Erdélyrészi jogi közlöny, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1915 / 1. szám - A meghagyás és a halál okából való ajándékozás a Pts. javaslatában

Erdély részi Jtagi Közlöny 1. szám. gyománytól abban eltérő terhelését az örökösnek vagy hagyo­mányosnak, hogy a meghagyásban foglalt szolgáltatásra senki­nek követelési joga nincs és a meghagyással terheltnek fel­róható nemteljesités esetében a részesített elveszti a neki szánt juthatást oly kép, mintha a meghagyásban foglalt kötelezettség nem teljesítése bontó feltételül tüzetett volna ki. Eltérő álláspont jut kifejezésre a Jav. 1210. §-ában a meg­hagyással kapcsolatos ajándékozás szabályozásánál, amely szerint ugy az ajándékozó, mint közérdekű meghagyás esetében az ajándékozó halála után az illetékes hatóság követelheti a meg­hagyás^.teljesítését. Ez a körülmény, minthogy ilyeténkép elvi ellenmondást látok a J.-ban és mert az intézmény mibenléte is elhomályosul s a gyakorlatban olykor csaknem megoldhatlan feladat elé látom állítva a birót, késztet arra, hogy észrevételeimet idevonatkozó­lag megtegyem. 2. A meghagyás mibenlétét, ha az ajándékozással kapcso­latban rendeltetik, a Jav. nem adja. Következőleg vagy oda utalja a törvényalkalmazót, ahol ez más helyen szabályozva van, vagy pedig ennek kifejtését a tudományra bízza. A jelen esetben azonban az 1701. §. nem fogja eligazít­hatni, mert ennek az a tétele, hogy a meghagyásból folyóan másnak követelési joga egyáltalán nincs, kiegyen]ithetlen ellen­tétben áll az 1210. §. abbeli rendelkezésével, hogy az ajándé­kozót, örököseit is, közérdekű meghagyás esetében pedig az ajándékozó halála után, ha az örökösök nem élnek a teljesí­tésre menő követeléssel, az illetékes hatóságot is megilleti a teljesítésnek követelhetése. A törvényalkalmazás tehát kénytelen lesz ajándékozással kapcsolatban a meghagyásnak fogalmát az 1701. §-tól függet­lenül é? attól mindenesetre eltérően megállapítani. Ami azt eredményezi, hogy a valójában egy és uuyanáz az intézmény a törvény rendszerében két egymástól elütő jelenségként fog elő­tűnni. Mert amig végrendelettel kapcsolatban oly, a részesítettet terhelő szolgáltatásként fog jelentkezni a meghagyás, amelynek teljesítését senki nem követelheti; addig az ajándékozással kap­csolatban pedig oly szolgáltatásként, amelynek teljesítését az ajándékozó, esetleg más is követelheti. Amikor pedig az elmélet, és gyakorlat erre az eredményre fog jutni, ugyanakkor azt is megfogja állapítani, amit a törvény­hozó nem látott meg. Azt t. i., hogy a törvény szóhangzatának ellenére voltaképpen csak a végrendelettel kapcsolatban ismer meghagyást, az ajándékozással kapcsolatban pedig nem. Mert a mit ennek mond az ajándékozásnál, az semmi egyéb, mint vagy visszteher, az ajándék ellenértéke, ha az ajándékozó követelheti a teljesítést és ez az ő javára esik. vagy hasmadik javára szóló részeltctés, ha másnak, mint az ajándékozónak szolgál javára, legyen az bár közérdekű, akár uj jogi személy (atapitvány). Ami a meghagyást ugyanis, a benne jelentkező szolgálta­tást az ellenértékből és a harmadik javára való juttatástól, har­madik javára szóló szerződéstől egyedül megkülönbözteti, az felfogásom szerint éppen az, hogy a meghagyassál terhelés sem az ajándékozónak, sem másnak a benne foglalt szolgáltatás tel­jesítésére menő követelési jogot nem ad, a teljesítés a terhelt tetszésétől, illetőleg a lehetőségtől függ, meglévén a nemteljesi­tésnek kellő következményei. Példázzuk meg. A. odaajándékozza a házát B.-nek, ráíratja a tulajdonjogot, át is adja, de rárójja, hogy irja meg az aján­dékozó csaladjának történetét, épitson egy mauzóleumot, farag­jon egy szobrot X. város főterére, juttasson a városi szegények­nek 5000 koronát, tegyen misealapitványokat stb. Akárhogyan is nézem ezeket az eseteket, mihelyt azt látom, hogy az ajándékozó perelhet arra, hogy a megajándékozott épitse fel a mauzóleumot, faragja ki a szobrot, tegye le a kirótt összegeket: mindezekben nem láthatók egyebet, mint az aján­dék ellenértékét, amivel tartozik a megajándékozott s a mi rajta felhajtható, ha egyszer perelhető. És hiába mondja az indokolás, hogy a meghagyás telje­sítése nem ellenértéke az „ajándékozót terhelő szolgáltatásnak," mivel nem teheti függővé a szerződésből folyó kötelezettségének teljesítését a meghagyás egyidejű teljesítéséből. Mert bár igaz, hogy nem az ajándékozót terhelő szolgáltatásnak ellenértéke a meghagyás teljesítése, de ellenérteke az ajándékozó által már teljesített szolgáltatásnak, amint hitelvétel esetében is a vételár ellenértéke a rég elfogyasztott árunak. Non est vis focienda in nominibus. Ne vitatkozzunk a szavak fölött. És ki fogja másnak mondani, mint harmadik javára szóló szerzésnek azt, ha a megajándékozott arra vállal kötelezett­séget, ho^ miseaiapitványokat tesz, vagy a város szegényeinek fog juttatni^v^opyos összeget, ha egyszer uj jogi személyek képviseletére jogosult személyek vagy a városi hatóság per utján is követelhetni fogja a szolgáltatást? Vagy akarunk tehát meghagyással kapcsolatos a jándékozást elismerni, de akkor határoljuk el a meghagyást, mint a meg­ajándékozott tetszésétől vagy a lehetőségtől függő szolgáltatási, • amelynek teljesítését senki sem követelheti azoktól az intézmé­| nyéktől, amelyekbe különben az teljesen egybeolvad, vagy pedig ! töröljük az 1210—1212. §-okat, mint merőben feleslegeseket. 