Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 26. szám - Az elidegenitési tilalom alapgondolata - Manu törvénykönyve

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 36. számához. Kolozsvár, 1915. janius 37. JOGESETEK a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 103. A S. E. 1. §. 5. e) pontjára alapított keresetben a dologi jogviszony nem érvényesíthető. 1914. G. 42/2. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok: Felperes a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérésében alaki és anyagi jogszabálysértést panaszol, panaszai azonban az alább kifejtettek szerint alappal nem bírnak. Felperes keresete szerint a pertárgya ingatlant elhalt fiának D. Zs.-nak adta visszavonásig szívességből használatra. A nem vitás tényállás szerint D. Zs után kiskorú gyermekek maradtak, akik édesanyjuk, az alperes gyámsága alatt a pertárgya ingatlant atyjuk jogán birtokban tartják. Felperes felülvizsgálati kérésében azt adja elő, hogy ő tulajdonképen a kiskorú örökösöket is perbe kívánta vonni s csak ügyvédje hibájából maradtak ki s nézete szerint a kiskorúak is perben állóknak tekintendők, mert azokat is alperes képviseli s igy külön meghatalmazásra szükség nem is volt. Ez előadás már magában igazolja a helytelen perindítást, de különben is helyes és az eljárási szabályoknak meg nem felelően indított kereset az abban meg nem nevezett és perbe nem vont egyénekkel szemben ítélet tárgyává nem tehető s az eljárási szabályokkal ellenkezik, hogy valaki hallgatagon perbevontnak tekintessék. Ép ily perjogi lehetetlenség, hogy bár felperes a keresetben és a per során mindig azt állította, hogy a pertárgyát egyedül a fiának engedte át használatra, azt a bíróság ugy vegye, hogy ezalatt a fiának a feleségét is értette, mert ama határozott állításból ez utóbbi semmiképen nem következik. Erészben tehát a bíróság eljárása nem önkényes, megállapítása jogszabályt nem sért, mert hisz a bíróságnak nem áll módjában egyébre nézve tényállást megállapítani, mint a mire nézve peres felek előadásokat tettek s csak oly adatokat használhat fel, a miket peres felek terjesztettek elő. A felebbezési bíróság által megállapított, sikeresen meg nem támadható s igy a S. E. 197. §. alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásra alapított ama döntés, hogy néhai D. Zs. birtokát jogilag, mint törvényes örökösei kiskorú gyermekei folytatják s ebből folyóan csak ellenük van helye keresetnek, ellen a perbe vont alperes, mint a kereseti szívességi viszonyon kívül álló harmadik személy a kereseti tényalapon nem perelhető, a perjogi és anyagi jogszabályoknak megfelel s ebből folyóan felperesnek, mint pervesztesnek a költségekben való marasztalása sem alapszik jogszabálysértésen, annál is inkább, mert a S. E. 1. §. 5. e) pontjára alapított keresetben dologi jogviszony nem érvényesíthető s ennek eldöntésébe a bíróság nem bocsátkozhatik s mert felperes keresetét kifejezetten visszavonásig használatul átbocsátott ingatlan visszabocsátása iránt tette folyamatba, a tulajdonjog kérdése e perben döntés tárgyává nem tehető, miért is felperes alaptalan felülvizsgálati kérését elutasítani kellett. 1914. május hó 26. 104. Adalék az 1SS1 : LX. t.-c. 133. §-ához. •3586/1914. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: az elsőbiróság végzését indokainál fogva s a felfolyamodásban felhozottakra tekintettel még azért is helybenhagyja, mert a végreh. törv. 132. §. 3-ik bekezdése szerint az érvényesített tulajdonjogra a végrehajtási lépések a megfelelő szabályok szerint eszközlendők. Ennek pedig a helyes értelme az, hogy a végrehajtási zálogjog bekebelezése végett végrehajtás az ingatlanra kért végrehajtás általános szabálya szerint kérendő s illetve rendelendő el. S a tulajdonjog ingókénti lefoglalásának csak az a hatálya, hogy végrehajtató, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság által feljogosítandó, hogy a lefoglalt jogot érvényesíthesse. 1915. január hó 25. 105. Az előre kifizetett bérösszeg visszafizetése iránti kereset magában foglalja a bérleti szerződéstől való elállás kijelentését is. 1914. G. 360. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok : Helyes a felebbezési bíróság jogi álláspontja, mely szerint az Optkv. 919. §-a a megállapított tényállás mellett a szerződéstől való elállást ki nem zárja. Az idézett §. ugyanis a szerződés nem kellő teljesítésének okából a szerződés megszüntetését rendszerint meg nem engedi ugyan, de a törvény által meghatározott esetekben, amelyek közé az Optkv. 1117. §-ában emiitett esetek is tartoznak, a szerződés felbontható. A megállapított tényállás szerint a bérleti idő 1913. szeptember hó 1-én kezdődött, alperes azonban a lakást csak november 6-án bocsátotta felperesek jogelődjeinek rendelkezésére, az tehát több, mint két hónapon át a bérlőktől el volt vonva, mely körülmény az Optkv. 1117. §-a értelmében a bérleti szerződés felbontására feljogosította, habár a bérlemény pontos átadása bontó feltételül kikötve nem is lett volna. Minthogy pedig az előre kifizetett bérösszeg visszafizetése iránti kereset magában foglalja a bérleti szerződéstől való elállás kijelentését is, a bérleti szerződés külön megtámadására szükség nincsen. Nem alapos tehát a felülvizsgálati kérelemnek az Optkv. 919. §-ában foglalt anyagi jogszabály megsértése miatti panasz s ezért alpereseket azzal elutasítani kellett. 1915. január hó 20. JOGESETEK a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: dr. Temesvári Gyula kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. 106. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 48. §-a alapján az ügyvéd a megbízója részére behajtott összegből az ugyanazon ügyben javára fele irányában megállapított ügyvédi munkadíját és kiadását levonni jogosult. P. 794/8. 1915. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság: A felülvizsgálati kérelemnek helvt nem ad. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében támadás hiányában irányadó tényállás szerint azokban a perekben, amelyekben a jelen per tárgyát képező képviseleti dijak bíróilag megállapittattak, alperest a részéről külön kiállított meghatalmazások alapján előbb a felperes, majd pedig midőn felperes az ügyvédség gyakorlatától visszalépve és magát az ügyvédek névjegyzékéből töröltetve, irodáját az addig nála ügyvédjelöltként alkalmazásban volt és ügyvédi oklevelet szerzett dr. Cz. A.-nak adta át, ez utóbbi képviselte és a képviseleti dijakat