Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 6. szám - Törvényjavaslat a megrögzött büntettesekről

46. oldal. Erdéiyrlszí Jogi Közlöny. 6. szám. pl. az „Association du droit des gens", mely ilynemű tervet I már ki is dolgozott; a másik nézet, melyet bizonyos tekintetben az „Institut de droit international" is vall, kiindul abból, hogy e kérdés világszerzödés u'.ján megoldást nem nyerhet és ezért szerződések egész hálózata által akarja a megoldást biztosítani. Kétségtelen, hogy e két ut közül a nemzetközi jog szempontjából mint radikálisabb az első volna kívánatosabb. Támaszkodva arra a körülményre, hogy Olaszország, majd pedig Német- I alföld hajlandóknak mutatkoztak a kérdés ilyetén való megoldás- ! nak kezdeményezésére, sürgetik e terv hívei keresztülvitelét. Előnyt biztositana e megoldási módozatnak még ama körülmény is, hogy dacára az útját álló akadályoknak, e módon a mai állapotok megváltoztatása még mindig előbb remélhető, mint a , másik terv elfogadása esetében ; mert ha nem is tagadható, hogy j egy általános konferencia összehívása rendkívüli nehézségekkel í járna és tetemes időt igényelne, mégis a konferencia összejövetelével, helyesebben határozatával, valamint annak eredményé- j nek a különböző kormányok által való elfogadásával már elére- j tett a kívánt eredmény, míg elleneseiben legalább is évtizedek | lesznek szükségesek ahhoz, hogy az egyes szerződéseknek az ! összes müveit népeket összefűző láncolata létrejöhessen. Másrészt azonban a másik terv hivei által felhozott ellenérvek oly súlyosan esnek latba, hogy tényleg kétséges, vájjon a terv ilyetén való keresztülvitele sikerülhet-e? (Folytatjuk.) X Tűruenpuaslat a megrögzött bűntettesekről. Az a világszerte észlelt jelenség, hogy a bűntettesek egy részével szemben a rendes szabadsávesztésbiintetés hatálytalan, , hazánkban is sajnálatosan megállapítható. Az utolsó években ; nyert statisztikai adatok szerint évenként több százra rug azok- j nak a veszedelmes egyéneknek a száma, akik sokszoros fegyház- ; és börtönbüntetés kiállása után ismételten súlyos büntettet követnek el. Minthogy ezek a bűntettesek a társadalmi rend legvesze- < delmesebb ellenségei, világszerte keresik velük szemben a tár- í sadalom hathatósabb védelmének eszközeit. A modern krimono- j Iogia művelői tudományos munkásságukban igazoltnak tartják és j évtizedek óta sürgetik ily eszközök alkalmazását. Amint arra a közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913: XXI. törvénycikk javas- ! latának indokolása rámutatott, számos amerikai és több európai | állam ebben az irányban már figyelemreméltó gyakorlati kísérleteket is tett. A büntetőjogi reformmal foglalkozó nemzetközi kongresszusok, hogy csak a legutolsókat említsem, az 1911. évi washingtoni nemzetközi börtönügyi kongresszus és a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesületnek (N. B. E.) az 1913. év folyamán Koppenhágában tartott nemzetközi kongresszusa, ezt a kérdést a leghatározottabban a büntetőpolitikai követelásek előterébe állították. A magyarországi reformtörekvések is, a fiatalkoruakra vonatkozó reform követelése mellett, elsősorban a közveszélyes bűntettesek megfékezésére irányulnak. Hazánk több kiváló psychiatere és büntetőjogásza a N. B. E. magyar csoportjában már évekkel ezelőtt sürgette a megfelelő törvényalkotást s meg is jelölte annak irányát. Hasonlóképen a reform mellett nyilatkozott az 1911. évi magyar jogászgyülés is, annak konzervatívabb többsége elvileg, j radikálisabb kisebbsége pedig a részletekben is állást foglalva. Figyelembe véve a most érintett tudományos áramlatok ; megállapításait, a gyakorlati szükséget, a mind hangosabban jelentkező reformtörekvéseket és számos külföldi törvényhozás példáját: egyidejűleg a közveszélyes munkakerülőkről szóló 1913. évi XXI. törvénycikk előkészítésével az igazságügyi miniszter intézkedett aziránt, hogy a szokásos visszaeső bűntettesekről is törvényjavaslat dolgoztassék ki. Ez a munkalat na megrögzött bűntettesekről szóló törvényjavaslat* címmel még az 19Í3. év első felében elkészült; de közzététele előtt be kellett várni a koppenhágai nemzetközi kongresszus tanácskozásainak eredményét is. A kongresszus lezajlott, azért a javaslatot most már a nyilvánosság birúíata, alá bocsátotta az igazságügyi kormány. A javaslat a nemzetközi büntetőpolitikai törekvésekkel teljes összhangban áll. Legjobban kitűnik ez a körülmény, ha a javaslat rendelkezéseit az utolsó nemzetközi kongresszus határozataival egybevetjük. A koppenhágai kongresszus, amelyen többek közt Van Hamél, Liszt, Garofalo, Liepmann, Makarevicz, Xabokoff. Tor]} is résztvettek, a következő határozatokat hozta: 1. A közveszélyes bűntettesek elleni küzdelemben a visszaesés alaki ismérvét s a szubjektív értékelést összekapcsoló oly rendszer a legészszerübb, amely a bűntettesnél arra van figyelemmel, hogy szokásos és a társadalmi rendre veszedelmes viszszaeső-e ? 