Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 9. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara közgyűlése

72. oldal. Brdélyrészi Jogi Közlöny. 9. szám. eltávolítása miatt is és pedig nemcsak azért, mert eaen erőszakos és jogtalan tény az ügyvédség tekintélyét kisebbíti, de egyben precedensül szolgálna a jövőben arra is, hogy elnöki parancsra el lehessen távolítani a .jogvita színhelyéről az általános polgári szabadságjogoknak jogászi védelmezőjét, akinek pedig mint ügyvédnek szentesitett törvény, az 1874. évi XXXIV. t.-c. 38. §-a korlátlan képviseleti és jogvédelmi jogot biztosított az országnak valamennyi bírósága és hatósága előtt. A kamara tiltakozását fejezi ki a fölött, hogy az igy biztosított törvényes intézkedésnek bárki iá oiy magyarázatot adhasson, amelynek értelmében az ügyvédi képviselletés és működés terrénumát, éppen a törvényhozó testület kebelében, korlátozni lehessen. Dr. Aarndbányai Géza és dr. Biró Balázs a határozati javaslat mellett szóíaltak fel. Dr. Biró Balázs felszólalásában jogi alapon kifejti, hogy a képviselőház tételes törvénnyel ellenkező házszabályokat nem hozhat, mivel a házszabály alkotás nem az állami szuverénitásból folyik, azt az allamjogi faktorok közül csupán a képviselőház alkotja, ahoz sem a főrendiház, sem a király hozzá nem járul. így a házszabály a törvénynél erősebb nem lehet. A jogsérelem fonnforog, az ellen tiltakozni a kamarának elemi kötelessége. A kérdéshez felszólaltak még dr. Jelen Gyula, dr. Fischer József. E felszólalások után dr. Papp József titkár összegezte a vita anyagát s kimutatta, hogy a két ellentétesnek látszó felfogás között lényegi különbség nincs. Indítványozta a határozati javaslat olyan irányú módositását, hogy a kamara ugy a házszabályokban, mint a bizottsági határozatban jogsérelmet lát s ez ellen az igazságügyminiszterhez í'elir. A közgyűlés a módosított határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután dr. Papp József titkár terjesztette elő az 1913. évi zárszámadások felülvizsgálatáról szóló számvizsgálói jelentést, a tisztviselők és a kezelő személyzet évi tiszteletdijának az 1914. évi tagdíj megállapítására vonatkozó javaslatot s az 1914. évi költségvetést. Ezeket a közgyűlés vita nélkül elfogadta. Ugyancsak a titkári előterjesztésnek megfelelően határozott a közgyűlés az Országos Ügyvédszövetségnek adandó 100 K évi segély megszavazása az egri kamarának a nyugdíj intézetre vonatkozó átiratának napirendről való levétele, az 1908. évi XV. t.-c. 6. §-ára vonatkozó kérések tárgyában. A kamarai székház építése ügyében a közgyűlés a titkári előterjesztést elfogadva, fölhatalmazást adott a választmánynak alkalmas teleknek megvásárlására. A titkár tett még előterjesztést a kamara érdekében kifejtett munkásságuk honorálása kérdésében a bevezető részben említett eseményekre vonatkozólag s ezután az elnök elrendelte a választást. A szavazatszedő bizottság tagjai voltak dr. Török István elnöklete alatt dr. Petrán Tibor és dr. Szentpéteri Gyula. A bizottság működéséről s a szavazás eredményéről a délután V2 4 órakor folytatólag megnyitott közgyűlésen tett jelentést dr. Török István. Beadtak e szerint összesen 25i) szavazatot. Az elnök e jelentés alapján enunciálta a szavazás eredményeként a következők megválasztását: Elnök: dr. Papp József, elnökhelyettes: dr. Ötvös Lajos, titkár: dr. Biró Balázs, ügyész : dr. Sipos Gábor, pénztáros: dr. Nóvák István. Választmányi rendes tagok: dr. Bruckner Antal, dr. Ferencz József, dr. Lukácsi .lózsef, dr. Morariu István, dr. Pordea Gyula, dr. Róth Hugó, dr. Tompa Camill, dr. Weisz Miksa. Póttagok: dr. Eőry István, dr. Jelen Gyula, dr. Klumák János, dr. Popescu György, az Orsz. ügyvédi gyám- és nyugdíj intézet közgyűlési tagjai 1915—1917. évre: dr. Abrudbányay Géza, dr. Farkas Mózes, dr. Nóvák István, dr. Óváry Elemér, dr. Papp József. Az eredmény enunciálása után dr. Czikmántori Ottó meleg szavakkal üdvözölte a kamarai uj elnökét, tisztikarát és választmányát, akiknek működése elé a kamara jogosult reményekkel nézhet. Az üdvözlő szavak után az elnöki széket átadta dr. Papp József ujonnan megválasztott elnöknek. Dr. Papp József elnöki székfoglalóját a következőkben tartotta meg. Tisztelt Közgyűlés! Kedves Kartársaim és Barátaim! Mélyen megilletődve, hálatelt szívvel mondok köszönetet a kamara minden egyes tagjának s neked, szeretett mesterem, érdemes diszelnökünk. A kamara tagjainak azért a valóban nagy és szép kitüntetésért, hogy e diszes testület, a kolozsvári ügyvédi kamara elnökévé méltóztattak megválasztani, neked pedig szeretett mesterem, azokért a meleg üdvözlő szavakért, melyekkel uj állásomban elsőnek illettél. És hogyne lennék mélyen megilletődve? Hiszen