Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 46. szám - Moratóriumi fogások

46. szám. ErdéIyréSJÍ Jogi Közlöny hogy milyen hosszú és milyen kiterjedésű moratóriumot vesz igénybe. Ennélfogva érdekes annak a megállapítása, hogy az egyes államok, melyek a háború kitörésekor oly mohón kaptak a moratórium után, most hogyan igyekeznek ismét a rendezett állapotokhoz visszatérni. A moratóriumnak teljes felfüggesztése rendkivüli nehézségekkel járna. Minden moratórium egy ferde sik, melyen könynyen lehet lefelé csúszni, de igen nehéz felkúszni. Svájc felfüggesztette ugyan a törvénykezési szünetet, azonban az adós javára bizonyos jogsegélyt adott, mely megakadályozza azt, hogy az adós a hitelezőnek egyik napról a másikra legyen kiszolgáltatva. Az október 1-én kibocsátott svájci rendelet szerint az adós a lefoglalt tárgyak árverését megakadályozhatja, ha arra kötelezi magát, hogy a tartozását legalább nyolc havi részletben törleszti és az első részletet azonnal lefizeti. Ezenkívül a bíróság halasztást adhat és üzleti felügyeletet rendelhet el. Ausztriában az adós a lejáratnál a tartozásnak legalább egy negyedrészét tartozik kifizetni. Egy ujabb rendelet azonban kimondja, ho<iy ez két részletben is eszközölhető. Ezenkívül a birósag további halasztást is adhat, ha az adós igazolni tuJja, hogy nem képes fizetni. Galíciára és Bukovinára nézve a teljes moratórium marad érvényben. A magyar moratórium rendelkezései ismeretesek. A moratóriumokat a következő államokban hosszabbították meg: Olaszországban határozatlan időre, ami mellett azonban meg kell jegyezni, hogy az olasz moratórium árukövetelésekre sohase terjed ki. Svédországban egyelőre november elsejéig. Belgium és Oroszország előreláthatólag nem lesznek egyhamar abban a helyzetben, hogy a moratóriumot felfüggesszék. Portugália a moratóriumot, mely október elején járt le, 30 nappal meghosszabbította. Bulgária ujabban három havi moratóriumot rendelt el. Franciaországban a moratórium teljes érvényét csak a hadbavonultakon és az ellenség által okkupált országrészekre tartották fenn. A többi adós december 1-től kezdve a bíróság által fizetésre kényszeríthető. Norvégiában, ahoi a moratóriumot az okíóber 7-ig lejáró követelésekre rendelték el, a moratóriumot az eredeti lejárati naptól számított három hónapra, de legalább november 6-ig meghosszabbították. = Az Opt. 150 O. §-a értelmében a nyilván könyvi állásra veiéit bizalomra esak az Iiivatkozliatik, akinek az ellenkezőről meggyőződni alkalma nem volt, illetve az ingatlannak gondos megtekintése után sem lehetett. A kolozsvári kii. Ítélőtábla 1914. G. 78/3. sz. határozatában következőket mondta ki: A kii*. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérését elutasítja. Indokok: Felperes a S. E. 185. § a. pontjára alapított felülvizsgálati kérésében anyagi jogszabálysértést panaszol, azonban panasza megallható alappal nem bir. A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított, meg nem támadott s igy a S. E, 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperes a felperes telkén, amelyet ennek jogelődei 1884. évi március 5-ik napján kelt szerződéssel szereztek, a vázrajzon a), b), c), d) hetükkel jelölt helyet 30 évet meghaladó idő óta a saját belsötelkére szekérrel való bejárás céljából használta s amikor a felperes jogelőde a telket megvásárolta a szolgalom gyakorlására szolgáló résztől el volt kerítve, ugy, hogy az a kerítésen kivül a községi utca felé kerítetlenül maradt s azon az út használatot alperes a telek tulajdonában történt változás dacára épen UÍÍV gyakorolta, mint azelőtt. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság, hogy az út használatara az alperesi teleknek habár nem is feltétlenül, de szüksége van. Az Opt. 480. §-a értelmében valamely szolgalomrai cím ^birtokláson alapulhat s az Opt. 1460. §-ban irt kellékek fennforgása mellett az 1477. §. értelmében a 30 ev eltelte után az megszereztetik. Igaz ugyan, hogy a szolgáló telek tulajdonában történt változás folytán a jóhiszemű szerző javara félbeszakad, de ha a szolgáló tt-lek uj tulajdonosa rosszhiszemű, vagyis a szolgalmi jog fennállásának tudatában történt a szerzés, vagy ha a szolgalom nyilvánosan és tényleg gyakoroltatott és igy a szerző annak a létezéséről meggyőződhetett az elbirtoklás félbe nem szakad és a szerző a telekkönyvbe való biztára nem hivatkozhatik, mert az Opt. 1500. §-a értelmében a nyilvánkönyvi állásra vetett bizalomra csak az hivatkozhatik, akinek az ellenkezőről meggyőződni alkalma nem volt, illetve az ingatlannak gondos megtekintése után sem lehetett. Már pedig abból a felebbezési bíróság által megállapított ényből, hogy alperesi ingatlan mindenkori tulajdonosa a per<?ya területet nyilvánosan telkére való bejárás céljára használta, hogy felperesi jogelődök a szolgalommal terhelt ingatlant