Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 19. szám - Birói hatáskör az uj peres eljárásban - Nemzetközi jogsegély végrehajtási ügyekben. Folytatás

JOGESETEK TARA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 19. számához. Kolozsvár, 1915. májas 9. JOGESETEK a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : dr. Szitás Jenő kir. járásbirósági albiró. 78. A te. T. 1. §-a értelmében kereskedelmi ügryekben, na azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók s csak ezek hiányában alkalmazandó az általános magánjog. G. 200/5. 1914. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: Alperesek egyebek között, mint eljárási szabálysértést panaszolják, hogy a felebbezési bíróság G. B. tanút, habár ennek kihallgatása el volt rendelve, nem hallgatta ki arra, hogy S. H. a fakészletből még annak felperesek részéről történt átvétele előtt mintegy 200 korona értékű anyagot árusított. A felebbezési bíróság ezen tanú kihallgatásának mellőzését azzal indokolta, hogy nem tudták megjelölni azt, hogy S. mennyi faárut adott el és mert alperesek az erre alapított s az első bíróság előtt 100 koronára tett beszámítási kifogásukat „az előkészítő iratuk eredményében kifejezetten elejtették". A bíróság ezen indokolása azonban tarthatatlan, mert a bizonyítás arra, hogy S. H. az átadás előtt is már árusitott-e fát s ha igen mennyit, elrendelhető volt s a bíróság ezt 10. alszámu végzésében így el is rendelte. Az a körülmény tehát, hogy alperesek maguk az összeget meg nem jelölték, egyrészt ellentétben áll az indokolás másik részével, mely szerint alperesek az első bíróság előtt ezen beszámítási kifogásukat 100 koronára tették, másrészt pedig nem szolgálhat okul arra, hogy a már elrendelt bizonyítás foganatosíttassák, miután ennek az említett okból akadálya nincsen. Az a másik körülmény pedig, hogy alperesek ezen beszámítási kifogásukat az előkészítő iratukban fel nem hozták s ezzel elejtették, a bizonyítás felvételeinek akadálya szintén nem lehetett, mert a S. E. 32. és 130. §§-ai értelmében alperesek ezt a tárgyalás folyamán annak berekesztéséig bármikor felhozhatták, sőt az ítéleti indokolás azon megállapításából kivehetőleg, hogy felek a szóbeli tárgyaláson ismertették az első bíróság előtt lefolyt tárgyalás és bizon3'itás eredményét, fel is hozták. A S. E. 64. §-ában foglalt indokolási kötelességét sértette meg tehát a felebbezési bíróság, midőn a fél által ajánlott, sőt általa már el is rendelt bizonyítás feltételét ilyen tarthatatlan indokokból mellőzte. A felülvizsgálati kérelemben felhozott egyéb alaki jogszabálysértések miatt felhozott panaszok azonban nem alaposak. Ép a fentebb idézett 32. és 130. §§-ra való tekintettel felperesnek jogában állott azon kifogását, hogy az elszámolásnál az alpereseknek átadott faraktár értékéül elfogadott 34.692 korona 27 fillér érték téves, a tárgyalás befejezéséig bármikor felhozni s nem áll az sem, hogy a másodszori szakértői meghallgatás vált volna szükségessé, ha felperes ezen kifogását az első tárgyaláson megtette volna, mert az ujabb szakértői meghallgatást nem ez a körülmény, hanem az első alkalommal meghallgatott szakértők véleményei között mutatkozott nagy eltérés megvilágositása tette szükségessé. Miután pedig ennek az eltérésnek egyik oka az volt, hogy az egyik szakértő az alpereseket terhelő végösszeget 35.415 korona 88 fillérben állapította meg, a kiküldött bíró nem lépte tul a 10. alszámu bizonyitásfelvételt rendelő végzés kereteit, amidőn ezen tétel helyességére is a szakértőkhöz kérdést intézett. A bizományi viszony megszüntetésétől a leszámolásig eltelt 16 napra felszámított 96 korona kártérítési összeg beszámításának mellőzését illetőleg felhozott az a panasz pedig, hogy a felebbezési bíróság