2. A politikai bűntetteseket ki kell rekeszteni azoknak a bűntetteseknek az osztályából, akik ellen biztonsági rendszabály helyt foghat. Ez szükséges és igazságos rendelkezés. 2. A biró által elrendelt fogvatartás (biztonsági rendszabály; (rinternement) legkisebb tartama legalább annyi, mint azé a szabadságvesztésbüntetésé, amelyet a cselekmény miatt meg kellett volna állapítani; az utóbbinak legkisebb mértékét azonban két évvel meghaladhatja. Ha a fogvatartásnak a bíróság által elrendelt ez a legkisebb tartalma letelt, külön e célra szervezett bizottság dönti el, hogy a fogvatartás megszünik-e vagy pedig azt továbbra is fenn kell-e tartani ? Az utóbbi esetben a beutalt minden két évben kérheti, hogy szabadonbocsátásának ügyét újból vizsgálják meg. E rendelkezéssel a kongresszus azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a bíróság megállapíthassa az alkalmazott biztonsági rendszabály vagy büntetés legkisebb tartamát, de annak leghoszszabb tartama határozatlan maradjon. 4. Abban a kérdésben, hogy a közveszélyes visszaeső ellen a biztonsági rendszabályt a büntetés után kell-e alkalmazni, vagy egyszerűen a büntetés mellőzésével, a kongresszus tagjainak a véleménye megoszlott. A krimonologia gyakorlati művelőinek igen tekintélyes részét képviselő kongresszus e határozatai, amelyek a főbb kérdésekben a modern tudományos áramlatok egyéb megnyilatkozásait is fedik, a lényeget nem érintő eltérésekkel ebben a tervezetben megvannak valósítva. Ad 1. A javaslat szerint a biztonsági rendszabály (szigorított dologház) alkalmazásának három feltétele van: a) hogy a bűntettes már három ízben állott ki fegyházvagy börtönbüntetést; b) hogy az utolsó büntetés kiállása után három éven belül újból fegyházzal vagy börtönnel büntetendő cselekményt kövessen el; c) hogy a bűntetteket szokásszerüen vagy üzletszerűen kövesse el, vagy pedig a közbiztonságot más okból (pl. a legutolsó bűntett elkövetése alkalmából megállapított életmódjával) veszélyeztesse. A c) pontban foglalt fellételt azért kívánatos negatív alakban meghatározni, hogy a bíróság köteles legyen az ily sokszorosan visszaeső — rendszerint szokásszerü vagy üzletszerű — bűntetteseknél, ha a biztonsági rendszabályt mellőzni kívánja, ezt az intézkedését megokolni. Ad 2. A politikai bűntetteseket azzal rekeszti ki a javaslat a „megrögzött bűntettesek" osztályából, hogy a biztonsági rendszabályt a többszörösen fegyházzal börtönnel bűntetteitekre korlátozza. Ad. 3. A szigorított dologházba utalás legkisebb tartama a 'ó. §. szerint három év; ez az időtartam a börtönbüntetés minimumánál ugyan két és fél évvel, de a fegyházbüntetés minimumánál csak egy évvel hosszabb. A beutaltnak szabadon bocsátása felől a minimális három évi időtartam után a koppenhágai kongresszus határozatának megfelelően külön felügyelő hatóság (10 §.) dönt. Az igazságügyminiszternek a javaslat beleszólási jogot e kérdésben csak folyamodás esetében biztosit. (A 10. §. utolsó bekezdése.) A szigorított dologházba utalás leghosszabb mértéket a javaslat meghatározza (tíz évben, 3. §.); ebben a koppenhágai határozattól eltér, de a feltételes szabadságra bocsátásnak a 11. és 12. §-okban foglalt szabályozása mellett a jogrend a megrögzött bűntettesek ledvcszedelmesebb eleme ellen is megfelelő oltalmat nyer. Ad. 4. A kongresszus által eldöntetlenül hagyott kérdésben a javaslat az 1. és a 3. §-okban azt az álláspontot foglalta el, hogy a biztonsági rendszabályt a büntetés mellett kell alkalmazni s a büntetés végrehajtása után kell végrehajtani. A büntetés mellőzésére annál kevésbé lehetett okot találni, mert a fegyház- és a börtönbüntetés a társadalmat a büntetéstől időlegesen éppen úgy oltalmazza s a bűntettest munkára éppen ugy kényszerili, mint a biztonsági rendszabály, amely utóbbi önmagában nélkülözi a büntetés megállapításánál, illetőleg a bűnösség kimondásánál megnyilatkozó birói rosszalás általános értékű ethikai erejét.