el sem képzelhetek nagyobb megtiszteltetést egy ügyvédre, ki életét hivatása kultuszának szentelte, mint amelyben ma jóindulatotok részesített, meri nincs érzés, amelyet nagyobb becsben tartanék, mint kartársaim becsülését és bizalmát, a mai kitüntető választásban pedig ennek kifejezését latom iránt m megnyilvánulni. Természetes tehát, hogy ezért szhem hálával van tele a kamara minden egyes tagja iránt. Hálám ezidöszerint csak egyszerű, de szívből jövő őszinte köszönő szavakban nyilatkozhatik még, azonban olyan szeretettel, mint a hogyan és a mily érzéssel én mondom azokat. Es fogadd őszinte köszönetemet Te is szeretett mesterem. Köszönetemet nemcsak a mai megtisztelő üdvözletedért, de ;iz utód köszönetét is az elődnek azokért a maradandó érdemekért, amelyeket — mondhatjuk — egy emberöltőn át a kamara önzetlen szolgálatában szereztél. Az a decennium pedig, amelyet Kamaránk élén, mint annak elnöke fáradhatatlan munkában eltöltötték kunaránk történetének egyik legszebb fejezetét fogja mindig képezni. Ez alatt ismertük meg ugyanis a. Te páratlati egyéniségedet, a tetőtőitalpig igaz Cmbert, az önzetlen kartársat s a higgadt, bölcs elöljáróban is mindig szerető barátot. Te felfogtad és kamarai életünkben megmutattad, hogy milyen egyéniséggel kell bírjon a kamara elnöke s ezzel példányképet alkottál utódaidnak, elsősorban nekem. Fogadd ezért tehát mégegyszer az én és általam mindnyájunk háláját, köszönetét és elismerését. És most, miután a szivem legbensőbb érzéseiből fakadó ezen kedves kötelességemet teljesítettem, egy pár szóban foglalkozni akarok azokkal a feladatokkal, amelyek — szerény nézetem szerint — már a közel jövőben kamaránkra s így természetesen az élén álló elnökre is várnak. Mert a kartúrsak megbecsülése és bizalma felemel, de egyben sokra is kötelez, ezekről a kötelezettségekről akarok tehát ezúttal röviden egy pár szót szólani. Nem programmbeszédet mondok, mert arra talán szükség nincsen. Hiszen 17 év óta köztetek élek s mint ez idő óta kartársatok, 7 éven át a kamara titkára, ugyanazon idő óta a Jogi Közlöny szerkesztője, Írásban és szóban nap-nap után rámutattam azokra a feladatokra, amelyeket az ügyvédi kar érdekében megoldani kell és kifejezést adtam azoknak az óhajtásoknak és követeléseknek, melyek a kar szellemi, erkölcsi és anyagi előbbrevitele érdekében megvalósításra várnak. A ma elfogadott évi jelentés is egy programmot képez, karunk programmját, amelynek minden egyes pontjáért küzdenünk kell. Ezekből a programmpontokból tehát ezúttal csak vázlatosan említek egy pár olyan dolgot, amelyeket elsőrendű sürgős szükségletnek ismernek föl s amelyeknek megvalósítását szerény erőmmel és tudásommal elsősorban akarok munkálni. Sürgős szüksége az ügyvédi karnak az, hogy az uj ügyvédi rendtartás mielőbb megalkottassék és pedig modern alapokon s ebben a kar értéke és érdekei kellő méltánylással figyelembe vétessenek. Az uj ügyvédi rendtartásban a kari incompatibilitás liberális szabályozása s az immunitásnak s szólásszabadságnak hathatós megvédelmezése igen fontos programmpontokat képez. E munkákból kamaránk is ki kell vegye a maga részét s ez alkalommal törekednie kell arra is, hogy megfelelő intézkedésekkel biztosítsa a kamara autonómiáját, különösen a felvételek tárgyában s e körben törvényes jogot szerezzen arra, hogy az ügyvédi kar az oda nem kívánatos elemek előtt leereszthesse sorompóit s megakadályozza a betódulásokat. Ertem ez alatt azt, hogy ne lehessünk, mint ma vagyunk, kitéve annak, hogy a más pályáról munkaképtelenség, vagy igen sokszor erkölcsi defektusok miatt kiszorított egyének az ügyvédi karba belépve, annak erkölcsi tekintélyét rontsák. Felesleges, azt hiszem példákat felhozni arra, hogy a jelenlegi ügyvédi rendtartás mellett hányszor s mekkora sérelmekkel megtörtént ez. De le kell eresztenünk sorompóinkat a nyugdíjas bírák s más pályán kiérdemesült nyugdijasok beözönlése előtt is, mert nem méltányos, hogy az állam nyugdíjazott alkalmazottjai ott, ahol hivatali működésüket folytatták, az e/,zel szerzett erkölcsi s egyben a nyugdíjjal biztosított anyagi előnyükkel elviselhetetlen versenyt támasszanak az amúgy is tulnépes ügyvédi kar tagjainak. Aki még munkaképes, az dolgozzék addigi munkakörében, munkaképtelen nyugdijasokra pedig sem a karnak, sem a jogkereső közönségnek, de igazságszolgáltatásunknak nincsen szüksége. Gondoskodni kell a szegényvédelem állami díjazása, a díjkérdés végleges szabályozása s ennek keretében az ügyvédi költségekre vonatkozó zálog és megtartási és a csődben való elsőbbségi jog intézményszerü beállítása, továbbá a csődtömeg és egyéb gondnokságok egyenlő és méltányos kiosztása és a községi jegyzőknek a magánjogi téren való magánmunkálkodá-