az erre vonatkozólag csatolt levél tartalmát ügyelembe nem vette, azért nem alapos, mert a felebbezési bíróságnak helyes jogi álláspontja szerint alpereseknek ezen a címen kártérítés azért nem jár, mert a megbízó a megbízást visszavonni jogosítva van s hogy felpereseket ezen jognak gyakorlásában valamely szerződéses megállapodás korlátozta volna, felhozva nem lett s így erre vonatkozólag a tényállásmegállapitás szükséges nem volt. A províziót illetőleg alperesek, mint anyagi jogszabálysértést panaszolják, hogy a bíróság a még be nem folyt követelések után azt meg nem állapította. E panasz elbirálhatása szempontjából tényállás megállapítva lett volna szükséges arra nézve, hogy erre vonatkozólag létezik-e kereskedelmi szokás s ha igen minő, mint ahogy a bíróság erre 5. alszámu végzésében a bizonyítást el is rendelte. A K. T. 1. §-a értelmében ugyanis kereskedelmi ügyekben, ha azok iránt a jelen törvényben intézkedés nem foglaltatik, a kereskedelmi szokások irányadók s csak ezek hiányában alkalmazandó az általános magánjog. A felebbezési bíróság azonban erre vonatkozólag tényállást meg nem állapított s a szakértők is nem a szokás létezése felől nyilatkoztak, hanem jogi véleményt nyilvánítottak. Minthogy a fentebb kifejtettek fennforgó eljárási szabálysértés, valamint a tényállásnak a felhozott kereskedelmi szokás létezésére vonatkozó hiányossága miatt az ügy az eldöntésre nem alkalmas, a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldani, további eljárást és uj határozat hozatalát elrendelni kellett. 1914. december hó 10. 79. .4 telekkönyvi előjegyzés törvényes időn belől valé igazolásának elmulasztása csupán azzal a következménnyel jár, hogy annak törlése kérhető, mindaddig azonban, mig a törlés kérve, illetve kieszközölve nem lett, az előjegyzés hatályában fennáll, hatályos azokkal szemben is, kik az ingatlanra jogokat ezután szereztek s igy nem alapos a felülvizsgálati kérelemben felhozott s lényegileg az anyagi jog helytelen alkalmazására alapított az a panasz, hogy felperes, mintán előjegyzett zálogjogának 15 nap alatt történt igazolását ki nem mntatta, még K. I. adóssal szemben sem szerzett semmiféle jogot, alperessel szemben pedig, a ki az ingatlanokat Ki. 1.-tól megvette, az előjegyzés annak törlése nélkül is érvénytelenné vált. 1914. G. 88/4. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Indokok: A telekkönyvi előjegyzés törvényes időn belől való igazolásának elmulasztása csupán azzal a következménnyel jár, hogy annak törlése kérhető. Mindaddig azonban, mig a törlés kérve, illetve kieszközölve nem lett, az előjegyzés hatályában fennáll, hatályos azokkal szemben is, kik az ingatlanra jogokat ezután szereztek s igy nem alapos a felülvizsgálati kérelemben felhozott s lényegileg az anyagi jog helytelen alkalmazására alapított az a panasz, hogy felperes, miután előjegyzett zálogjogának 15 nap alatt történt igazolását ki nem mutatta, még K. I. adóssal szemben sem szerzett semmiféle jogot, alperessel szemben pedig, aki az ingatlanokat K. I.-tól megvette, az előjegyzés annak törlése nélkül is érvénytelenné vált. Felperes előjegyzett zálogjoga tehát, miután törölve nem lett, fennáll, hatályos alperessel szemben is s miután a követelés fennállása sem vitás, további igazolásra nem szorul s alperes s ezen telekkönyvileg bejegyzett joggal szemben jóhiszeműségére sem hivatkozhatik, mert a telekkönyv betekintése utján a zálogjog fennállásáról tudomással kellett bírnia s a zálogjogok egyetemlegességénél fogva nem igényelheti azt sem, hogy felperes előbb személyes adósnál kísérelje meg a követelés behajtását, mert az egyetemlegességből következik, hogy felperes az egyetemlegesen terhelt jelzálogok bármelyikéből tetszése szerint szerezhet magának kielégítést.