Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 47. szám - Jegyzetek az Optkv. házassági vagyon jogához

alperesnek (a tömeggondnoknak) állott volna kötelességében bizonyítani, hogy felperes a hozományt a közadós kezéhez ki nem szolgáltatta, ezt azonban bizonyítani meg sem kísérelte és igy a kereseti követelés megítélendő lett volna még akkor is, ha alperes a hozománynak a kezére jutását viszonválaszában be sem ismerte volna... (C. 97. november 3. 865. M. 15.150.) Azonos (a hozomány tekintetében ; G. 97. november 19. 987. M. 15.151.) 4. A Tervezet 50. §-a összhagban az Optkv. 1260. §-nak hatályban nem levő rendelkezésével azt a rendelkezést teszi, hogy a férj csődbejutása esetén a hozományi haszonvétel átszáll a feleségre mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, a melyek a hozomány tekintetéből különben a férj jogai és köte­lezettségei. Sokkal helyesebb megoldás, mint az 1881. évi XV1Í. t.-c. 1. §-án nyugví az a hatályos rendszabály, amely szerint a férj csődbejutásával az őt a hozományra megillető haszonélvezeti jog róla a csődtömegre száll át. Ily rendszabály mellett a férj az Optkv. 91. §-a által rá rótt házassági teherviselési kötelezett­ségét nem teljesítheti. (V. ö. 1881. XVII. 5. §-t.) 5. Hitbér csődjogi viszonyára lásd 1230. §-t. 6. Vagyonközösségi szerződés csődjogi viszonyára lásd 1202. §-t. 7. Női szabadvagyon kezelésének visszavételére 1241. §-t. 1261. §. Ha a feleség vagyona kerül csöd alá, a házasidási egyes­vények változatlan maradnak. 1. A feleség csődje esetén a hozomány tulajdonjoga az 1881. évi XVII. t.-c. 1. és 2. §-a értelmében a csődtömegre száll, azonban a férj haszonélvezeti joga változást nem szenved. A női szabadvagy ónra vonatkozólag a férjnek az 1238. §-án nyugvó kezelési joga azonban megszűnik, mert az 1881. évi XVII. t.-c. 3. §-a szerint a kezelési és rendelkezési jogot a tömeggondnok gyakorolja. Ha pedig a női szabadvagyonra a nő a férjnek a haszonélvezeti jogát is átengedte volna (1240. §.), a férj ezt a jogát a csődtömeggel szemben szintén érvényesítheti. 2. A csődtömeggondnok az 1881. évi XVII. t.-c. 28. §. 2. pontja értelmében megtámadhatja a közadósnak terhes szerző­déseit (s igy a hozományadást is stb.), amelyeket a közadoj házastársával, házastársának fel- vagy lemenő ágbeli rokonaival stb. kötött, amennyiben azoknak megkötése által a csődhitelezők megkárosittattak s az érintett személyek igazolni nem képesek, hog/ a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szán­dékáról tudomással nem birtak. 1262. §. Ha a házastársak közt vagyonbeli közösség köttetett ki, ez az egyik vagy másik házastárs csődje által megszűnik és a közöttöki közös vagyon ugy osztatik fel, mint halál esetében. Bármelyik házasfél csődje a vagyonközösség megszünte­tésére ugyanazzal a jogi hatálylyal bír, mint a házastárs halála, ép ezért a vagyonközösségnek közvetlenül a csöd előtti meg­szüntetése sem támadható meg sikerrel. Csödbejutott házas­társra eső rész az 1881. évi XVII. t.-c. 1. és 2. §-a értelmében annak csődtömegére száll. 1263. §. Ha a házastársak abban egyeznek meg, hogy elválva élje­nek, akkor megegyezésüktől függ az is, a minek egyúttal mindig meg kell történni {103—105. §.), hogy a házasulási egyezvényei­ket fentartják-e ? vagy azokat mikép akarják megv dtoztatni. 1264. §. De ha az elválás bírói Ítélet által mondatott ki s vagy egyik fél sem, vagy mindenik oka az elválásnak, akkor az egyik vagy másik házastárs kívánhatja, hogy a házasulási egyezvények megszűntnek nyilváníttassanak; mi fölött a birósáq által az egyezség mindenkor megkísértendő. (108. %) Ha egyik fél vétlen, akkor annak szabadságában áll a házasulási egyezvények fenn­tartását vagy megszüntetését, vagy a körülményekhez képest illő tartást kívánni. 1. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 134. §-a szerint a házasság felbontása esetében a házastársak vagyonjogi viszonyaira, a mennyiben a Ht. mást nem rendel, az érvényben levő jogsza­bályok alkalmazandók. A Ht. azonban csak a nőtartásra és az ajándékok visszakövetelésére nézve tartalmaz rendelkezéseket. Egyebekben tehát ugy a házasfelek tényleges különélése, mint a házasság megszűnése idejére az Optkv. szabályai lesznek irányadók, az abban kifejezésre jutó azon elv figyelembevételé­vel, ho y a felek s/.erződési szabadsága a házasság megszűnése esetére is érvényesül, jogviszonyaikat tehát eleve rendezhetik, házassági szerződéseiket a házasság felbontása esetén közös akarattal fenntarthatják vagy módosíthatják. Ezen egyezségek azonban a gyermekek jogainak sérelmére nem eshetnek. (Ht. 170. §.) Amennyiben a vagyonjogi kérdések fölött megegyezni nem tudnak, afelett a házassági per birája a bontó Ítéletben határoz. Ideiglenes nőtart.is kérdésére lásd az 1894. XXXI. t.