Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 19. szám - A birtokvédelem az uj polgári perrendtartásban

19. szám. Erdélyré»*i Jogi KSzlony 99. oldal. Ad B) Miután a per tartama alatt folyton hullámzó járulékok kiküszöbölésével a kérdés fő nehézsége szerintem megoldást nyer, további kérdés az, hogy miként vegyük számításba a keresetbe vett és összeg vagy napok szerint meghatározott járulékokat ? Erre a törvény azt a directivát nyújtja, hogy amennyiben azok magukban 50 kort meghaladnak, figyelembe veendők; az indokolás pedig azt mondja : ,Nera indokolt, hogy jelentékeny összegű követelés elvonassék a felebbvitel alól csak azért, mert más követeléssel együtt, annak járulékaként érvényesíttetik, holott ha ugyanazt a követelést önállóan érvényesitik, van felebbvitelnek helye." Az indokolásban kitejtett intentiónak véleményem szerint egyedül az a megoldás felel meg, ha azon járulékok mindenikét összeszámítjuk s amennyiben azok együtt 50 K-t meghaladnak, figyelembe is vessszük. Az összeszámításra alapot a Pp. 7. §-a ad, mely a 470. §-ban szintén fel van hiva. A másik kérdés az, hogy ezen járulékok összege a tökeköveteléshez is hozzászámitandó-e vagy nem ? Véleményem szerint nem, mert eltekintve attól, hogy a járuléknak a főköveteléshez való számítása teljesen újszerű dolog lenne, ilyen számítás ismét a meg nem engedett perorvoslatok igénybe vételére vezetne s a felső bíróságok célba vett tehermentesítését, tehát a törvény egyik fő intentióját hiúsítaná meg. Maradna tehát a pertárgyánál a főkövetelés külön és az általam emiitett járulékok összege külön. Most már a íelebbvitelt a szerint engedném meg, hogy melyiknek az öszege nagyobb? és pedig az indokolásban kifejtett azon helyes elvből folyólag, hogy a felebbvitel alól nem zárható el a főkövetelés mellett járulékként követelt jelentékenyebb összegű közetelés egyedül abból az okból, mert az nem külön perrel, hanem a főköveteléssel együtt érvényesíttetik. Ad C) Kereset leszállítás esetén a 476. §. szerint a leszállítás után fennmaradó érték az irányadó és pedig véleményem szerint a fenti számítás szerint. Amennyiben a pert csupán csak a perköltségekre szállították le, tekintet nélkül arra, hogy annak összege perorvoslattal meg van-e támadva, ha csak nyilvánvaló tévedés nincs a költségmegállapitásban: mindig az illető bírói Ítélet hozataláig felmerült azt a költséget kellene pertárgyául tekinteni, melyre a döntést kérik — és pedig mindkét fél jogorvoslata esetén a nagyobbik perköltség összegét véve figyelembe, — de azzal a korlátozással, hogy ily módon sem juthat senki olyan jogorvoslathoz, mely akkor nem illette volna meg, ha a kereset eredeti összegében fennmarad. így is előfordulhat az a furcsa helyzet, hogy az, aki főkövetelését a perköltség összegénél frissebbre szállította le, kevesebb jogorvoslathoz jut, mintha csak a perköltségre szállította volna le keresetét. De ez csak kivételként történhetik meg és ez nem baj azért, mert felperes annak következményeivel már a kereset leszállításakor eleve számolt és mert a perköltség viselésének és mennyiségének kérdését ugy sem lehetvén az egész per anyagának felülbirálata nélkül eldönteni, a felebbviteli biróság munkájának igénybe vétele indokolva is van. Ez az álláspont meggyőződésem szerint nem jár senkinek a sérelmével s legjobban megfelel a törvény intentiójának is. X A bíPtoNuédelem az uj polgári perrendtartásban. Irta : Dr. Péter Árpád ügyvédjelölt. Az uj polgári perrendtartásnak a birtokvédelemre vonatkozó nevezetes reformja, amint ez már ismeretes, a tulajdoni jog kérdésének bevitele s illetve összekapcsolhatása a birtokháboritási perrel. A törvényhozásnak ezzel más célja nem lehetett, mint egyfelől a háboritási perek a normális keretek közzé szorítása, másfelől pedig az, hogy a mikor háboritási per indíttatik, ennek folyományaképpen, amint ez igen gyakran megtörtént, ne legyen egy perből két külön uj eljárást igénylő per, hanem egyfolytában döntessék el ugy az interimistikus, mint a végleges — a jogi oldala is a dolognak. Kétségkívül üdvös, radikális reform ez és pedig különösen a perlekedő felek anyagi érdekei szempontjából, de a bíróságnak is munkaapasztást jelent. A birtokvédelem kérdését az uj polgári perrend 575—581. §-aiban szabályozza, tehát nagyon röviden bánik el az uj törvény ezzel a kérdéssel. A törvényeknek fogyatékossága rendszerint a gyakorlatban válik felismerhetővé. A fogyatékosságok között szerepelnek külö1 nősen a nem világos stilus, továbbá egyes kérdéseknek nyitva! hagyása, amiknek aztán folyománya a legális és doctrinalis | magyarázat, a kötetekre