3. A német törvény, amelynek (525—526. §§.) hü másai I a Jav. 1210—1211. §§., még nem ment át az élet tüzpróbáján. Merőben céltalannak tartom az ajándékozót (örököseit), ! esetleg az illetékes hatóságot megróni azzal a kötelezettséggel, ; hogy előbb perelje a meghagyással terheltet teljesítésre s csak ha teljesítés egyáltalán nem következik be, adni meg az aján­; dékozónak azt a kétes értékű jogot, hogy az ajándékot vissza­| követelhesse. A hatóság pedig ilyenkor marad a sokszor végre | nem hajtható ítélettel. Mennyivel egyszerűbb és célravezetőbb a meghagyás nem í teljesítését a bontó feltétel teljesültének hatásával felruházni. ! Ebben több a biztosíték arra, hogy a megterhelt ajándékozott ! - minthogy az ajándék el vagy el nem fogadása közölt választ­I halott s bizonyára az előnyök miatt fogadta el az ajándékot — I teljesíteni fogja a meghagyásban foglaltakat, hogy cl ne essék ! attól, amiben magára előnyt látott. És milyen nehézség elé állitja a Jav. adott esetben a birót ! annak megítélésénél, hogy a meghagyás teljesítése volt-e a főcél, melyért az ajándék adadott, vagy az ajándékozás volt a fő s a meghagyás csak mellékes valami? (1212. §.) És utóbbi esetben, ha a meghagyást a megajándékozott nem teljesiti, mi fog visszajárni az ajándékból, főleg ha a meg­hagyás valamely legszemélyesebb teljesítésre szól? Valaki egy festőnek, aki öt bajból kimentette, egy házat ájándékoz, de meghagyja, hogy a kis leánya arcicép'ét fesse meg. A művész | ezt nem teszi. Az ajándékozó az 1212. §. alapján fellép. Mit | fog a bíró visszaítélni az ajándékból? Ez a szabályozás, ugy vélem, megoldhatlan nehézségeket , rejt magában, ha egyszer a gyakorlati életben az eset döntés alá I kerül. S van-e ratio abban, hogy ha a meghagyás harmadik javára szól vagy közérdekű és a megajándékozott nem teljesítette a meghagyást, habár erre az ajándékozó már perelte is: az aján­dékozó csak ugy élhet a visszakövetelés jogával, ha ebez a har­| mariik, illetőleg a hatóság is hozzájárul ? Az ajándékozó életé­| ben a hatóságot nem illeti jog a meghagyás teljesítésének köve­j telesére. (1210. §.) S ha az ajándékozó vagy örökösei a ; teljesítésre már pereltek, vájjon a hatóságot újból meg fegja-e illetni az ajándékozó halála után, illetőleg az örökösök állal a teljesítésre lefolytatott per befejezése után a követelés jo<za? Ha nem illeti, aminthogy ezt másként képzelni sem lehet, akkor | mi értelme van az ajándék visszakövetelhetésére az ö hozzá­| járulásának kinyeréséhez? íme az útvesztő, amelybe belejutunk; I ha a meghagyást el nem határoljuk a harmadik javára szóló ! szerződésből. 4. Legyen ennyi is elég annak feltüntetésére, hogy a Jav. ' 1210—1212. §§-ban foglalt szabályozás nem helyes és nem' ' kielégítő. Az elmondottakra tekintettel azt javaslom, hogy az 1701. §. i mibenléti fogalma helyeztessék át az 1210. §-ba, minthogy itt I van szó előbb a meghagyárol, ezzel a szövegezés-el: „1210. §. Az ajándékozó az ajándékozási szerződéssel a | megajándékozottat meghagyással valaminek adására, tevésére j vagy nem tevésére kötelezheti, anélkül, hogy a kötelezettől a meghagyásban foglalt szolgáltatás teljesítése követelhető volna " 1211. §. marad. „1212. §. A meghagyással terhelt részesítést olybá kell venni, mintha az ajándékozó á részesítést a meghagyással ellen­kező magatartáshoz mint bontó feltételhez kötötte volna. (1212a §. : 2. bekezdése.) 1212a §. Az ajándékozó, közérdekű meghagyás esetében az illetékes hatóság is, amennyiben az ajándékozó a maga részéről már teljesített, kérhetik, hogy a bíróság a valaminek adására vagy tevésére irányuló meghagyás teljesítésére határ­időt tűzzön, ha a szerződésben az ki nem tüzttett volna. Az ajándékozó ebbeli joga örököseire is átszáll. Ha a meghagyással terhelt a kitűzött határidő alatt a meg­hagyásnak nem tesz eleget, a bontó feltételt tcli.esültn '­• tekinteni, kivéve ha a teljesítés a megly ján kívül lehetetlenné vált." Ezzel az áthelyezéssel az 1701. 1 „Az örökhagyó az örököst vagy ! sal (1210. §.) is terhelheti. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom