperes a gondnokság alá helyezési pert meg is indította s igy a szerződésben vállalt kötelezettségek tekintetében mindkét fél részéről történtek teljesítések. A felebbezési bíróság az anyagi jog szempontjából ugyan, de alaki érvénytelenség okából utasítván csak el a keresetet, azonban a fentiek szerint az anyagi jog helytelen alkalmazásával, ennélfogva ezúttal minden további panasz tárgytalan és csak a jogi álláspontot kellett kiemelni, hogy az ügyvédi rendtartás 42. §-a szerint a fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül is bármikor elvonhatja, de ebből nem az következik, hogy "felperest csupán a gondnokság alá helyezési eljárásban felmerült dijak illetnék, hanem amennyiben ellenkező kikötés megállapítva nem lesz és ezt döntés tárgyává kell tenni; az következik, hogy a megbízás visszavonása esetében a megbízó fél az ügyvédnek az ügyben a megbízás visszavonásáig kifejtett tevékenységét díjazni köteles akként, hogy a kikötött tiszteletdíjból a teljesített munkával arányban álló részt megfizetni köteles. Ezek szerint az ügy megfelelő tényállás hiányában ezúttal eldöntésre alkalmas nem lévén, a felebbezési bíróság ítéletét feloldani s a további eljárást elrendelni kellett. Ennek folytán a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeknek csak mennyiségét állapította meg a kir. Ítélőtábla, viselésének kérdése az ujabban hozandó határozatban döntendő el. (S. E. 204. §. utótétele.) 1915. május hó 3. 140. Az a körülmény, hosry valaki az 1888: VII. t.-e. 8. és 12. §-aiban. Illetően az idézett törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri rendeletben foglalt rendőri intézkedések megsértésével marhajárlat nélkül vásárolt marhát, ha a vásárlásnál különben jóhiszeműen járt el, a vételi ügyletet hatálytalanná nem teszi. P. II. 918. sz. 1915. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A kir. ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, a felperest a Il-od r. alperes ellen irányuló keresetével elutasítja. Indokok: Az alperesek eljárási s anyagi jogszabályok megsértése miatt támadták meg a felebbezési bíróság ítéletét. Az I. r. alperes panaszai alaptalanok, ellenben a II. r. alpereséi alaposak. A felebbezési bíróság Ítéletében foglaltak szerint az I. r. alperes beismerte, hogy a szóbanforgó lovat 1913. október 14 én a felperesnek 370 K vételár ellenében eladta, de szerinte ki lett kötve, hogy a vételi ügylethez a nejének is hozzá kell járulnia. A felebbezési bíróság megállapította, hogy ez az ügylet az érintett napon a n.-i vásárban az alperesek sátrától 200—300 lépésnyire a vásárteret körülvevő korlát mellett jött létre a felperes és az I. r. alperes között. A felebbezési bíróság nem látta megállapíthatónak azt, hogy az I. r. alperes nejének a II. r. alperesnek a jogügylethez való hozzájárulása feltételként kiköttetett volna. Ez a tén3'állás tüzetes panasz előterjesztésével megtámadva nem lévén, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Az a körülmény, hogy a felperes az ügyletkötés alkalmával csak 300 K-t fizetett ki s az alperesek szerint neki nem is volt annyi készpénze, hogy akkor az egész vételárat kifizethesse, nem adhat jogos alapot az I. r. alperesnek arra, hogy a már feltétlenül létrejöttnek megállapított jogügylet hatályát utóbb, amikor a szerződő felek a sátorban megjelentek, a neje beleegyezésétől tegye függővé, miként ezt az alperesek felülvizsgálati kérelmükben vitatták. A megállapított és fent kiemelt tényekkel szemben a felülvizsgálati kérelemben felhozott az az érvelés, hogy a felperes tudta, mikép a ló nem eladó s az nem volt a baromvásártéren kiállítva, figyelembe nem jöhet, valamint az sem, hogy az l. r. alperesnél nem volt marhajárlat, mert egymagában az a körülmény, hogy valaki az 1888: VII. t.