menü eommentár és egy sereg döntvény. Az uj polgári perrendnek is már mutatkoznak egyes fogyaI tékosságai. amik közül kiemelem a hivatkozott törvény 579. §-ának 2-ik bekezdését, amely igv hangzik: 9Az alperes a részitélet teljesítéséből vagy végrehajtásából származott kárának megtérítését a folyamatban levő perben még a felebbezési bíróság előtt is kérheti." Hogy a kérdést világossá tegyem, példával illustrálom a I dolgot: Nagy István felperes sommás visszahelyezési pert indit I Kis Péter alperes ellen birtokháboritás és elvonás miatt. Kis Péter beismeri, hogy ő tényleg önhatalmat gyakorolt I felperessel szemben, ámde vitatja, hogy a dolog tulajdonjoga őt illeti s így felperest keresetével elutasitni kéri. A biróság a háboritás kérdését tisztázván, megállapítja az | egy évi békés birtoklását felperesnek s az alperesi önhatalmat I s a Pp. 579. §. 1-sö bekezdése értelmében részitéletet hoz, ' kötelezvén Kis Péter alperest, hogy a háborított területet bocsássa ( Nagy István felperes birtokába, fizesse meg az elvont hasznot, i valamint az eddig felmerült perköltséget. Alperes az 581. §. értelmében az Ítéletnek ezen részétT jogerőre tekintet nélkül teljesitni köteles, amit alperes teljesít is. A per most már a jogkérdésben tovább foly, amelynek eredményeképpen Kis Péter alperes tulajdonjoga nyer megállapítást s kötelezi a biróság Nagy István felperest, hogy a pertárgya területet bocsássa békés birtokába vissza alperesnek s fizesse meg a perrel felmerült költségeket, nevezetesen pedig — és ez a dolog hübnere — az 579. §. 2-ik bek. értelmében fizesse vissza a részitélet teljesítéséből folyólag felperesnek az alperes által már kifizetett perköltséget is. Ez utóbbi rendelkezés indoka a Pp. 579. §. fent idézett 2-ik bekezdése, mely a nyertes félnek még a felebbviteli tárgyalás rendén is érvényesíthető jogot ad arra nézve, hogy a részitélet teljesítéséből származó kúrát a végeredményében vesztes fél térítse meg, amely j kár legfőképpen a már kifizetett perköltségben culminál. Ilyeténképpen az uj perrend szerint a birtokvédelem teljesen illuzoriussá válna és nem mást jelentene mint azt, hogy in abstrocto van birtokvédelem, in concreto azonban nincs, mert ha az önhatalmat gyakorló fél semmi retorsiot, semmi joghátrányt sem érez erőszakos cselekményének folyományaképpen, akkor ez egyenlő azzal, mintha a törvényhozó azt mondaná egyik szavával magánjogi szabályaiban, hogy: „birtokvédelmet adok", de folytatná tovább a másik szavával perrendi szabályaiban: „nem engedem azt érvényesülni." A birtokvédelem szükségességét ez ideig minden ismert kiváló tudós fennen hangoztatta. Savigni, Ihering, Puchta, Dernburg, Krainz stb. valamennyien, bár különböző indokból, a birtokvédelem mellett foglaltak állást, mely vélemények lényegében oda concludálnak, hogy az államok jogrendje eképpen biztosítandó. Dr. Tóth Károly, a kolozsvári tudomány-egyetem tudós professzora „Polgári Törvénykezés" cimü könyve I-ső kötetében tüzetesen foglalkozik a birtokvédelem kérdésével s annak indokait gyönyörűen fejtegeti. A birtokvédelmi per csonka tényálladéku (lex minus plena) per, szemben a teljes tényálladéku (lex plena) tulajdoni perrel A birtokvédelmet, úgymond Tóth professzor, szükségessé teszi az embereknek azon gyarlósága, amely szerint az is hajlandó igénybe venni az önhatalmat, aki nem jogosult. Birtokvédelemre szükség van azért is, hogy az egyén az állam jogrendjének biztositékaképpen tanulja meg azt, íiogy a mások jog- és érdekkörébe beavatkozni csak államhatalmi szóval lehet s hogy mindenki csak az államhatalom orgánumai utján jusson ahhoz, amit az övének tart. De van a birtokvédelemben az emiitett retorzivszerü elméleten kivül nyomósabb, racionálisabb indok is. Ugy áll a dolog nevezetesen a birtokháboritási pereknél, hogy az ezen pereket jellemző csonka tényálladék mögött rendszerint ott van a fokozottabb, teljesebb tényálladék is — a tulajdonjog. Éppen ezért akkor, amidőn a birtokost védjük, valójában az esetek legnagyobb részében a tulajdonost védjük a háboritóval szemben. Ezért mondja Tóth professzor, hogy a birtokvédelem végső oka: „a tulajdon fokozottabb védelme." Ugyan a birtokvédelem sem hibanélküli, mert hiszen a birás mögött egyes esetekben nincs jog, hogy ellenkezőleg éppen az a jogosult, aki háborítja a birtokban vagy kiveti a. birtokból a másikat. „Ámde ez az emberi institutiok természetszerű tökéletlenségével kap csolatos — mondja Tóth professzor — ez az az áldozat, amelylyel szemben a sokkal nagyobb hasznot kapjuk." Ennek correctiojaképpen vigaszul szolgálhat az, hogy ez csak az esetek igen