Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 2. szám - Egy meg nem valósult terv

VII. évfolyam. 2. szám. Kolozsvár, 1914. január 11. ERDELYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVÁSRR HELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás Jenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Eerevcz-utczn 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkv< ' • •'• Előfizetések s hirdetések a kiadólvivatnlka: intézcvdöU. TARTALOMJEGYZÉK : Eg> meg nem valósult terv. Irta : dr. Tóth György. — A kereskedő gondatlanságának jogkövetkezménye kényszereladásnál. Irta : dr. Weisz bandor kolozsvári ügyvéd. — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvémnek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Léhmann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.). — Meghívó. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Egy meg nem valúsulf feru. Irta: Dr. Tóth György. A magyar magánjog codificatióját mindenki a legnagyobb örömmel kell, hogy üdvözölje, mert az állam közjogias érzésének folyományaként a nélkülözhetetlen jogegység is megvalósítandó. Határozottan sajnálni lehet, hogy a cod' X tervezetének elkészítése oly hosszú időt vett igénybe, mert jogállapotaink eonsolidatiojának késedelmes bekövetkezését a mind jobban erősbödő nemzetközi vonatkozások propagálásával igen gyakran argumentumként használták ki. Szinte azt lehetne mondani, hogy lörvényeinkkel egy s más vonatkozásban meg is késtünk, ugy, hogy pótlásául a mult mulasztásának, most valóságos törvényáradat ömlik szét a töivénytárból. Nem tudom, hooy a jogálhipot megszilárdításán mennyit fog ez lendíteni, de aggódó sejtéssel gondolok a jogtörténelem ama tanítására, hogy amikor egy állam a törvények tömegét Volt kénytelen kibocsátani, mindannyiszor a közélet hullámzása sokkal erösebb volt, semhogy a hullámok a törvényekkel elnyomhatok lettek volna. A mai törvényhozás lázas munkája mindenesetre oly jelenség, amelyet magyarázni lehet es kell, de a tanulságok mégis csak akkor lesznek levonhatók, amikor az esetleges hibákat jóvátenni egyáltalán nem, vagy igen nagy áldozatok árán lehet. S hogy ily gondolatok közepete is örömmel üdvözöljük a magánjog tervezetet, annak ama sivár kép adja legkézenfekvőbb magyarázatát, hogy nálunk a jogin dalom aránylag csekély mértékben pótolta a törvényhozás munkáját. A mult évtizedekben a magyar jogirodalom a jogélet sivatagjának gyér és szerény oázisa. Az utóbbi évek jogirodalmának terhes kötetei: a joggyakorlat különféle csoportosításából állottak elő. Ez azután oda vezetett, hogy a birói jogszolgáltatás casuisticussá valt minden iurisprudentia nélkül. A jogászi kiképzés fogyatékossága pedig vfgre oda vezetett, hogy a casuisticus jogszolgáltatás is kezd az alsóbb fokon ingatag lenni, mert a gya korlat embereinél hiányzik az a kritikai készség és képesség, amely nélkül a casuisticus jogszolgáltatás valóságos veszedelem.1 1 A jogszolgáltatás szempontjából ma már bevallható eme veszedelmet ebben a nem alkalmas korszakban tovább fokozta a selectiot mellőző kinevezési rendszer, amely az alsóbb bíróság jobb qualitásu tagjaiból egyfelől kiölte az ambitiót, másfelől a lelkiismeretlen hanyagságot, tudatlanságot és restséget még kényelmesebb pamlagra: az auciennitas petyhitö pamlagára fektette. Az optkv. joghatályának területén valósággal közszükségletet pótolt volna évtizedek óta az optkvnek oly magyar kommentárja, amely az erdélyreszi joggyakorlatot kritikailag földolgozva hasznosította volna.2 A jogirodalom silányságára vonatkozó álláspontunkat semmivel se tudnók kézzel foghatóbban demonstrálni, mint éppen azzal, hogy az optkvnek 60 év alatt nem készült egy oly magyar kommentárja, amely a magyar törvényekkel és gyakorlattal kiegészítve általános vezérfonalul szolgált volna.3 A legutóbbi években minden módot megkiséreltem arra, hogy különösen az erdélyrészi jogászvilág közreműködésével a mai kívánalmaknak megfelelő jegyzetes kiadást juttassunk a jogaszközönseg kezébe. Össze is hoztam egy nagyobb jogásztársaságot s az általam összeállított joggyakorlatot egymás között szétosztottuk. A vállalkozás anyagilag is szép sikerűnek Ígérkezett, azonbaji egyesek különböző indokolással visszavonultak.' A szerkesztő-bizottságot ismételten rekonstruáltam. V» gtelenül sajnáltam, hogy a magyar könyvkiadók a vállalkozásunkat tiszt;m az üzlet szempontjából nézték s mivel nekik nem Ígérkezett busás haszon, az egész kérdést lágymelegséggel kezelték. Legközelebb voltunk a célhoz 1912. év őszén, amikor a nagy munkabíró Márkus Dezsőt is az eszmének meg tudtam volt nyerni. Már 1912. május 28-án azt irta volt: „Nagyrabecsültsoraid jó talajra kerültek és elvben elfogadom a dolgozó társaságra való fölszólítást, amely kitüntet. Elvben, mondom, mert a legközelebbi hetekben — a szünet megkezdéséig — el vagyoK foglalva." A nyári szünidő alatt a munka gőzerővel haladt s 1(.)1_'. ev őszén már a kiadóval alkudoztunk.0 2 E tekintetben jóleső érzéssel mutathatunk reá az E. J. K. hiánypótló jelentőségére és arra az eredményre, ami eddig elérhető volt. 3 Ennek az igazolására fölhozzuk, hogy előttünk az alábbi munkák ismeretesek : 1. Szokolay István : Az ausztriai polgári törvénykönyv magyarázata. Pest. 1853. 2. Wenzel Gusztáv: Az ausztriai általános polgári törvénykönyv. Pest. 1854. 4. Kallós Lajos : Osztrák polgári jog elvei. Pest. 1853. 5, Suhajda és Tóth: Ausztriai általános polgári törrénykönvv a magyar törvénnyel összehasonlítva. Pest. 1853. 6. Acsádi: Magvarországon alkalmazott osztrák polgári törvénykönyv. Buda. 1854. 7. Karvas'-v üj polgári törvénykönyv népszerű magyarázata. Kolozsvár. 1855. 8. Obernyik Károly: Ausztriái polgári törvénykönyv. Reneszeres kivonatban, a vonatkozó §§-ok számainak idézésével. Pest. 18 3. 9. Ökröss Bálint: Ált. törvénykönyv felvilágosító jegyzetekkel s a vonatkozó törvényekkel és rendeletekkel kísérve. Uj törvényül:. 10. Dr. Haller Károly : 1. Az általános polgári törvénykönyv, mint az Erdélyben érvényes. Kolozsvárt, 1865. 11. Dr, Haller Károly: 2. Az osztrák általá nos polgári törvénykönyv jelenleg még érvényes alakjában. 12. Dr. Atzél Béla: Ausztriái általános magánjog. Tudományos zsebkönyvtár. 189/191. i3. Bozóky Alajos: Az ausztriai magánjog rendszere. Bpest, 1891.14. Sághv Gyula: „A kötelmi jog általános elmélete". Budapest. II. kiadás. 15. !)r. Baífay Ferenc : Osztrák magánjog. I. füzet. Eperjes. 1909. Kézirat gyanánt. 16. Dr. Kolozsváry Bálint: Ausztriai magánjog. Egyetemi előadások. Kézirat gyanánt. Kolozsvár. 17. Harmat—Szöllősi: Az osztr. ált. polg. tkv. I. füzet. Ezek a munkák nagyrészben anynyira régiek és oly primitívek voltak, hogy á gyakorlatban nagyrészök egészen ismeretlen. A jegyzetes Haller antiquar példányként a mult években 40—80 K árfolyamot ért el. Pedig !? 4 A törtrneti igazság kedvéért megjegyezni kívánom, hogy egyesek kezén még az összeállított joggyakorlat is elkallódott. 5 Budapesten. 1912. X/2. Kedves Collegám, mig nem vagyok rendben az optkv. dolgával, de remélem, hogy itt tartózkodásod ideje alatt mégis nyélbe ütöm. A hét végén