-c. 8. és 12. §-aiban, illetően az idézett törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri rendeletben foglalt rendőri intézkedések megsértésével marhajárlat nélkül vásárolt marhát, ha a vásárlásnál különben jóhiszeműen járt el, a vételi ügyletet hatálytalanná nem teszi. De különben is a felebbezési bíróság azt is megállapította, hogy az I. r. alperes a lovat a vásárba a saját nevére kiállított marhalevéllel vitte, melynek adataiból valóban az tűnik ki, hogy már a vásárt megelőző időből az az I. r. alperest tünteti fel a vételtárgyát képező ló tulajdonosaként és a II. r. alperesre az átirás csak azután két nap múlva történt. Meg van állapítva ugyan irányadó tényként az is, hogy amikor a szerződő felek a kötés után nyomban az alperesi sátorban megjelentek, az I. r. alperes neje, a II. r. alperes sirni kezdett és kijelentette, hogy a vásárba nem egyezik bele, de ez a körülmény a fent kiemeltek szerint a felperes és az í. r. alperes között létrejött vételi ügyletre nézve befolyással nem birhat, bár további tényt képez az is, hogy a felperes a nő sírását és kijelentését hallva, azt mondotta, hogy a lovat erőszakkal el nem viszi s a pénzt visszaveszi, de miután az I. r. alperes a már kapott 300 K t tényleg vissza nem adta akkor és a felebbezési bíróság megállapítása szerint nincsen bizonyítva, hogy a pénz visszaadása azért maradt volna el, mert a felperes kérte annak visszatartását, abban a reményben, hogy a II. r. alperes a vásárba utóbb esetleg beleegyezik : mindezekből nyilvánvaló, hogy a felperes a vételügylettől el nem állott, sőt abból a megállapított tényből, hogy a vételi ügylet létrejötte utáni napon az egész vételár már az I. r. alperes kezében volt, az következik, hogy a szerződő felek a vételi ügyletet fentartani kívánták, mert arra nézve az iratok szerint nincsen adat, hogy a felperes a vételár hátrálékot más napon az alperesi lakásba bedobta volna s igy e tekintetben sikertelenül hivatkoznak az alperesek arra, hogy ez a tény a felperes kereseti előadásából is már kitűnnék. Ilyenről a keresetben nincsen szó. Az eskü alatti kihallgatás mellőzése miatti panasz azért nem jöhet figyelembe, mert ezt az I. r. alperes felülvizsgálati előadása szerint csak azért kívánta volna, mert az első bíróság nem vette jkvbe a felperesnek azt a kijelentését, hogy a vételárat visszaveszi, de miután a fentiek szerint az tényként van megállapítva, a vitatott mellőzés panasz tárgya nem lehet. Minthogy az alperesek beismerték, hogy a szóban forgó lovat utóbb a kir. kincstár 1050 K ellenében vásárolta meg és pedig az I. r. alperestől: a felperesnek ezzel az alperessel szemben szerződésszegés okából megállapítható felelősségéből folyóan a fenti összegből a visszaadott vételárnak levonása után fenmaradó kára 680 K származott. Alaptalan tehát az anyagi jogszabálysértés miatt előterjesztett az a panasz is, hogy a felperes nem lévén kereskedő, elvont hasznot nem követelhet, mert hiszen az elvont haszon kivánhatása nem függ a kereskedői minőség megállapításától. De különben is az I. r. alperes terhére megállapított összeg tényleg nem nagyobb, mint amit már a felperesnek előbb eladott lóért kapott az ujabbi vevőtől. II. A másodrendű alperest a felperes csupán azért vonta perbe, mert ez volt az akadályozója annak, hogy ő a lovat átvehesse, amennyiben annak kiadását megtagadta. Ámde a felperes saját álláspontja szerint is az eladó I. r. alperes volt a ló tulajdonosa, mely körülmények, habár nem is a tulajdonszerzés döntő bizonyítéka gyanánt, de mégis a marhalevélnek a felek bemondásán alapuló adatként támogatja az, hogy a marhalevélben az érintett időben az I. r. alperes volt tulajdonosként felvéve s az erre vonatkozó marhalevél már az elsőbiróság előtti eljárásban be lévén szerezve, a felperesnek saját álláspontjából folyóan is csak az I. r. alperessel szemben kellett fellépnie a szerződés teljesítése iránt és miután a felebbezési eljárásban utóbb kiderült, hogy az eladó I. r. alperes a lovat tovább eladta, a változott viszonyokra tekintettel csak az első r. alperessel szemben kérhette sikerrel a kártérítési felelősség megállapítását, mert a felperest ért kár valójában a lovat másnak eladó, a szerződéstszegő I. r. alperes eljárásával van csak oki összefüggésben. Ezek szerint a II. r. alperes perköltség viselésére sem lévén kötelezhető : a felperest ezzel az alperessel szemben utóbb a perköltségre leszállított keresetével elutasitani s arányos per felebbezési s felülvizsgálati eljárási költség viselésére kellett kötelezni. (S. E. 109. 168. 204. §-ok.) 1915. április hó 19. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: DEÁK FEREUCZ-C. 13. SZÁM. TELEFONSZÁM: 323.