-c. 102. §-t. A végleges nőtartásra nézve az 1894. évi XXXI. t.-c. 90., 91., 92., és 93. §. rendelkezik. Szabály, hogy a nem vétkes nőt a vétkesnek nyilvánított férj vagyoni helyzetének és társa­dalmi állásának megfelelően eltartani köteles, amennyiben ily tartásra a nőnek jövedelme elégtelen. A tartást a nő kívánsá­gára a férj biztosítani köteles. 2. Ha mindkét fél vétlen vagy mindkettő egyaránt vétkes, követelhetik a házassági szerződések megszüntetését és az előbbi állapot helyreállítását. Knnek folytán aztán a hozomány és hit­bér a nőnek kiadandó (1229. §.); az özvegyi tartás (1242. §.), a kölcsönös végrendelet (1248. §.), az örökösödési szerződés (1252. §.), a halál esetére engedett haszonélvezeti jog (1255. §) és a vagyonközösség (1233. §.) megszűnik és utóbbi esetben a közösséghez tartozó vagyon az illető házasféh-e száll vissza. Megszűnik továbbá a kölcsönös vagyonkezelés is (1238—1241. §.) Ha azonban egyik fél vétlen, akkor követelheti a házassági szerződés fenntartását v«gy megszüntetését, a túlélés esetére biztosított jogokat, a vétlen nő pedig az 1894. évi XXXII. t.-c. 90. §-a értelmében tartást. (1264. §.) Továbbá a vétlen házas­társat teljes kártérítés is illeti. Fenmarad az örökösödési szerző­désből folyó jog igénye. Egyedül a törvényes örökösödésre nem tarthat igényt (1266. §.). 3. Vagyonjogi szempontból a házasságnak végleges felbon­tásával az 1894. évi XXXI. t.-c. 105. §-a értelmében az ágytól és asztaltól való elválás egyenlő joghatályu. V. ö. az 1229. §-t. A házastársak nincsenek elzárva attól, hogy házasságuk felbontása vagy megszüntetése esetére vitás vagyoni viszonyaikat egyezségileg rendezhessék. Nem érvénytelen tehát a vagyoni viszonyok rende/ését tárgyazó egyezség, ha annak előfeltétele az volt, hogy a feleség által a férj ellen indított bontóper leté­tetik és hogy a férj fog neje ellen hűtlen elhagyás miatt uj bontó keresetet indítani, melynek folyamán a házasság felbon­tassék. A bontóperben hozott másodbirói ítélet meghozatala ulán a nő közbenjött halála folytán a harmadbiróság az Ítélethozatalt mellőzte. Ennek dacára az egyezség hatályosnak mondatott ki, mivel a házasság felbontása a felek hibáján kivül maradt el. (G. 1912. május 15-én 5063/911. sz. a. Dtár VI. K. 211. 1. 1265. §. Ha valamely házasság érvénytelennek nyilvániitatik, a1 házasulási egyezvények is szétbomlanak: a vagyon, a mennyiben megvan, az előbbi állapotba esik vissza. De a vétkes fél a vélet­lennek kármoitesitéssel tartozik. (102.) 1. Lásd: 1894. évi XXXi. t.-cikk IV. fejezetének rendel­kezését. Házassági szerződés érvényes házasságot tételez föl; a semmis házasságot megszűnése, vagy semmissé való nyilvání­tása után, a megtámadható házasságot megtámadása esetében megszűnése, vagy érvénytelenné nyilvánítása, avagy bejelentéssel történt megtámadása után ugy kell tekinteni, mintha meg sem kötötték volna (Ex tuuo revocatio). A semmis vagy megtámad­ható házasság a házassági szerződések felbomlását és az eredeti állapot lehető helyreállítását eredményezi. Kártérítési igények érvényesítésével a színleges házasságban élt felek jó és "rossz­hiszeműsége jelentős szerepet játszik. Ha a házassági akadály mindkét fél előtt tudva volt, vagy mindkét fél vétkes, kártérítés­nek helye nincs. Ellenben ha az egyik fél vétkes, a vétkes fél­nek felelőssége az 1294. és 1324. §. szerint ítélendő meg. Há­zasság érvénytelennek nyilvánítása esetén a házastársnak tör­vényes örökösödési jogáról szó nem lehet. (757—759 § V ö Teiv. 87. és 88. §4.) ' ' Helyes a másodbiróság ítéletének az az indoka, hogy a házasságkötésre való tekintettel és annak indokából a vagyoni viszonyok szabályozása iránt létrejött szerződések a házas­sági kötelék felbontásával, vagy ezzel a vagyoni viszonyok tekin­tetében egyenlő hatályú ágy- és asztaltól való elválasztással önként megszűnnek; ez a következmény azonban csak akkor áll be, ha annak a felek ellenkező megállapodása utiát nav* állja. (G. 3501/1902. Gldtr. II. 1. 311. 1.) jp' 1266. §. Ha a házasság felbontása {115. és 133. §§., mindkét házas­társ kívánságára legyőzheilen ellenszenvök miatt) megengedtetik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom