Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 15. szám - A m. kir. miniszteriumnak 1040-1915. M. E. számú rendelete, magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában [2. r.]

< 76. oldal. Erdély részi Jogi Közlöny. 15. szám. m. m. m —1915. M. E. számú magánjogi kötelezettségek teljesítésére ujabb halasztás engedése (moratórium) tárgyában. Hatodik moratóriumi rendelet.*) (Folytatás.) 16. Az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött, de a moratórium fennállásának ideje alatt teljesitendö szerződés alapján az elállás jogának gyakorlásából, avagy a szerződés nem teljesítéséből vagy nem kellő teljesítéséből eredő pénztartozások; ha pedig a szerződés 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt volt teljesitendö, az emiitett tartozásoknak huszonöt százalékát kell fizetni az 1915. év június havának azon a napján, amely számánál fogva megfelel a tartozás lejárata napjának és ha a tartozás csak az 1915. év június vagy július havában jár le, a lejárat napján; 17. tiltott cselekményekből és vétlen károkozásból eredő tartozások; továbbá birói határozat alapján teljesített fizetések visszatérítésére irányuló tartozások,* ha a határozatot, amelynek alapján a fizetést teljesítették, jogerős bírói határozat megváltoztatta, hatályon kivül helyezte vagy korlátozta: 18. családjogi és öröklési jogi címen alapuló s az I. 6. pont alá nem eső pénztartozások, valamint a társasági viszonyból, vagy a vagyonközösség megszüntetéséből eredő pénztartozások huszonöt százalék erejéig : ez a huszonöt százalék a ; 1915. év június havának azon a napján fizetendő, amely számánál fogva megfelel a tartozás lejárata napjának és ha a tartozás csak az 1915. év június vagy jidius havában jár le, a lejárat napján. II A halasztás alá eső váltón, kereskedelmi utalványon, közraktári jegyen és csekken alapidő tartozások törlesztésére a következő 1.—10. pontok szabályai irányadók: 1. E tartozások után. a halasztás ideje alatt — a negyedik és az ötödik moratóriumi rendeletben megszabott részletfizetéseken felül — a következő részleteket kell fizetni: a) az 1914. évi október hó 1. napja előtt lejárt, vagy a látra szóló papírok után további tiz százalékot az 1915. év május havábán ; b) az 1914. év október és november havában lejárt papírok után további tiz százalékot az 1915. év június havában: c) az 1914. év december és az 1915. év január havában lejárt papírok utóm további tiz százalékot az 1915. év jidius havában; d) az 1915. év. február és március havában lejárt papírok után tiz százalékot az 1915. év május havában : e) az 1915. év április és május havában lejáró papírok után tiz százalékot az 1915. év július havában. 2. A tiz százalékos részleteket minden esetben a tartozás eredeti összege után kell számítani. A részleteket az illető hónapnak azon a napján kell megfizetni, amely számánál fogva a lejárat napjának megfelel és ha ez a nap az illető hónapban hiányzik, a hónap utolsó napján. 3. A II. 1. pontban emiitett részletekre vonatkozó kereset vagy visszkereset fenntartása végett a törvény értelmében szükséges bemutatás mindaddig megtörténhetik, amíg a bemutatásra rendelt határidő a tartozás fennmaradó hátraléka tekintetében is le nem telt. Ha ezen az időn belül a bemutatás valamely esedékes részlet fizetése céljából megtörtént, a papirt később esedékessé váló részlet okából a kereset vagy visszkereset fenntartása végett újból bemutatni nem kell. Az 1875: XXXVII. t.-c. 448. §-ának második bekezdésében megszabott harminc napi határidőt a tartozás utolsó részletének esedékességétől kell számítani. 4. A fizetendő részlet tekintetében a kereset vagy a visszkereset fenntaríása végett törvényben előirt óvás felvételére — a látra és a lát után bizonyos időre fizetendő papírok kivételével — nincs szükség; a netalán mégis felvett óvás hatályos ugyan, de annak költségeit csak abban az esetben kell megtéríteni, ha a papírból kötelezettek valamelyike külföldön lakik : ha a kötelezett a bemutatás megtörténtét tagadja, a bizonyitás terhe őt illeti. 5. A visszkeresetre jogosult hitelező a fizetendő részlet után számított váltódijat abban az esetben is követelheti, ha a fizetés végett bemutatott papirt nem óvatoltatta. 6. Az előzők értesítésére nézve az 1876: XXVII. t.-c. 45.-47. §-ait abban az esetben is megfelelően kell alkalmazni, •» Azok a szövegrészek, araelvek tekintetében ez a rendelet a 224—1915. M. E. számú ötödik moratóriumi rendelettől eltér, dűlt betűkkel vannak jelezve. ha a birtokos a papirt fizetés hiánya miatt nem óvatoltatta; az utóbbi esetben az értesítést a bemutatás után tizenöt nap alatt kell teljesíteni. 