bekerítve vették s a szolgalom céljára szolgáló rész a kerítésen kivül esett s annak alperes általi használatát maguk is 28 évet j meghaladó időn át látták és eltűrték, nyilvánvalóan következik, I hogy a szolgáló telek megszerzésekor a szolgalom gyakorlásáról I tudhattak s igy szerzésük alperes elbirtoklását félbe nem szaj kitotta s ugyanezen tényekből s különösen abból, hogy leiperes ! szülőinek jogelődei a szolgalom gyakorlására szolgáló részt belső telküktől elválasztva azt a kerítésen s használatukon kivil hagyták, következik, hogy a szolgalom gyakorlásába beleegyeztek, más értelmet az emiitett tényeknek tulajdonítani nem lehet. Hogy pedig a szolgáló telek tulajdonosai a szolgalmi jog gyakorlásának megakadályozására az elbirtoklási időn belül valamely oly intézkedést tettek volna, amelyre különben tulajdonukból kifolyólag jogosítottak voltak, állítva sem lett, sőt a fentiek szerint annak használatától — azt a kerítésen kivül hagyva — tartózkodtak is. A szolgalmi jog elbirtoklás jogcímén — i valóságos joggyakorlás mellett — megszerezhető, ha a szolgáló lelek tulajdonosa az egész elbirtoklási időtartamon át, tudván a joggyakorlásról, tűrte azt, hogy a tulajdonán valaki valamely jogot, mint jelen esetben az ut szolgalmi jogot szolgalomszerzésre irányuló célzattal és szakadatlanul gyakoroljon. A megállapított tényállásból kitetszik és kétségtelen, hogy alperes javára a törvényben meghatározott minden feltétel meg van arra nézve, a mi a szo'galom jogának elbirtoklás utján való megszerzéséhez szükséges. Nem sértett tehát jogszabályt a felebbezési bíróság a mikor alperes javára elbirtoklás utján a szolgalmi jog megszerzését megállapítva, az ennek megszüntetésére irányuló felperesi keresetet elutasította. = Tartás esetében a tartásra jogosított mikor követelheti a tartásnak pénzbeli egyenértékét ? A kolozsvári kir. ítélőtábla 1914. G. 89/4. sz. határozatában a következőket mondta ki: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet elutasítja és kötelezi alpereseket, hogy felperesnek felülvizsgálati elj.<rási költséget fizessenek meg. Indokok: Alperesek anyagi és alaki jogszabályok megsértése miatt támadják meg a felebbezési bíróság Ítéletét. Mint alaki jogszabálysertest panaszolják, hogy a felebbezési bíróság a S. R. 64. §-ának megsértésével nem tette mérlegelés tárgyává felperes azon makacs magatartását, hogy külön szobához ragaszkodott és ezzel szinte lehetetlenné tette alpereseknek a szerződés teljesítését s nem állapított meg oly tényállást, melyből éppen felperes magatartása lenne vétkesnek minősíthető. Anyagi jogszabályt pedig azzal sértett a felebbezési bíróság, hogy alpereseket az ezentúl lejárandó tartásban nem vagylagosan marasztalta akkép, hogy elsősorban természetbeni tartást legyenek kötelesek szolgáltatni és csak ha ezt nem kellően teljesítenék legyenek készpénzfizetésre kötelezve, mert szerződés teljesítése iránti perekben csak az a kár térítendő meg, a mely a szerződés teljesité-ével el nem hárítható és mert enéikül oly kár megtérítésére kötelezné őket a bíróság, a mely még be sem állott. E panaszok azonban alaptalanok. Felperesnek azon magatartása, hogy külön lakószobához ragaszkodott, vétkességét nem állapítja meg, mert a tényállás szerint valódinak elfog idott adásvevési szerződés szerint, mellyel a lakhatási jogot a ház délkeletnek fekvő külön bejárattal bíró nagy szobára magának fenntartotta, ehhez világos joga volt. Az anyagi jogszabály megsértésére alapított az a panasz pedig, hogy az optk. 919. §-ára való tekintettel alperesek a jövőbeli tartásban csak vagylagosan t. i. ugy lettek volna marasztalhatók, hogy a tartást elsősorban természetben kötelesek kiadni s felperes annak készpénz egyenértékét csak akkor követelhesse, ha a tartás akár minőség akár mennyiség tekintetében megfelelő nem volna, azért nem alapos, mert az ilyen marasztalás a tartási kötelezettség céljának t. i. a jogosult életfenntartásának nem fele ne meg. Nem felelne meg ugyanis a célnak, hogv felperes a készpénz egyenértékét az alperesektől, a kik a megállapított tényállás szerint a tartást már eddig sem teljesítették kellően a jövőben is esetről-esetre csak ugy követelhetné, ha a természetben szolgáltatott tartás megfelelő nem lenne, mert ilyen mara ztalás mellett felperes nélkülözéseknek lenne kitéve s igy az optk. 919. §-a a jelen esetre helyesen alkalmaztatott akkép, hogy felperesnek a jövőre nézve is a természetbeni taitás helyett kártéritésképen annak készpénzegyenértéke Ítéltetett meg. Az egyenérték megállapítására vonatkozólag felhozott panaszok pedig alaptalanok, mert téves az alperesek azon állaspontja, hogy a szerződésen alapuló tartási kötelezettségeknél a tartás mérvét illetőleg egyedül azon érték lenne alapul elfogadható a mely a tartási kötelezettség ellenértékéül adva lett, mert a felek-