7. A 2. §. utolsó bekezdésének rendelkezései megfelelően ide is kiterjednek azzal a módosítással, hogy a lejárat napja helyébe az a nap lép, amelyen a tariozás részlete a korábbi vagy a jelen moratóriumi rendelet szerint fizetendő. 8. A váltóbirtokos köteles a részletfizetés tényét és hogy az mikor és kinek részéről történt, a váltóra feljegyezni. A váltókötelezett követelheti, hogy neki a részfizetésről a váltó másolatán nyugtatvány adassék. A fizetési visszkeresetnek alávetett váltókötelezett ezenfelül az egész váltóösszeg tekintetében hatályosan felvett óvás hiteles másolatának vagy az 1914. évi július hó 31. napja után a részfizetés nemteljesitéséről felvett eredeti óvásnak kiadását is követelheti. Ha óvás nem vétetett fel, a váltóbirtokos a váltómásolatot, melyen a részfizetést nyugtatja, a váltókö!élezett kívánságára és költségére hitelesíttetni köteles; az Osztrák-Magyar Banknak a vá tómásolatra vezetett tanúsítása a váltómásolat hitelesítését pótolja. Mindezek a szabályok a kereskedelmi utalványra, a közraktári jegyekre és a csekkre is megfelelően állanak. 9. A II. 1.—8. pontok rendelkezései nem terjednek ki azokra a kötelezettekre, akiknek állandó üzleti telepe, üzeme vagy gazdasága, ilyennek hiányában pedig lakóhelye (székhelye) kizárólag Bereg, Maramaros, Sáros, Szatmár, Szeréi, Ugocsa, Ung vagy Zemplén vármegye vagy Szatmár-Németi törvényhatósági joggal felruházott város va;:<y Zemun város területén van. 10. Azzal szemben, aki az 1914. évi augusztus hó 1. napja kiállított váltón a moratórium alól részben vagy egészen kivett tartozás okából vállalt váltói kötelezettséget, a váltóbirtokos, akinek javára az említett köztörvényi tartozás fennáll, a váltón alapuló követelést ugyanabban a mértékben érvényesítheti, amely mértékben az emiitett köztörvényi tartozás a moratórium alól ki van véve. A II. 3.—8. pontokban foglalt rendelkezések a moratórium alól részben kivett váltók tekintetében itt is állanak. A jelen pont szabályai a kereskedelmi utalványra, a közraktári jegyre és a csekkre megfelelően szintén kiterjednek. 5. §. A 4. §. I. 1 —3. pontjaiban nem emiitett kamatok, amennyiben 1914. evi július hó 31. napja után jártak vagy járnak le, vagy határozott lejárat hiányában 1914. évi augusztus hó 1. napjánál nem régibb időre esnek, szintén ki vannak véve az 1. §-ban engedett halasztás aiól. Határozott napon lejáró kamatokat a lejáratkor kell megfizetni. Határozott lejárat hiányában a kamatok — eltérő megállapogás sérelme nélkül — két hónaponkint utólag fizetendők. Ha a kamat 1914. évi augusztus hó 1. napjánál régibb idő óta folyik, a két hónapot 1914. évi augusztus hó 1. napjától kell számítani. Ha az adós kamatfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a hitelező az összes hátralékos kamatok megfizetését is követelheti. A moratórium alól kivett tökerészlettel együtt az egész tartóz ás után a tőkerészlet fizetésének napjáig lejárt kamat meg fizetését is lehet követelni, tekintet nélkül az előbbi két bekezdés szabályaira. Ez a rendelkezés az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtti időre eső kamatra is kiterjed. Az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kiállított váltónak, kereskedelmi utalványnak, közraktári jegynek (zálogjegynek) és csekknek lejáratától folyó kamatok iránti követelés fenntartása és érvényesítése tekintetében a 4. §. II. 3.—8. pontjaiban foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni. 6. §. Betéti üzlettel foglalkozó intézeteknél és más iiy cégeknél 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett betétekről, ideértve az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt lejárt kamatokat is, a betevő — a kikötött felmondási idők épségben tartása mellett — az e rendelettel engedett halasztás ideje alatt csak az alább következő korlátok között rendelkezhetik. Ha a betéti könyvre vagy folyószámlára elhelyezett betét 1914. évi augusztus hó 1. napján kétezer koronát meg nem haladt, a betevő az 1914. évi augusztus hó 1. napja óta folyó egész időre kétszáz koronának, ha pedig kétezer koronát meghaladt, havonkint kétszáz koronának kifizetését követelheti; az utóbbi esetben azonban a halasztás egész ideje alatt az 1914. évi augusztus hó 1. napján fennállott betétből legfeljebb tiz százaléknak kifizetését lehet követelni. A folyószámla tulajdonosa betétének kifizetését összegre való tekintet nélkül követelheti, amennyiben hitelt érdemlően kimutatja, hogy a kifizetendő összegre :